Kácsor Zsolt: Csobbanás Szent Kristóf balatoni falujában

Fotók: Kácsor Zsolt

Kácsor Zsolt

A címben említett Szent Kristóf az utazók védőszentje, s mivel a Balaton déli partján fekvő kicsiny falucskában, Szántódon a révészek több mint 800 éve szállítják az utasokat az átellenben lévő Tihanyba, ennek a szentnek Szántódon máig nagy a kultusza. Következzék egy kis balatoni ajánló a nyári szezonra!

Nem lenne csoda, ha az olvasónak nem csengene ismerősen Szántód neve, elvégre ez a kistelepülés korábban a szomszédos Zamárdihoz tartozott, s mindössze 25 éve, hogy különvált tőle. Ráadásul mára olyannyira összenőtt Balatonföldvárral, hogy ha nem volnának kitéve a helységnévtáblák, nemigen tudnánk, hogy Szántódon vagyunk-e vagy Balatonföldváron. S ha ez még nem volna elég, az a fránya Csokonai a tihanyi visszhangról szóló híres versében megemlíti Füredet, sőt, még a franciaországi Ermenonville városát is, de bezzeg Szántódnak nem szentel egy betűt sem, pedig annak idején őt is a szántódi révészek szállították át Tihanyba. Ám a szántódiak szerencsére nem haragtartó emberek, és a kompkikötőnél lévő öreg csárda falán elhelyeztek egy emléktáblát a költő tiszteletére.

De ne szaladjunk ennyire előre! Egyelőre a megérkezésnél tartunk, ami Szántód esetében történhet – mint említettük – vízi úton Tihanyból; továbbá vasúton, hiszen érinti a települést a Keszthely és Hévíz felé robogó vonat; esetleg közúton, méghozzá vagy a régi 7-es főúton, amely áthalad Szántódon, vagy az M7-es autópálya felől, ahonnan a falucska 10-15 perc.

Annyi magánjellegű megjegyzést hadd áruljak el az olvasónak, hogy barátaim révén, akik Szántódon nyaralóval bírnak, én lassan 15 éve mindig itt töltök egy-egy hetet, szóval a helyismeretem, hogy is mondjam, meglehetős. S mivel 15 éve járok ide, látom a változás jeleit, amit egyetlen szóval így fejeznék ki: virágzás.

Ez a falu virágzik, amit szó szerint kell venni, a helyiek ugyanis vagy mind botanikusok vagy mind növénykertészek, mindenesetre itt olyan sokféle és sokszínű növényt látni, hogy az ember csak ámul. Gyakori például a pampafű, amely úgy néz ki, mint egy átlagos fűcsomó, csak éppen másfél méter magas és legalább ilyen széles. Van továbbá a kertekben fügefa, amely az itteni meleg klímát kiváltképpen szereti, és fotóztam olyan fát is, amelynek sem a virága, sem a levele alapján meg nem tudom mondani, hogy mi lehet. Mindenesetre gyönyörű.

S ki ne felejtsem a levendulát, amelyet a szemben lévő Tihany már kisajátított magának, viszont a levendula Szántódot is roppant kedveli, ez kiderül abból a gyönyörűséges parkból, amely a falucska központjában lévő Szent Kristóf szobrot körülveszi. Szent Kristófról egyébként itt nemcsak kápolnát és nemcsak búcsút neveztek el, de 1990-ben Szent Kristóf néven alapítottak itt egy éttermet is, amiről én csakis szuperlatívuszokban tudok beszélni: az ételek minősége kifogástalan, az adagok pedig akkorák, hogy az egészet voltaképpen meg sem lehet enni, sőt, gyakran még a féladagot is el kell csomagoltatni.

Ezt az éttermet könnyű megtalálni, ugyanis majdnem szemben van a Rigó utcai szabadstranddal, és a szabadstrand jelleget kihangsúlyoznám, hiszen a Balaton partján sajnos egyre kevesebb van belőle. Belépőjegy itt tehát nincs, van ellenben szabadtéri kondizási lehetőség, homokozó, fából épített napozó, s ami persze fontos: büfé.

Úgy készültem, hogy a Rigó utcai szabadstrand büféjében majd az egekben lesznek az árak, de kellemesen csalódtam. Mondok pár példát, hogy tudjanak kalkulálni: egy kávé 400 forint, egy rántott csirkemell sült krumplival 2900 forint, egy amerikai hot-dog 1000 forint, egy ponty-halászlé pedig 2400 forint. Nem kevés, de nem vágja az embert a földhöz.

Joggal kérdezhetik persze, hogy mennyibe kerül egy lángos most a Balatonnál, de van egy rossz hírem is: olyan elképesztően nagy itt a munkaerőhiány, hogy sok helyen a lángos-sütők ki sem nyitottak, egyes büfékben pedig vannak olyan ételek, amiket nem árusítanak, méghozzá azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs ember, aki elkészítse.

A Balatonnál töltött 10 nap alatt nem kevés vendéglátóssal beszélgettem, merthogy körbejártuk a tavat Zamárditól Balatonbogláron át föl az északi településekig, s bárkivel elegyedtem szóba, mindenkiből csak úgy dőlt a panasz. Az egyik településen (nem árulom el, hogy hol, nehogy lecsapjanak a hatóságok) az egyik vállalkozó a saját nagymamáját állította be a konyhába, mert nem talált szakácsot, még havi nettó 450 ezer forintos fizetést kínálva sem. Egy másik vállalkozó meg a 18 éves lányának a 20 éves barátját kérte meg, hogy álljon be a pult mögé, mert nem talált csapost – úgyhogy a 20 éves fiú minden gyakorlat nélkül beállt csaposnak, aminek meg is volt a következménye: olyan lassan dolgozott szegény feje, hogy a bár előtt (amelynek nevét nem árulom el) meglehetősen gyorsan feltorlódott a sor.

