Senki szigete

Kalinka Tamás a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar hallgatója kommunikáció szakon, de az év nagy részét mégis a csatorna parja mellett álló házban tölti, amit a nagyapja és annak nővére építettek közösen a generációk óta a család birtokában lévő földre.

Kép és szöveg: Bielik István

Évek óta fotózom a a 45 km hosszú Baja–Bezdán-csatorna (Ferenc-tápcsatorna) 32 km-es magyarországi szakaszát, vizsgálva az ott élők és a természet kapcsolatát. A tápcsatorna kiépítésének eredeti célja a 700 mázsás dereglyékkel történő gabonaszállítás mellett az volt, hogy a Ferenc-csatorna vízhiányát orvosolják vele.  

A meder szélessége az ásott részeken mindössze 15 méter, a régi folyószakaszokon azonban 160 méter is lehet; mélysége az ásott szakaszokon átlagosan 6-7 méter. A csatorna a hercegszántói határátlépés után 11 km hosszan Szerbia területén folytatódik, 2 km-en pedig az országhatár a csatorna medrében húzódik, így hozva létre a határokon átívelő érintetlen paradicsomot: Kengyija szigetét. 2016 nyarán hallottam először a csatornáról, amikor a menyasszonyom sétára invitált szülőfaluja, Hercegszántó környékére. Első pillantásra megigézett a hely atmoszférája, a táj érintetlensége. Ekkor határoztam el, hogy hosszú távon szeretnék anyagot készíteni a régióról. A csatorna utolsó szakasza a Senki szigetének is nevezett Kengyija, ami kataszterileg Horvátországhoz tartozik (az itt lévő víkendházak, szántóföldek és földek mind Horvátországban vannak bejegyezve), de a terület – aminek hivatalos határa a Duna lett – szerbiai fennhatóságú, a lakosság pedig többségében magyar. Kengyija a történelem során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia része is volt, így néhányan az idősebb helyiek közül négy ország állampolgárai is voltak. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe nincs bevezetve az áram, a víz és a telefon, és az erdők miatt gyakran térerő sincs. Az itt lakókhoz nem a horvát mentőszolgálat és tűzoltóság jön ki, hanem a szerb. Egyre kevesebb ilyen területet találni, amely még lakott, mivel a fiatalok városi életre vágyva, munkahely reményében elhagyják ezt a vidéket és nagyvárosokban vagy külföldön próbálnak szerencsét.

Foki István, a bezdáni szivattyútelep gépésze az édesapja nyomdokaiba lépve vette át a telep irányítását, emellett a bezdáni amatőr színházi társulat igazgatója

A fotósorozat 2021/2022-ben, az NKA támogatásával valósult meg.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!