Egyszer megkérdezte egy néni – állatoknak gyűjtötök?

Horváth Gergely

Nem civil szervezet, csak szervezett civilek, mégis minden hétvégén több száz emberen segítenek

Vasárnap kicsivel déli tizenkettő után küzdöttem át magam az Auróra kertjébe nyíló vas tolóajtón, mögötte, egy műanyag ételtároló dobozokból álló halmon túl, a hullámpala féltető alatt hatvan-nyolcvan literes kondérokban gőzölgő, fantasztikus illatú gombás-zöldséges valami főtt a PB-palackokról, hátrébb négy-öt ember több gyümölcsös rekesznyi almát kockázott. Összesen lehettünk 15-20-an, többségében, de nem kizárólag magyarok, ha tippelnem kell, az átlagéletkor harmincra rúgott. A Food Not Bombs Budapest aktuális hétvégi főzésébe csöppentem: néhány fiatal minden hétvégét lefoglaló munkájába, amire sok, divatos címke aggatható – DIY, fenntartható, underground, vegán, rakendroll. És bármennyire is elinflálódott szavak ezek, ők tényleg ilyenek; önkéntesek, önszerveződők és végtelenül rakendrollok. Az általuk hétről hétre begyűjtött és feldolgozott, évente több ezer kiló élelmiszert rászorulók és hajléktalanok között osztják szét. Civil szervezetről nem, szervezett civilekről lehet csak beszélni.  

Gimnazistaként sokat jártam az iskola által szervezett tiszai evezős táborokba, így, miközben a kondéros-csévinges-gázzsámolyos konyhában otthonosan közlekedve elszlalomoztam az aznapi koordinátorig, már azt is tudtam, mit kérdezek majd az elsők között: hogyan lehetséges, hogy soha nem vegzálja őket valamilyen, akadékoskodó kedvében lévő hatóság? (Persze a hatósági gyakorlatban ez sokszor trükkös – például az áentéesz nagy ívben tesz, teszem azt, az iskolai kirándulásokra, de az azokra vonatkozó szabályok sokszor a betarthatatlanság határait súrolják. Például „az ételkészítésben az a személy vehet részt, aki a külön jogszabályban előírt személyi higiénés alkalmassági vizsgálaton alkalmas minősítést kap” – szegény tanárember, ha át is ment az alkalmassági vizsgálaton, húsz-harminc diák közt valószínűleg egyedül marad a krumplihámozással.) 

A válasz prózai: épp az az FNB legnagyobb ereje, hogy – jogilag – tulajdonképpen nem létezik. Nincs tényleges szervezetiség vagy alapító okirat, nem vonatkozik rájuk a civil törvény, az adománygyűjtő események transzparensek, talán még a gyülekezési szabályok sem vonatkoznak a vasárnapi ételosztásra, ha a járvány miatti speciális szabályok épp nem korlátozzák azt – mégiscsak zöldséges levesekről, gyümölcssalátákról és éhes emberekről, nem „közügyben való véleménynyilvánítás céljából tartott nyilvános összejövetelről” van szó. Amit mindenki hangsúlyozott, akit kérdeztem: az egész szerveződés teljesen decentralizált (vagy, hogy pontosabban idézzek: „full decentralizált”); minden héten más-más önkéntes koordinálja a gyűjtést, feldolgozást és kiosztást. És vélhetően nem lepünk meg senkit azzal, hogy a járvány az FNB munkáját is felforgatta – a feldolgozásnak otthont adó Auróra bezárt, a köztéri osztást csak a járványügyi korlátozások mellett lehetett lebonyolítani. Nagyjából fél évig kisebb csapatokra bomolva, saját otthonaikban, konyhánként kb. ötven-ötven adag élelmiszert dolgoztak fel hétvégénként, hasonló mennyiséget, mint a korlátozások előtt, az osztást pedig sorszámozással oldották meg.        

Bár a ’80-as években, az Egyesült Államokból indult mozgalom chartájában sarkalatos pont az erőszakmentesség, a többnyire vegán, de mindenképp vegetáriánus koszt mögött sem csak a new-wave étkezési-élelmezési irányzat ideológiája, hanem egy pragmatikus megfontolás is húzódik. Az állati eredetű élelmiszerrel sokkal több a macera, hamarabb megromlik, és a csapatnak szerény felszereléssel és infrastruktúrával kell dolgozni. Szombat délutánonként megindul egy kis különítmény a Fővám téri és Fehérvári úti piacok felé, ahol a „bejáratott” őstermelőktől összegyűjtik a még jó állapotban lévő, de néha csúnyácska, nehezen eladható zöldségeket és gyümölcsöket – az „élelmiszerfelesleget”. És mivel az egész akció alapja a piacozás, az őstermelők feedbacket is kapnak, hogy hova, kiknek, hogyan jut el a felesleg, vagy hogy egy évben hány tonna élelmiszert mentettek meg és osztottak ki. Az Auróra kertje helyén korábban egy parkoló és sok sitt állt. Egy óra körül érkezett meg Mark, a kertfelelős, aki tört, de döbbenetes szókincsű magyarjával aztán jó húsz percig mesélt következetes és kitartó komposztálási attitűdjéről, én pedig mindent elhittem neki, mert derékig gázoltam a paradicsompalántákban és kamasz eperfákban – a szerves hulladékot többnyire a környéken élők hordják a köbméteres komposztládába, onnan pedig visszaforog az egykor kavicsos-sittes talajba. Nem a csapat „tagja”, de ha valamit még az FNB sem tud feldolgozni, az Mark teljes fanatizmussal menedzselt komposztjában köt ki, aztán a józsefvárosi terra materben.          

A vasárnap elkészült, kb. 250 adag, bedobozolt étel most is, mint mindig, három helyszínre utazik – a Józsefvárosi Tanodába, az Alföldi utcai átmeneti szállásra és a Boráros térre, a köztéri osztásra. Az osztáson a forgalmasabb napokon nyolcvan-százan is megjelennek, többségük menetrendszerűen számít az önkéntesek érkezésére. A leves még túl forró ahhoz, hogy a porciókat le lehessen fedni, az egyszer használatos tárolók, literes tejfölös dobozok teteje felpúposodna, az étel kilötyögne az úton. Liam, a Budapesten élő brit úr, aki egy terepbiciklire erősített utánfutóval szállít ki a különböző helyszínekre, megjegyzi, hogy késésben van, de kénytelen türelemmel várni a termodinamikai folyamatokat. A dobozokra végül fedő kerül, a gyümölcsös rekeszekbe belegózott rakományt Liam gumipókokkal és elhasznált biciklibelsőkkel rögzíti, és útnak indul. Jövő hétvégén aztán az egész kezdődik elölről. Majd az azt követő héten, majd az azutánin és az azutánin.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 5 / 5. Szavazatok száma: 1

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.