Kácsor Zsolt: Közhasznú író az Avason

Kácsor Zsolt

„Fizikai munkát nem végezhetek, és tartósan hosszabb ideig ülni sem tudok. Eddig az írás mellett ingatlanbecslő voltam a családi cégünkben, de az ingatlanbecslést már nem végezhetem, lehajolni nem tudok, és bot nélkül lépcsőn se tudok járni. A lakástörlesztésemet az édesanyám fizeti, de már nem tud tovább dolgozni, illene, hogy én fizessem. De ahhoz valamilyen állás kellene. (…) Jelenleg ötvenhat százalékos rokkant vagyok, havi 29 140 Ft rehabilitációs járulékot kapok. Emellett a mindenkori minimálbér százötven százalékáig dolgozhatnék, a munkáltató adókedvezményt kaphat. (…) Nem feltétlenül írásban vagy tanításban gondolkodok. Rémes hely! Bérelj fel! Munka nélkül vagyok. Megbízhatsz bármivel! Ha valaki tudna segíteni, vagy van ötlete, mit tehetnék, az ne a fészen válaszoljon, hanem e mailben: ficsku@index.hu”

A fenti poszt Ficsku Pál magyar író Facebook-oldalán jelent meg nemrég, én pedig elmentem Miskolcra, hogy meglátogassam és megkérdezzem, min dolgozik, egy író ugyanis akkor is dolgozik, amikor nem ír. Ficsku már évtizedek óta pesti, most azért van mégis Miskolcon, az édesanyja gyönyörűen berendezett, tágas, kétszintes lakásában az Avason, mert az írónak pár hete eltört a bokája, nehezen gondoskodik magáról, kell az anyai segítség. Még akkor is, ha az ember 54 éves. 

Ficskuéknál az írón és édesanyján kívül gulyásleves illata fogad, készül a vasárnapi ebéd. Az író emeleti dolgozószobájában pedig a mű. Pontosabban a művek. Amikor betoppanok hozzá, éppen annak az írásának a kéziratát fűzi össze, amelyet a Margitszigeten olvasott fel az arra járóknak a járvány idején. Ficsku becsületes ember, pályázati pénzen nyert egy összeget felolvasásra, de felolvasást a vírus miatt nem lehetett tartani, ennek dacára ő kiment a Margitszigetre, megtartotta a felolvasást, ami abból állt, hogy ő fennhangon olvasott, néhány sétáló meg kerékpáros pedig megállt tőle tisztes távolságban, és meghallgatta. Pályázati cél: pipa.

Később azon tanakodunk, hogy tippmixen is jó volna nyerni, úgyhogy a bottal is kissé nehézkesen járó író beül a kocsimba, és elfurikázom az Avasi Közösségi Kávézó melletti BÁZIS nevű helyre, ahol mind a ketten megjátszunk néhány futballmérkőzést egy-egy ezresért. Ficsku összesen 8 meccsre fogad, biztonsági játékot űz, mindössze 1,16 és 1,81 között oddsokkal, én ugyanazokat játszom meg, mint ő (másnap kiderül: vesztettünk).

Utána Ficsku azt mondja, feltétlenül ki kell mennünk a város határában lévő, alig ismert első világháborús katonatemetőbe, mert ott lesz felolvasása. Kinek olvasol fel, nézek rá, mire azt mondja, hogy neked és az ismeretlen halottaknak. Autózás közben elárulja, hogy a munkát kereső Facebook-posztjában nem viccelt: valóban havi 29 140 Ft rehabilitációs járulékot kap, van még 12 éve az öregségi nyugdíjig. Mellékjövedelme abból van, hogy rendszeresen ír egy vajdasági és egy felvidéki lapnak, próbálkozott azzal is, hogy közhasznú író legyen Miskolcon, de ez nem jött össze. 

A kedves olvasó ne csodálkozzon, ha erről a kategóriáról még nem hallott, ezt Ficsku találta ki, mert bizonyos, itt nem részletezendő okok miatt 75 ezer forintot be kell fizetnie a magyar államnak, s úgy gondolta, jobb volna ezt az összeget közhasznú munkával kiváltani. Bement a miskolci önkormányzathoz, s azt mondta: közhasznú író szeretne lenni, sárga láthatósági mellényben kiülne a Búza térre, és mindenkinek igény szerint mindent megírna, ami kell. Szerelmes levelet, hivatalos levelet, szakító levelet, családi üdvözletet, ő minden műfajban eléggé jó. Nem jött össze.

Időközben megérkezünk az első világháborús katonai temetőhöz, ami azért fontos, mert az itt fekvő, ismeretlen hősök lesznek a készülő regényének hősei. A téma hollywoodi filmért kiált: az első világháború első éveiben Miskolcról elindítottak egy különvonatot, amin csak nők ültek, szeretők, jegyesek, házastársak és anyák, akiket kivittek a galíciai frontra, hogy meglátogassák az ott harcoló szeretteiket. Ez a vonatút Ficsku írói fantáziáját megmozgatta. Már csak azért is, mert egy évvel később maguk a katonák érkeztek meg Miskolcra, igaz, holtan. Mivel sokan kolerát kaptak, tömegsírba kerültek a város szélén – ez az oka annak, hogy a sírok zömén ez áll: ISMERETLEN.

Ficsku tényleg nem viccel, ha felolvasásról van szó: a katonai temetőben előveszi készülő regényének kéziratát és olvasni kezdi. Eléggé jó szöveg. Sőt, nagyon jó szöveg. Kár, hogy a körülöttünk fekvő hősi ismeretlenek nem hallják. Biztos örülnének neki, hogy van egy valóban közhasznú író az Avason, aki őrájuk is gondol néha. 

Az író aztán a nemzeti színű botjára támaszkodva kisétál a temetőből, s éppen úgy fest, mint egy hadirokkant, aki most tért vissza az irodalmi harcmezőről, de magában már azt fontolgatja, hogy újra ki kellene menni az első vonalba. Azzal a regénnyel, amiből most a halottaknak felolvasott, azzal már ki lehet menni az élvonalba, csak hát jó volna rá támogatást szerezni. Anélkül nem fog menni, még akkor sem, ha az irodalmi veterán botján nemzeti színű a díszítés.

fotók: Kácsor Zsolt

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!