Sigmund Freud Londonban

Az íróasztalon a szobrocskák éppen úgy vannak elrendezve, ahogy a bécsi lakásban is voltak (fotó: Freud Múzeum)

Bokor Gabriella

20 Maresfield Gardens – az utolsó lakcímünk ezen a bolygón – írta egyik levelében Sigmund Freud. A London elegáns Hampstead negyedében álló ház, ahol Freud élete utolsó évét töltötte, 1986 óta emlékmúzeumként működik. 

Freud nem akarta elhagyni Bécset. Nyolcvankét éves volt, túl több műtéten, és az utolsó pillanatig ellenállt a külföldi barátok unszolásának, akik már a harmincas évek közepétől kezdve bíztatták, hogy emigráljon. Ez a bizonyos „utolsó pillanat” az Anschlusst követően jött el: 1938. március 15-én SA legények hatoltak be a lakásba, hogy magukkal vigyék Freud műgyűjteményét, de felesége, Martha kitett az asztalra hatezer schillinget a háztartási pénzből, és ezzel kiegyeztek. Ugyanezen a napon délután az SA Freudék legidősebb fiát, Martint, a Nemzetközi Pszichoanalitikai Kiadó vezetőjét kényszerítette, hogy nyissa ki a kiadó széfjét, és adja át a készpénzt. Egy héttel később pedig már nem csak pénz vagy műtárgy kellett: a Gestapo emberei jelentek meg a Berggasse-i lakásban, és magukkal vitték a szülőkkel együtt lakó Anna Freudot. A professzor egész nap nem kapott hírt a lányáról, akit végül is este, az amerikai követség titkárának közbenjárására hazaengedtek. Ekkor döntött úgy Freud, hogy nincs tovább: a család biztonsága érdekében el kell hagyniuk Bécset, azt a várost, ahol hetvennyolc éven át élt. Gyerekei közül Martin és Mathilde is az angliai emigrációt választotta, Ernst, a tehetséges építész akkor már régebb óta Londonban élt, Oliver pedig Franciaországban. 

Minden különösebb ok nélkül írok neked, mert inaktívan és tehetetlenül ülök itt, miközben Anna rohangál ide-oda, intézi az összes dolgokat. Az ember „már látja az utazást”. Már csak az adóhivatal „minden rendben”-jét várjuk, amelynek egy héten belül meg kell jönnie. Két kilátás tart életben még ezekben a sötét napokban: együtt lenni ismét mindannyiótokkal – és szabadon meghalni. Néha az öreg Jákobhoz hasonlítom magam, akit igen idős korában a gyermekei Egyiptomba vittek. Reméljük, ezt nem követi majd újabb kivonulás Egyiptomból. Ideje, hogy Ahasvérus végre megpihenjen valahol.

Freud levele legfiatalabb fiához, Ernsthez (Bécs, . május 12.)

Az utazási előkészületek nem mentek egyszerűen. Rengeteg mindent kellett elintézni, és becsomagolni könyveket, bútorokat, dísztárgyakat, képeket. Az emigrációt, illetve azt a tényt, hogy Freudék nem kívánnak többé a birodalomban élni, a németek megadóztatták: harminckétezer birodalmi márkát, úgynevezett Reichsfluchtsteuer-t kellett fizetnie a családnak – az ezt igazoló bizonylatot szintén kiállították a londoni emlékmúzeumban. Sigmund Freud feleségével, Marthával, annak húgával, a már Bécsben is a családdal lakó Minnával, valamint Annával 1938 júniusában érkezett Londonba. Először egy bérelt házba költöztek az Elsworthy Roadon, itt várták meg, hogy előkészítsék számukra a végleges otthont Hampsteadben.

Ezeknek a napoknak az érzelmi klímáját nehéz megragadni, szinte leírhatatlan. A megszabadítás okozta diadalérzet túlságosan is keveredik a bánattal, mert mégiscsak nagyon szerettem a börtönt, amelyből elengedtek. Az új környezet varázsa összefonódik a különös környezet kis furcsaságai okozta elégedetlenséggel. Az új élet örömteli várakozását lelankasztja a kérdés: mennyi ideig bírja még a kimerült szív a munkát? Egyik napról a másikra népszerűek lettünk Londonban: Mindent tudunk önökről – mondja a bankigazgató, és a sofőr, aki Annát szállítja, megjegyzi: Ó, ez doktor Freud háza! Virágokkal árasztanak el.

Freud levele Max Eitingonhoz (London, 1938. június 6)

A nyár folyamán Ernst elvégezte a Maresfield Gardens-i házban az utolsó simításokat, és Paula Fichtl, a családdal együtt emigráló háztartási alkalmazott berendezte a dolgozószobát, mégpedig úgy, hogy az a bécsinek tökéletes mása legyen. Paula fejből tudta mindennek a helyét, a szobrok, a könyvek, a képek sorrendjét, ügyelt rá, hogy Freudnak a lehető legkönnyebb legyen az átállás. Megidézte a bécsi lakást Londonban, és készítette a jobbnál jobb kuglófokat, házi süteményeket, marhanyelveket és Wiener Schnitzeleket. Katolikus lévén maradhatott volna Bécsben, de ragaszkodott a családhoz, és természetesnek vette, hogy velük tart Londonba.

