Riesz Eszter
Egy felmérés szerint az ezredfordulón születettek 69 százaléka rendszeresen posztol fotókat az ételéről vagy az italáról a közösségi médiában. Sok ilyen képen az ételeket kellékként használják más tárgyak, például táskák, ékszerek és edzőcipők mellett, hogy egy bizonyos életstílust és identitást mutassanak a külvilág felé. A cikkünkben látható édességköltemények is kifinomultságot, eleganciát sugároznak, miközben persze az ember legszívesebben az összeset végigkóstolná. De vajon kinek a kreációi ezek? És egyáltalán, ki találta ki azt, hogy együnk desszertet? Az a jó hírünk, hogy válaszolunk mindkét kérdésre. Kezdjük a másodikkal!
A desszert szó a francia desservir szóból származik, ami lefordítva annyit jelent, hogy „letakarítani az asztalt”. A desszertek első funkciója annyi volt csupán, hogy egy nagy étkezés utóízét valami más, édeskés ízzel öblítsék le. A cukrot inkább a porcelánhoz és a bronzhoz hasonló művészi szobrászat médiumaként értelmezték, nem az édességkészítéshez használt alapanyagként. Többek között az olasz építész, festő és szobrászművész, Bernini is használt cukrot a szobraihoz, sokszor felkérésre, pazar lakomák dekorációs elemeként.
Az ókorból nincs sok írásos bizonyíték, de azt tudjuk, hogy a középkorban a desszerteket leginkább a gyümölcsök (rendszerint szoborszerűen tálalva), valamint a gyümölcsös édes ételek, például a zselék és a dióval, vajjal kevert ostyák jelentették. Az 1300-as évek végére esik valamikor az almás pite hivatalos születésnapja, majd megjelent a mézeskalács is az 1400-as években. Ám az édes ételeket ekkor még mindig a sós ételekkel vegyítették – Deborah Krohn ételtörténész szerint a XVII. századig az édes és a sós ételek egymástól megkülönböztethetetlenül kerültek az asztalokra – és csak a XVII. században jelentek meg az első desszert szakácskönyvek, ekkor fogalmazódott meg az igény arra, hogy az édesség egy külön fogás legyen.
Amerika felfedezése és gyarmatosítása után az Újvilágban található hatalmas cukorültetvények lehetővé tették a cukor árának csökkenését. A korábban ritkaságnak számító ízesítőanyagot ezután bátrabban, bőségesebben lehetett az édes ételekhez használni. Ennek következtében a XVII. századtól a fő desszertek az étkezések végére kerültek, de ekkor még mindig élt a szokás, hogy több kisebb desszertfogást az étkezések közben, ízelválasztóként szolgáltak fel. Versailles-ban őrület volt az ételek körül, bármit megadtak egy egzotikus gyümölcsért, pláne, ha épp nem volt szezonja. XIV. Lajos úgy igyekezett demonstrálni természetfeletti uralmát, hogy olyan éghajlaton és olyan időszakban kezdett gyümölcsök termesztésébe, mint előtte soha senki. Így kerülhetett a márciusi lakomák során is friss eper az asztalára. A Napkirály elsajátította az üvegbúra alatti termesztés művészetét, amely a mai üvegház-technológia kezdetének számított. A sütemények tömeggyártását aztán az ipari forradalom hozta el.
És hogy kinek a kreációi a képeken látható csodák? Az alkotó Maxence Barbot, párizsi cukrász, aki, bár alig múlt 30 éves, már évek óta a párizsi Shangri-La luxusszálloda cukrászséfje. Barbot – cukrászvizsgáját éttermi tányérdesszertek specializációval kiegészítve – kezdőként egyből a Plaza Athénée luxusszállodába került, ahol a világhírű Christophe Michalak cukrász irányítása alatt dolgozott. Innen szinte egyenes út vezetett a Four Seasons-George V szálloda cukrász csapatába, amit ismét a Plaza Athénée követett. Itt ekkor már a sous-chef pozíciót töltötte be, és Angelo Musa cukrászséffel együtt készítette a Montaigne sugárút ötcsillagos péksütemény-kínálatát. Innen hívták át a Shangri-La szállodába. A szakma és a gasztrokritikusok egyhangúan állítják: Maxence Barbot a cukrászat minden területén kimagasló minőséget nyújt. Teadélutáni desszertkreációi éppoly elegánsak, egyszerűek, de egyben fantáziadúsak, mint tányérdesszertjei. A vajas leveles tésztából készülő sütemény, a gyümölcstorta és a csokoládé tányérdesszert lett a védjegye. „Szeretem a magam módján újraértelmezni a nagy francia klasszikus desszerteket” – jellemzi magát Barbot, aki nemrég cukrászoknak tartott mesterkurzust Budapesten.
Fotók: Bácsi Róbert László
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!