De térjünk vissza Szántódra, mert szeretnék önöknek elárulni egy titkot: ha a nyaralás alatt jót és olcsón akarnak enni, akkor a Szántódi Erdészeti Étterembe érdemes menni, amely (mint a neve is mutatja) a helyi erdészet dolgozóinak kiszolgálására jött ugyan létre, de mára ide jár szinte az egész falu. Sőt, az erdészeti étterem olyan sikeres, hogy már nemcsak helyben vállal ebédszállítást, de a környékbeli településekre is: Balatonföldvár, Balatonszárszó,  Balatonendréd, Kőröshegy, Lulla, Tab, Torvaj és Zamárdi térsége részeltetik abban a szerencsében, hogy lakossága klasszikus menzai ételeket ehet. Tudom, a menza szó sokakat visszariaszt, de ebben az esetben ez jót jelent, hiszen a heti menüben olyan ételek szerepelnek, mint a lebbencsleves, a lencseleves, a karalábéleves, a tihanyi csirkecomb, a túrós derelye,  a tökfőzelék, a harcsapaprikás túrós csuszával, sőt, finomfőzelék rántott párizsival! Mondják csak, hol van még egy olyan étterem, ahol ilyen háziasan főznek? Ráadásul, ugye erdészekre és favágókra, akiknek nem lehet kiszúrni a szemét fine dining adagokkal… Sőt, mint megtudtam, az étterem vezetője olyannyira rajong a harcsa ételekért, hogy nem telik el olyan hét, hogy a heti menüben ne szerepeljen rántott harcsa, palacsintatésztában sült harcsa, vagy éppen harcsapaprikás…

Most, hogy idáig eljutottunk, ideje beszélnünk a vízről is, elvégre ez a cikk egy könnyű, szezonális, nyári kedvcsináló és ajánló akarna lenni, s egy ilyen írásból a Balaton kék (zöld?) vize ki nem maradhat. Mint említettem, a déli parton vagyunk, úgyhogy több száz métert kell sétálnunk az északi part irányába, hogy a víz legalább a nyakunkig érjen – cserébe a meder tiszta és finom, s hínár is éppen csak annyi van, hogy érezzük: élővízben vagyunk, nem egy úszómedencében. A kék (zöld?) Balaton hőmérsékletére nem lehetett panaszunk: még azokon a napokon is kellemesen meleg volt, amikor elborult az ég. S ami a fő: tömegnek nyoma sem volt. Ezen én magam csodálkoztam a legjobban, merthogy tömegiszonyban szenvedek, s előre féltem, hogy június második hetében, azaz a június 15-én lezárult iskolai tanév utáni napokban roppant sokaság fogja ellepni a partot. De nem. Voltak olyan délelőttök, amikor a kislányommal csodálkozva néztünk szét a tó kék (zöld?) vizében: jé, csak mi ketten pancsolunk a Balcsiban. Hol van a tömeg?

Ezt a kérdést feszegették a már említett vállalkozók is, akik nemcsak a szabad munkaerőt hiányolták, hanem a fizetővendégeket is. Korábban voltak olyan évek, amikor ebben az időszakban Szántódon és Balatonföldváron lépni sem lehetett az emberektől. Igaz, elképzelhető, hogy sokan az augusztus első felére időzítették a nyaralást, hogy az augusztus 20-i ünnepnappal zárhassák le az idei balatoni szezont. Ezt alátámasztja az is, hogy Szántódon az egyik panzióban ki akartunk venni egy szobát egy júliusi hétvégére, s közölték, hogy augusztus 20-ig telt ház van, szabad szobát csak augusztus 20. után tudnak adni. Gondolom, kitalálták, mi volt ennek a panziónak a neve.

Szent Kristóf.

Hát mi más is lehetne?

Ki volt Szent Kristóf?

Az i. sz. 250 körül élt, hatalmas termetű Kristóf azon szentek sorába tartozik, akiknek létezését történetileg nem lehet egyértelműen igazolni, mégis oly nagy tiszteletnek örvend, hogy e téren igen sok történetileg bizonyíthatóan létezett szentnek fölötte áll. Az úton járók, utazók, hajósok patrónusa, akinek képét ma is sok autós és motoros magával hordja.

Kristóf oly fáradhatatlanul térítette az embereket a mai Törökországban található Szamóban, hogy  katonákat küldtek az elfogására.  A katonák azonban Kristóf szavára megtértek. Ezután az óriási erejű Kristófot el akarták égetni, de nem ártott neki a máglya tüze. Úgyhogy izzó sisakot tettek a fejére, de Kristóf ettől sem rogyott meg. Erre négyszáz katonát állítottak szembe vele, hogy lenyilazzák, de a Kristóf felé repülő nyílvesszők megálltak a levegőben – egy nyílvessző kivételével, amely éppen annak a bírónak a szemébe állt bele, aki Kristófot elítélte. Végül úgy halt vértanúhalált, hogy lefejezték, de még a vérében is olyan hatalmas erő  volt, hogy amikor a vére ráfröccsent a megsebesült bíróra, meggyógyult tőle a bíró szeme. (A katolikus.hu írása nyomán)

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!