A londoni ház bejárata ma (fotó: Bokor Gabriella)

Freud szeptember 27-én költözött be új és egyben utolsó otthonába, ahol kereken egy év adatott neki. Itt is fogadott pácienseket, és itt fejezte be néhány, Bécsben félbehagyott írását, köztük a „Mózes, az ember és az egyistenhit” című tanulmányt. Sokat üldögélt az Ernst által kialakított verandán és a kertben a rózsák között a kutyájával, Lunnal, aki szintén Bécsből érkezett a családdal Angliába. A Maresfield Gardens-i házba gyakran jöttek vendégek, akiknek Paula főzött, és a hétköznapi szertartásokat is ő felügyelte: azt például, hogy megfelelő állagú legyen a reggeli lágytojás, vagy hogy a délutáni sziesztánál mindig kéznél legyen a könnyű takaró. 

A ház földszintjén a dolgozószoba őrzi az eredeti berendezést, amit a család Bécsből magával hozott. Apja halálát követően Anna nem nyúlt semmihez, minden úgy van, ahogyan azt Freud hagyta.  Ez a múzeum legérdekesebb szobája, hiszen itt láthatjuk a híres díványt, amelyről Freud egyik páciense, Hilda Doolittle azt mondta: több titok tudója, mint egy katolikus gyóntatószék. A fejrész mögött ott áll a zöld fotel, amelyben Freud a pácienseket hallgatta, úgy, hogy azok ne láthassák őt. Ki nem állhatom, ha napi nyolc órában engem bámulnak – mondta mindig. A zöld fotellel szemben ott az íróasztal, amelyen Paula épp olyan sorrendben állította fel a professzor kedvenc szobrocskáit, mint ahogyan Bécsben voltak. Ebben a szobában kapott helyet a görög, római, egyiptomi és mindenféle orientális darabokból álló műgyűjtemény is. Freud úgy tartotta, hogy gyűjtőszenvedélyénél csak a szivarok iránti szenvedélye nagyobb. Az egész könyvtárát természetesen nem tudta magával hozni Angliába, ezért kiválasztott köteteket. Az íróasztal mögötti polcon láthatjuk legkedvesebb szerzőit: itt van Goethe, Shakespeare, Flaubert, Heine és Anatole France. 

A dívány és a zöld fotel (kép: Freud Múzeum)

A földszinten az egykori ebédlő is őriz néhányat a család eredeti tárgyai közül, például a színesre festett parasztbútort, amit Anna az ausztriai nyaralójából hozatott Londonba. Az emeleten a Freud házaspár egykori hálószobájában és a sógornő, Minna szobájában vetítés, illetve időszaki kiállítások kapnak helyet, ezúttal az amerikai pszichoanalitikus, Muriel Gardiner életéről. Az eredeti berendezést láthatjuk viszont Anna egykori szobájában. Itt is van dívány, ő is a páciens fejénél ült, és szenvedélyes kézimunkázó lévén akkor is kötött, amikor analízisbe jöttek hozzá. Anna – Freudék hatodik, egyben utolsó gyereke – negyvenhárom éves volt, amikor a szüleivel Londonba jött, és soha nem alapított saját családot. Apja egyik legközelebbi munkatársa volt, és saját karriert is befutott, a gyermek-pszichoanalízis egyik első kidolgozója lett. Szülei halála után is itt maradt a hampsteadi házban, amit akkor már munka- és élettársával, az amerikai Dorothy Burlinghammel osztott meg. A két nőnek Paula viselte gondját, aki csak Anna halála után, 1982-ben tért vissza Ausztriába. Szolgálatának 50. évfordulóján táviratot kapott egy amerikai pszichiátertől, aki azt írta: “Kedves Paula, ön többet tett az analízisért, mint az összes pszichiáter.”

Az emlékházban két Freud-portrét is kiállítottak: Ferdinand Schmutzer 1926-os rajzát, amt Freud nagyon szeretett, és meg is köszönt a művésznek. A másik képet Salvador Dali rajzolta 1938-ban, a londoni érkezést követő napokban. Festő barátját Stefan Zweig vitte el bemutatni Freudékhoz, a találkozás alkalmával Dali titokban készített néhány vázlatot, amiből később egy tusrajz lett. Sem ezt, sem a vázlatokat nem mutatták meg Freudnak, mert Zweig szerint az arc a képen tökéletesen előrevetítette a közelgő halált. Freud 1939. szeptember 23-án, nyolcvanhárom évesen halt meg – a visszaemlékezések szerint szép ősz volt, és a nyitott verandaajtón át az ágyból kilátott a kertre, szeretett rózsáira.

A kert (fotó: Bokor Gabriella)

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!