Fogyni akarsz ? Egyél cukrot – vagy ne dőlj be minden hirdetésnek !

Fotó: Unsplash

Ma már meglepőnek tűnhet, de a cukor nem volt mindig a diétázók ellensége. Sőt! Az 1950-es évek elejétől az 1970-es évekig az Egyesült Államokban olyan egészséges anyagként forgalmazták, amely segít megfékezni az éhséget és plusz energiát biztosít. Kifejezetten ajánlották azoknak, akik fogyni szerettek volna!

A 20. század közepén számos hirdetés született arról, miért érdemes minél több cukrot fogyasztani. Mindez egy nagyon tudatos marketingkampány része volt. Az 1950-es években láttak először napvilágot olyan tudományos publikációk, amelyek a túlzott cukorbevitel káros hatásaira hívták fel a figyelmet. Több se kellett a cukros termékeket gyártó cégeknek: igyekeztek megelőzni a bajt, és mielőtt a fogyasztók elfordultak volna tőlük, megemelték a hirdetésre szánt keretösszegeket, és célzott kampányokba kezdtek. Az újságokat és az utcákat pillanatok alatt ellepték a cukrot mint hasznos összetevőt ajánlgató reklámok – ezek mindenkihez eljutottak és folyamatosan szem előtt voltak, míg a szárazabb tudományos cikkeket ennél jóval kevesebben olvasták.

A cukor előnyeit táplálkozástudományi elmélettel is alátámasztották, amelynek sikerült több amerikai szakembert is megnyerni támogatóként (bizonyára nem ingyen – és a kutatókat már akkoriban sem fizették túl, így nem volt nehéz ráígérni a tudományos ösztöndíjak szerény összegeire).  A tudományosnak tűnő okfejtés szerint minden embernek megvan a maga egyéni étvágyszablyozó mechanizmusa, ami könnyen felborulhat, és ilyenkor a főétkezések során az ember hajlamos többet enni, mint amennyire a szervezetének valójában szüksége van. Aki viszont sok cukrot fogyaszt, az képes energiához jutni anélkül, hogy túl sokat enne; ráadásul a cukor telítettségérzést okoz, csökkenti az étvágyat, így tulajdonképpen nem hizlal, hanem súlycsökkenést okoz, mivel rendszeres cukorfogyasztás mellett az ember kevesebbet eszik.

A diétás üdítők az 1960-as évek közepén váltak népszerűvé.  A cukoripar azonnal szembeszállt az édesítőszerekkel készülő italok hirdetéseivel, kijelentve, hogy ezek nem segítik a vásárlókat a fogyásban, mivel a szintetikus anyagok nem adnak valódi energiát és nem nyújtanak olyan telítettségérzetet, mint a valódi cukor.  A cukros termékek marketingjéhez a hirdetők olyan hívószavakat használtak, mint „egészséges”, „természetes”, „természetesen édes”. Gyakran asszociáltak a  gyümölcsökre, hogy hangsúlyozzák a természetközeliséget, és kiemelték a választás szabadságát, mint demokratikus alapelvet: így állításuk szerint a cukor nemcsak a testnek tesz jót, hanem hozzájárul az emberi jogok érvényesüléshez is.

A Time 1964. augusztusi számában megjelent „cukorpárti” hirdetéssorozat egészen addig merészkedett, hogy figyelmeztette a szülőket: a cukor nélküli élelmiszerek nem biztosítják a gyerekeknek a napi tevékenységek elvégzéséhez szükséges energiát.

Az alábbi reklám például azt állítja, hogy a képen látható kislány azért nyűgös, mert nem jut elég cukorhoz, így nincs elég energiája. A szervezetének pont annyira van szüksége a cukormentes, mesterséges édesítőszereket tartalmazó élelmiszerekre, mint szöcskének a trambulinra”. Ilyen, tréfásnak szánt hasonlatok felbukkantak a sorozat többi hirdetésében is: a marketingszakemberek úgy vélték, hogy ezek beépülnek majd a hétköznapi közbeszédbe, és így tudat alatt kapcsolódik majd hozzájuk a hirdetés tartalma is.

További marketingfogásként a cukros termékeket forgalmazó cégek igyekeztek olyan személyeket megnyerni reklámarcnak, akik objektívnek és hitelesek tűntek. Független tudósokat, karcsú és csinos nőket és férfiakat a szórakoztatóipar különféle szegmenseiből. Minden hirdetés alján szerepelt egy levelezési cím, amely Sugar Information, azaz Cukorinformáció néven jelölte meg a címzettet, látszólag bármiféle cégtől vagy kereskedelmi érdekeltségű szerveződéstől függetlenül, ezzel is az elfogulatlan hitelesség látszatát keltve.

1970 körül a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Comission, röviden: FTC) firtatni kezdte a tudományosnak tűnő állításokat. Addigra már elterjedtek a mesterséges édesítőszerek, és egyre több orvos szólalt fel a túlzott cukorfogyasztás ellen, cáfolva, hogy a nassolás jó fogyókúrás módszer lenne. Ahogy a tudatos táplálkozás részévé vált a bevitt kalóriák számlálása, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy a cukros termékek magas kalóriatartalma inkább káros, mint hasznos hatásokkal jár. A FTC felszólította a hirdetőket, hgy bizonyítsák be az állításaikat, ellenkező esetben pedig vállalják, hogy fogyasztóvédelmi eljárások elé nézhetnek. A hirdető cégek osztottak-szoroztak, és arra jutottak, hogy a kilátásba helyezett büntetések mellett nem éri meg folytatni a reklámkampányt. 1971 végére teljesen eltűntek az újságokból és az utcákról a cukorfogyasztást népszerűsítő reklámok, és többé nem is tértek vissza. Persze a mai napig fogyasztunk cukros termékeket és ezeket hirdetések alapján találjuk meg – de a reklámok már más előnyöket és értékeket hangsúlyoznak az egyes termékeknél, és ma már senkiben nem merül fel, hogy ha fogyni szeretne, akkor egyen minél több cukrot.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!