Vajay Zsófia
Az Andrássy út 3. kalandos története
FAKE NEWS 1879
„E per meg fogja oldani egyszersmind azon kérdést, vajon a szabad verseny köpenye alatt szabadságában áll-e a versenyzőnek mindent elkövetni, mit jónak lát.”
1879-ben tárgyalta a bíróság a „szenszacionális” rágalmazási bűnpert, amelyben Saxlehner András, a kor legsikeresebb és legvagyonosabb magyar iparosa volt a felperes.
Az 1870-es évektől a második világháború végéig Hunyadi János lehetett az egyik legismertebb magyar a világon. Bár nem annyira a török elleni, mint inkább a béltraktusban vívott győzelmes csatáiról híresült el. A Hunyadi János keserűvíz világhódító története egy karrierváltó posztógyártó iparos bátor döntésével kezdődött. 1862-ben egy budaörsi parasztember panaszkodott Saxlehner Váci utcai posztókereskedésében. Hiába fúrnak kutat, nem tudják itatni az állatokat, olyan büdös és keserű a víz. A 47 éves kereskedő a legrangosabb szakértőkkel vizsgáltatta be a vizet, és ráhibázott: gyógyvizet talált. Az értéktelennek tartott földeket felvásárolta, feladta a Váci utcai posztókereskedését, és belevágott a gyógyvízüzletbe. Pár év múlva már 600 munkással és 70 kúttal működött a sasadi gyár, később vasúti sínt építtetett a Kelenföldi pályaudvarig, és palackozógépet is szabadalmaztatott, hogy ki tudják szolgálni az óriási keresletet.
A konkurens cégekből mindez nem váltott ki osztatlan lelkesedést. Miközben a Saxlehner cég reklámkampányokkal fokozta a sikerét, az ellenérdekelt fél rágalomhadjáratot indított a cég ellen. Azt állították, hogy kilences számú kútját egy pöcegödörbe fúrták, belehordják a szemetet, no és persze az esővizet is hozzákeverik a gyógyvízhez.
Saxlehner újra a legjobb szakértőkhöz fordult. Amikor egyértelműen bizonyították, hogy minden vád alaptalan, a hatóságokat folyamatosan rágalmakkal bombázó, német származású Rieger Adolf „az eljárását élénken jellemző nyilatkozatott tett: Akármint álljon is a dolog, nekem tönkre kell tennem Saxlehner hitelét!” Nem sikerült. A rágalmazót fél év fogházra ítélték, a Hunyadiból pedig már a per idején több millió üveggel adtak el világszerte. Az 1913-as rekord forgalom 15 750 000 eladott palack 15 országban. Bebizonyosodott a reklámszlogen: „Az egész világ használja, és az egész világnak használ.”
A hatalmas vagyonból bőven futotta egy reprezentatív bérpalota építtetésére. Az Andrássy út 3. lépcsőházában 1884 és 1886 között Lotz Károly festett freskókat gyógyvizet kortyolgató alakokkal, a lenyűgöző üvegablakokat pedig Róth Miksa tervezte a háromszintes épületbe. A cég irodái az épület hátsó szárnyában kaptak helyet. Az első emeleten a tulajdonos 10 szobás luxuslakása a nagypolgári fényűzés minden kellékét felvonultatta. A hatgyerekes házaspár aligha sejtette, hogy a hálószobájukba egyszer egy postai táviratokat szállító motorkerékpár kerül – de erről később.
A KÁRTYA PESTISE 1924-1926
„A pénzbőség elmúlt idejében egymás után alakultak a klubok, amelyek különféle hangzatos címeket vettek fel csak azért, hogy a kifelé hangoztatott nemes célok örve alatt helyiségeikben a hazárdjátéknak adjanak helyet.”
Saxlehner 1889-es halála után fiai és felesége sikeresen vitték tovább az üzletet. 1915-ben az egyik Saxlehner családtag még a szibériai hadifogságban is tudott Hunyadi keserűvizet vásárolni. A háború után viszont már nem tudott újra talpra állni a cég. Saxlehnerné Pelikán Emília 1924-ben hunyt el, ezután az Andrássy úti luxuslakást a Szent György Klubnak adták bérbe.
