Csigó Zita
„Ha nagy a család, persze” – vágja rá az olvasó, ezért gyorsan leszögezném, a bejgli szó a címben nyugodtan kicserélhető éneklő rénszarvasos csomagolópapírra, kicsit más formájú csillag alakú szaggatóra, úgyis lefagyasztjuk húsra, 9-féle aprósütire, vagy bármi olyanra, amit az előző években csodálkozva szemléltünk december 28-án: ezt vajon minek vettük meg, készítettük el?
Nem azt mondom, hogy a karácsony, a szilveszter és az újév ne legyen más, különleges, több, hiszen ettől is ünnep az ünnep, viszont egyáltalán nem gondolom, hogy boldogabbak, gazdagabbak leszünk a felesleges felhalmozástól. Emlékszem, gyerekkoromban január elején mindig került pár rúd bejgli a mélyhűtőbe, mert még mindig volt, de már senki sem ette. És valahol itt a kulcs: mennyiségben szeretnénk mérni a különlegeset, pedig ennek egyáltalán nem így kellene lennie. Sokkal nagyobb becsben tartható a pár falat, a kis tepsi és az egy üveg, mint a vágyott, aztán unásig evett-ivott dolog, ami így pont elvesztette különleges jellegét. Persze nem filozofálni szeretnék, sokkal inkább pár gyakorlati ötletet adni, hogy hogyan ne legyen túl sok, és ha mégis elmértük, miként hasznosíthatjuk a maradékot.
Különleges, többféle, de nem túl sok
Minden családban más a hagyomány. Hadd meséljem el ezen a ponton, hogy nálunk például abszolút egyedi az ünnepi menü. Amire eljutunk karácsonyig, én már nagyon-nagyon sok karácsonyi magazinos anyagon, rovaton, cikken vagyok túl, ezeknek a legyártása szeptember végén kezdődik, és az ünnepet megelőző hetekben már farsangi fánkok készülnek nálam. Mindebből sejthető, hogy „túlkarácsonyozzuk” magunkat az ősz folyamán, ezért inkább olyan ételeket készítek, amelyek számunkra ünnepiek. Mert nem esszük minden egyes nap, mert egy utazás emléke kötődik hozzájuk, vagy mert egyszerűen szeretjük. Így szokott töltött tintahal, sushi és mediterrán halleves az asztalra kerülni. A leves persze házi tésztával, mert azért megadjuk a módját. Sütik terén általában maradok a karácsonyi vonalnál, de van, amikor tiramisuba kerül a narancs, win-win. De kanyarodjunk vissza az alap felvetéshez: mindenki számára mást jelent a hagyomány. Épp ezért az is eltérő, hogy mit vagyunk hajlamosak eltúlozni. Számoljunk, mérlegeljünk, emlékezzünk vissza az előző évekre – és próbáljuk meg idén másként!
Inkább készítek többfélét – nekem sokkal inkább ünnepi, ami változatos, mint ami alatt roskadozik az asztal –, becsempészem a karácsony számunkra összes kedvenc ízét a menünkbe. Lehet, hogy az aszalt áfonya idén nem óriási stollenbe, hanem „csak” egy előételként tálalt salátába kerül, de jelen van, izgalmas, újat is készítek, és a kedvenc is megmarad.
Ha minden próbálkozásunk ellenére még mindig vonzó a mennyiség, tegyünk meg annyit, hogy legalább olyan ételeknél „vetjük el a sulykot”, amelyek jól fagyaszthatók. Tehát inkább több töltött káposzta, mint több rántott hal. Halból, húsból érdemes tényleg annyit venni, amennyi garantáltan elfogy, főleg, hogy szuper dolog a januárt egy alapos hűtő-, fagyasztótakarítással, -rendszerezéssel kezdeni.
Egyből többfélét
A nagy kedvencem! Kreatív, emellett időt és energiát is spórolhatunk vele. Jó ötlet például a „tegyük a hűtőbe összeérni” salátákból többet készíteni, tipikusan ilyen a tejfölös, mustáros, majonézes alapú tésztasaláta. Trükközhetünk is, készítsünk nagyobb adagot két napra, de csak az öntettel keverjük össze. Egyik nap mehet hozzá főtt vagy konzerv zöldség, a másik része pedig lehet például csemegeuborkás-lila hagymás.
Aztán ott van a narancshéj, a citromhéj, a kandírozott gyümölcs, a klassz, ünnepi fűszerezésű lekvár. Be lehet gyúrni egy nagyobb adag linzertésztát (nagyobb adag: több részre osztható, de tudjuk, hogy el fog fogyni), aztán porciózzuk: az egyik részébe citrushéjakat, a másikba kandírozott gyümölcsöket gyúrunk, és szaggatunk tele-lyukas párosokat is, ezeket sütés után a fent említett lekvárral ragasztjuk össze. Tuti, hogy nem fogunk ráunni, és azt se felejtsük el, hogy mennyire jól mutat a többféle szín és forma a nagy sütis tálon. Citrushéj és aszalvány fanatikusok egyetlen stollenbe vagy gyümölcskenyérbe is belekeverhetik az összes favoritot, csak gazdagabb lesz az ízvilág.
