A Rákóczi tér szerelmese

Fotó: Déri Miklós Képszerkesztő: Bielik István Szöveg: Dési János

A pesti Rákóczi téren minden van. Az egész világ – nem is érdemes utazni se már. Elég csak idáig eljutni és bármit megmutathatsz, amit már régóta akarsz, a fotóidon. Ráadásul, ha a sarkon laksz, még egyszerűbb. És az is fontos, hogy ez a Rákóczi tér már nem az a Rákóczi tér – hanem egy élhető, izgalmas, színes világ. Merüljünk el benne Déri Miklós fotói által!

Déri Miklós barátunk, aki a pesti nyócker Déri Miksa utcájában lakik, évek óta fotózza a tőle saroknyira lévő Rákóczi teret. Afféle fotós naplót készít. A képek kapcsán beszélgettem régi jó kollegámmal.

Szeretsz még utazni?

Magától az utazástól félek. Pánikolok a repüléstől, meg a távoli dolgoktól.

Akkor már sose csináljuk meg a riportot a transzszibériai expresszről, amiről vagy húsz éve beszéltünk utoljára?

Ez a vonat szó szerint elment. A politika, a viszonyok nem igazán kedveznek most egy ilyen útnak. Nem mernék most egy hétre csak úgy felülni egy ilyen vonatra és eltűnni vele Szibériában.

Pedig utaztunk mi együtt. Ráadásul arról kellett riportot készítenünk, hogy te műlegyekkel fogsz halakat.

Pisztrángot. Az is kalandos út volt Karintiába.

Ezekhez képest a Rákóczi térig eljutni tényleg egyszerűbb.

Valóban, itt lakom a sarkon, de nem ezért fogtam ebbe bele. Hanem, mert rájöttem, kicsiben itt minden megtalálható, ami a világban van.

Na!

Jó, akkor azok a dolgok, amelyek a világból engem érdekelnek, ugyanúgy megtalálhatóak itt, mint mondjuk 5 ezer kilométerrel arrébb.

És mik ezek a dolgok?

Engem úgy általában az emberek érdekelnek. Tudod, azért elég sokat utaztam életemben. És a környezet, az építészet annyira nem hoz lázba. De az már igen, hogy a benne lévő emberek miként élik meg azt az izgalmas világot, amelyik körülvesz minket. Itt iszonyúan érdekes dolgokat lehet találni. Amióta figyelem, mi történik, amióta nem csak aludni járok ide, rengeteg dolgot fedeztem fel. Fantasztikus emberekkel ismerkedtem meg, jó kis közösségeket találtam. Igazi, jó városi élet alakult itt ki, amit most megtaláltam.

A Rákóczi tér speciális fotós szempontból?

Biztosan más képek készülnének, ha mondjuk, Budán dolgoznék. Nyilván itt más szociális helyzetben él az emberek többsége. De engem ezek a történetek sokkal jobban izgatnak, inkább tudok azonosulni velük.

Bár sokat változott a világ, de a Rákóczi térről sokunknak még mindig az a régi, sajátos szubkultúra jut eszünkbe, amelyik jellemezte.

Én húsz éve is nagyon szerettem ezt a környéket, most is – de kétségtelen, sokat változott azóta. Ráadásul, ha nyomokban is, de egy csomó jó dolog megmaradt. Úgy képzeld el ezt a környéket, mint egy élhető kisvárost. Oké, akadnak gondok, nyilván. Például a hajléktalanok ügye. De tudjuk, más kerületekből ide pakolják őket, csak azért, mert az itteni polgármester nem eltakarítani való bűnözőknek gondolja őket, hanem nehéz helyzetbe jutott embereknek.

A sarkon a Csiga egykor becsületes késdobálónak számított, most egy trendi hely, vagy a drága olasz vendéglő a piac oldalában – ilyenek régen nem akadtak errefelé.

 Beindult itt egy fejlődés, amit dzsentrifikációnak szokás nevezni. Sajnos, az előző polgármester teljes erőből igyekezett megakadályozni egy csomó változást. Ott volt például a Kék Ló, remek hely fiatalokkal, akik jöttek laptoppal ide dolgozni. Elkezdődött egy lendületes változás, amelyik aztán elakadt, most talán újra nekilendül.

Te street photo-s vagy?

Nyilván az utcán készülnek ezek a képek. Nekem az a fontos, mit mondanak a fotóim a nézőknek, milyen gondolatmeneteket indítanak el, milyen kérdések fogalmazódnak meg bennük, azaz miként alakítja a gondolkodásukat. Nagyon tudatosan dolgozom, ez egy vizuális napló tulajdonképpen. Olyan fotóművészeti elemeket, kérdéseket, dilemmákat vetek fel, amelyek, mióta fotós vagyok, foglalkoztatnak. Milyen jelentések vannak, milyen jelek vannak, ezek a jelek hogyan adódnak össze egy képen belül, és amikor ezeket a különböző jeleket, különböző vizuális formákat egymás mellé rakjuk, milyen új kérdéseket tesznek fel nekünk. Érted, amit mondtam?

Remélem. A képeid szerintem sokszor ironikusak, de kedvesek, sohasem bántóak, gúnyosak. Te szereted a képeiden megjelenőket – na, ezt értem és látom.

Humanistának tartom magam. A gúnyolódás amúgy is távol áll tőlem.

Tudom, hogy fontos neked az igazság. Emlékszem a remek portrésorozatodra a menekültekről. Mikor mindenfelé azt harsogták, hogy ezek potenciális gyilkosok, akkor a te képeiden látszott, hogy normális emberek. Nem egy eredeti felismerés persze. De adott pillanatban nagyon fontos volt.

Kösz.

Ezeknek a képeidnek nagyon szépek a színei. Sokat dolgozol rajtuk utólag?

Messzebbről kezdem. Gyerekkoromban imádtam a National Geographic-ot lapozgatni, nézni, hogy milyen szép színes a világ. És a képek tűélesek. Régen ki kellett választani valamennyi munkához a megfelelő színeket adó filmtípust. Most a telefonom mindent tud. Utólag talán kicsit sötétebbre veszem a képeket, változtatok a keménységen, s talán még el is veszek a színekből. Ennyi.

Azért telefon, mert könnyű, egyszerű és mégsem választ el annyira a riportalanytól, mint egy nagy fényképezőgép?

Persze. A technikai lehetőségek változása mindig új stílust, lehetőségeket hozott a fényképezés történetében. Nyilván egész más képek készülnek egy nagy nehéz géppel, mint egy kisfilmessel vagy most a telefonokkal. Nagyon szeretek telefonnal dolgozni, könnyedén használhatom, másként viszonyulnak hozzá az emberek és a felbontása is tökéletes.

A Rákóczi tér nyilván marad még sokáig. De meddig érdemes folytatni a fényképezését?

Vagy két évig minden nap csináltam egy képet, aztán hetente kétszer-háromszor. Most inkább az foglalkoztat, az összegyűlt több mint 600 fotót hogyan lehetne a Facebookon túl – amit persze nagyon szeretek – megmutatni a közönségnek. Egy album vagy egy kiállítás, amelyik keretet adna ennek a munkának.

Kiállítás, mondjuk a Rákóczi téri csarnokban? Szólj, megyek majd.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!