Az angol klubéletért rajongó sportembereket szerették volna odacsábítani, hogy a londoni West Enden érezzék magukat a kényelmes fotelekben szivarozva. A megnyitón élő rádiókoncert jelentette a szenzációt. Délutánonként táncos teadélutánokat rendeztek, éjszaka viszont igen költséges, kevésbé legális és olykor életveszélyes programokkal folytatódott a mulatság. A város leggazdagabb emberei jártak ide éjfél után nemegyszer napokig tartó kártyacsatákat vívni.
Kondor József vette bérbe a pinkát, azaz hozzá folyt be a kártyapénz, amit minden parti után be kellett fizetni a játékosoknak. Egy éjszaka alatt akár 20-30 milliót pengőt is keresett, a rekordbevétel 171 millió volt, de szenvedélyes kártyásként szinte mindig el is játszotta az egészet, majd lassacskán a szalámiüzletből származó milliárdos vagyonát is.
Sok köztiszteletben álló, jómódú polgár neve a kártyaklubból került be az újságok rendőrségi rovatába. Például Gozonyi Béla, egy előkelő bank igazgatója azért vette fel előre a nyugdíját, hogy egy hamisított váltót kifizessen. Mielőtt megtette volna, a 30 millió koronát egy éjszaka alatt elkártyázta az Andrássy úti klubban. Megpróbált elrejtőzni, de az utcán felismerték, és letartóztatták.
Schäffer Mátyás annak a régiségkereskedő cégnek sikkasztotta és játszotta el 150 millió koronáját, ahol bizományi ügynökként dolgozott. Törzsvendége volt a Szent György Klubnak. Búcsúlevelében azt írta: „A szégyen helyett a halált választom.”
Amikor Püspöky Sándor, a volt rendőrfelügyelő kiszállt a Szent György vezetőségből, a klub gyors hanyatlásnak indult. 1927-ben már 130 millióval tartoztak a bérbeadónak. Az árverést a végrehajtó eltűnése miatt nem tudták megtartani.
A rendőrség egyre több kártyaklub ellen indított nyomozást, a Szent György Klub sem volt kivétel. Dr. Gerlóczy Józsefet, a klub titkárát uzsora vétségével vádolták, állítólag egy 7 milliós kölcsönért 9 és felet követelt vissza. A bíróság bizonyítottság hiányában felmentette.
HŰTLEN KEZELÉS 2004-2018
“Az egykori Postamúzeum épületét 328 millió forintért adta el a kerületi önkormányzat, jóllehet a szakvélemények szerint legalább 1,2 milliárd forintot ért. A saját tőkével egyáltalán nem rendelkező vevők – két magánszemély – nem tartogatták sokáig a hatalmas házat, néhány cég érintésével hamarosan Garancsiéknál kötött ki.”
A Saxlehner család szorult anyagi helyzetén már a Hunyadi víz sem tudott segíteni. 1934-ben eladták az Andrássy úti épületet, a családtagok a háború elől 1938-ban külföldre menekültek. Az új bérlő a Gyáriparosok Országos Szövetsége lett. A szocializmus idején a bélyeggyűjtők szövetsége, 1972-ben pedig a Postamúzeum költözött az első emeletre. Bár a pazar környezet túlzónak tűnt a kiállítás tárgyához, de így legalább be lehetett járni a lenyűgöző termeket.
A történet 2004-ben vett új fordulatot, amikor a Terézvárosi Önkormányzat gyanús körülmények között, egyes becslések szerint a piaci ár tizedéért, versenyeztetés nélkül adta el a Saxlehner-palotát. A Hírközlési Múzeumi Alapítvány hiába perelte be a vevőt, az A3 Express Kft.-t, 2012-ben a Postamúzeumnak el kellett költöznie a Benczúr Házba.
Később bíróság elé került az ügy, másodfokú ítélet 2018-ban született. Fürst György korábbi szocialista alpolgármestert többszázmilliós hűtlen kezelés miatt két év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.
A palota 2017 óta felújtás alatt áll. Szállodának alakítják át. A megbízó az új tulajdonos, a Csányi Sándor, Garancsi István és Hernádi Zsolt tulajdonában álló CD Hungary Zrt.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!