Ha kihúzná magát, még magasabb lenne

Jövőre 90 éves lesz, de a szépségéből, eleganciájából semmit sem veszített. Aki a Csepel-szigeten él, jól ismerheti az érzést, mikor egy hosszabb autóút vége felé feltűnik a láthatár szélén – nehéz megállni, hogy az ember ne üdvözölje úgy, mint egy rég látott, kedves ismerőst. A lakihegyi adótorony megépülése óta napjainkig a magyar rádiózás jelképe.

Az első magyarországi sugárzású rádióadás 1924-ben hangzott fel, akkor még egy mozgó stúdióból – ez az elegáns elnevezés valójában egy teherautót takart, amiről az adást sugározták. Aztán néhány éven belül a stúdió – sőt, akkor már stúdiók  – saját épületet kaptak a Bródy Sándor utcában, Lakihegy mellett pedig megépült az első adóállomás: két torony, és köztük egy kifeszített antenna. Akkoriban az „adótorony” csupán annyit jelentett, hogy egy magas tartószerkezet, amelyek megfelelő magasságba emelik az antennahuzalokat. Az Egyesült Államokban azonban léteztek már úgynevezett önsugárzó tornyok is: itt az építmény maga volt a tartószerkezet és az antenna is, és sokkal kisebb energiafelhasználással nagyobb távolságra volt képes sugározni, mint az elődei. Az, hogy Lakihegyre végül egy ilyen torony épült, Magyari Endre mérnöknek köszönhető: amerikai útjai során sokat tanulmányozta az önsugárzó tornyokat, és bár eleinte elutasításba ütközött, végül kitartásának köszönhetően, négy évnyi tervezés és hónapokig tartó építési munkálatok után 1933 november nyolcadikán megszólalhatott az első, már az új toronyból sugárzott kísérleti adás, végül pedig december elején adták át, és helyezték hivatalosan is üzembe ünnepélyesen az építményt, Gömbös Gyula innen sugárzott, Horthy Miklóst éltető beszédével. Nagy technikai ugrás volt ez: a magyar rádiótechnika a kísérletezős fázisból hirtelen a világ élvonalába került.

1933, az ország legmagasabb épületének első oszlopa lassan a helyére kerül (fotó: Wikipedia)

Merre hány méter?

Ha a lakihegyi torony magassága kerül szóba, gondolkodás nélkül vágja rá mindenki, hogy „a legnagyobb!”  A köztudatban a 314 méteres magasság rögzült, bár ez nem teljesen pontos.  A legenda szerint amikor a torony épült, még élénken élt a magyarokban a trianoni szerződés fájdalma. Jól tudták, hogy a franciák számára mennyire fontos szimbólum az Eiffel-torony, és ragaszkodnak hozzá, hogy az legyen Európa legmagasabb épülete a maga 300 méteres magasságával. Az adótorony így hivatalosan 284 méter magas, de tartozik hozzá egy úgynevezett hangoló toldat, ami nagyon leegyszerűsítve nem más, mint egy óriási, kitolható antenna. Ezzel együtt a torony összmagassága 314 méter lett, így a ravasz magyarok titokban visszavágtak a franciáknak, legalább szimbolikusan föléjük emelkedve. Nesze, neked, Eiffel-torony!

A történetnek kétségtelenül megvan a maga varázsa, de a valóság ennél sokkal prózaibb. A 284 méter stimmel: ekkora maga a rombusz alakú test, amit a feszítősodronyok tartanak. Igaz az is, hogy van a tetején egy 30 méteres hangoló toldat. Csakhogy, ezt a torony megépítése óta sosem használták teljes hosszra kihúzva! Egyszerűen azért, mert nem volt rá szükség: már akkor, a harmincas években is bőven elég volt 300-307 méter magasság a megfelelő hullámhosszhoz. Így a torony, bár lehetne épp 314 méter, soha nem volt akkora.