Bejglinél is eljátszhatjuk ugyanezt, főleg, hogy a képlet is egyszerű: 1 rúd bejgliben a tészta és a töltelék súlya körülbelül megegyezik. Ismét mérjük fel, hogy mennyi fog elfogyni, aztán legyen mondjuk egy mákos-aszalt meggyes, egy diós-narancsos és egy marcipános. Nem túl sok, viszont változatos!
A sütőt is szeretem hatékonyan használni. Formázott, töltött sült hús az egyik tepsibe, a formázás során maradt „nyesedék” – ami néha egész nagy adag – sóval, borssal a másik tepsibe. Előbbi főétel, utóbbi saláta vagy pástétom alapja lehet, azaz kipipáltunk még egy étkezést.
És ha mégis elszámoltuk magunkat?
Akkor életbe lép a maradékmentés! Egy dolgot tartsunk szem előtt: fő az egészség, bármi gyanús frissességű vagy csak egyszerűen köztudottan romlandó ételnek a kukában a helye. Ne kísérletezzünk több napos halakkal, tenger gyümölcseivel, tejszínes-mascarponés krémekkel! Ahogy már feljebb írtam, a töltött káposzta landolhat egy az egyben a fagyasztóban, de persze nem csak oda száműzhetjük a felesleget. A töltelék (felszeletelve) és némi savanyú káposzta mehet feltétként egy kelt, krumplis tésztájú, fokhagymás tejföllel gazdagon megkent langallóra. Ezután már csak reszelt sajtot kell rá szórni, és tolhatjuk is a sütőbe. Vagy ha kisebb adag marad, becsomagolhatjuk leveles tésztába, szuper partifalat lesz szilveszterre. Natúr sült húsból lehet klasszikus hússaláta, vagy ledarálva, krémsajttal, főtt tojással, vajjal, tejföllel dúsítva pástétom, sőt melegszendvicskrém is válhat belőle. Ez utóbbi kifejezetten jó ölet, ha kenyérből is túlvásároltuk magunkat. A maradék krumplipüré – de csak a tegnapi, tovább ne tároljuk – liszttel, tojással összedolgozva kisüthető gofrisütőben: kívül ropogós, belül puha, reggelire vagy uzsonnára is tökéletes. A párolt rizs elkészíthető fasírtnak, a főtt tészta pedig akár tejfölösen, akár paradicsomosan átlényegülhet tepsis tésztává. Mehet bele maradék hús, zöldség, a tetejére pedig sajt.
És igen, süti is maradhat, minden törekvés ellenére előfordulhat, hogy még annyi sem fogyott. Jegyezzük meg jövőre, most viszont mentsük, ami menthető! Linzerből, aprósütiből készülhet morzsa pohárkrémekbe vagy sült gyümölcsök tetejére szórva. Maradék (betöltetlen) piskóta vagy kevert süti lehet cake pop (sütinyalóka) alapja, gyakorlatilag csak ledarálni kell, majd krémmel összedolgozni. Bejgliből, stollenből pedig készítsünk felfújtat! Ez az a süti, amit nálunk jobban várnak, mint magát az alapverziót, mutatom is a receptet.
Bejglifelfújt – maradék, akár kissé szikkadt bejgliből
Hozzávalók (4 szelethez):
30 dkg maradék bejgli (tetszőleges ízben)
3 dl tej*
½ vaníliarúd kikapart magjai (vagy más, a felhasznált bejglihez passzoló fűszer)
2 db tojás (legalább M-es)*
kevés vaj a forma kikenéséhez
*Ha nagyon szikkadt a bejgli, és/vagy kevésbé szorosan, nagyobb tepsibe rendezzük a szeleteket, nyugodtan használjunk plusz 1-1,5 dl tejet és további 1 tojást.
A bejglit először felszeleteljük, majd a szeleteket keresztben kettévágjuk.
A tejet kikeverjük a vaníliával és a tojásokkal. Egy kisebb sütőformát kikenünk vajjal, elrendezzük benne egy rétegben a bejgliszeleteket, és meglocsoljuk a tejes-tojásos keverék kb. felével. Hagyjuk pihenni 45 percet, majd megöntözzük a többi folyadékkal is.
180 °C-ra előmelegített sütőben szilárdulásig sütjük. Ez kb. 30-35 perc, de tűpróbával mindenképpen ellenőrizzük, illetve ha szükséges, a sütési idő vége felé takarjuk le a felfújtat alufóliával. Langyosan a legfinomabb!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!