Az elnyújtott rombusz alakú épület másik érdekessége, hogy a méretéhez képest egészen meglepően apró talapzaton áll. A hatalmas torony legalja két, egymásra állított csonkakúp, amelyek egy-egy acél félgömbön érintkeznek egymással. A kúpok porcelánból készültek, 9 cm falvastagságúak, és belül üregesek. A különleges konstrukció úgy viseli a súlyterhelést, hogy a torony kilengését is tolerálni tudja, közben pedig, anyagának köszönhetően, tökéletesen szigetel.

A különleges kialakítású talpcsukló (fotó: Wikipedia)

A történelem viharai – és egyéb viharok

A tornyot a második világháború után újra kellett építeni. A háború során mindvégig stabilan állta a megpróbáltatásokat, aztán a visszavonuló német csapatok egy robbantássorozattal hat feszítősodronyt elszakítottak a nyolcból. A tervezők úgy alakították ki az épületet, hogy ha egy vagy két tartókötél elszakadna, a torony akkor is stabil maradjon: erre a természet erőinek való állandó kitettség miatt volt szükség. Ilyen célzott támadásra azonban nem számíthattak. A torony, egyensúlyából kibillenve ledőlt és darabokra tört. Az újjáépítése a romok eltakarításával párhuzamosan zajlott, így volt olyan pillanat, amikor a régi torony darabjait még a helyszínen szerelték szét, miközben az új építmény elemeit már ott rakták össze mellette. A háború után az alapanyagok beszerzése nem volt egyszerű feladat, ezért amit lehetett, hasznosítottak a ledőlt toronyból. A mostani lakihegyi torony egyes részei így a harmincas, más részei a negyvenes évekből származnak, illetve a hatvanas években egy alapos felújításon is átesett, így akkori elemek is találhatóak a mai épületen. Időközben sikerült megoldani a villámkárok minimalizálását is – a környéken élők pedig szintén biztonságban érezhetik magukat, mert úgy tartják, hogy ha bárhova is becsaphat a környéken a villám, az csak a torony lehet, aminek viszont ez meg se kottyan.

A technika fejlődésével az egykor modernnek számító lakihegyi adótorony szép lassan lecsúszott a világelsők ranglétráján. 1983-ban megépült a solti adó, és Lakihegyen is van már két kisebb rádióadó, amelyek olcsóbb üzemetetésűek és korszerűbbek. Miután tartalékként sem használták már, felmerült, hogy a nagy tornyot le kellene bontani. Ekkor azonban tiltakozás indult el: egy csapat muzeológus, a Híradástechnikai Egyesület tagjai, illetve a környék lakói vállvetve küzdöttek azért, hogy a mindenki által kedvelt és valóban jelképpé vált épület megmaradhasson. Erőfeszítéseiknek hála a tornyot 1985-ben ipari műemlékké nyilvánították.

Aktív nyugdíjas évek

No de, mivel múlatja az időt egy olyan torony, amelyik már elvesztette eredeti funkcióját? Mindig készenlétben áll: bár nem valószínű, hogy valaha is szükség lesz rá újra, de továbbra is a solti adó tartaléktornyaként funkcionál. Sugároz is, igaz, nem rádióadást, hanem időszinkronjeleket: ezek segítségével határozzák meg az áramszolgáltatók a nappali és éjszakai időszakok hosszát, aminek fontos szerepe van például a közvilágításban. Jól használható tudományos kísérletekre is: az 1961-es, illetve az 1999-es napfogyatkozás idején egy-egy csapat mérnök megmérte a torony kilengését a Nap-Hold-Föld együttállás hatására. Mindkét alkalommal ugyanarra az eredményre jutottak: az együttállás idején a torony elmozdult a Hold irányába, aztán visszatért az eredeti helyzetébe.

Amikor épp nem tudományos szenzációkban működik közre, a torony gyakorlóterepül szolgál ipari alpinistáknak. De ami ma már a legfontosabb funkciója: szép, a környék nevezetessége, valódi jelkép a mai napig, és olyan idők tanúja, amelyekre már csak kevesen emlékeznek.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!