Fon Gabi

Miután 1946-ban Párizsban a bikini ősbemutatója óriási botrányt kavart, és a Louis Réard autómérnök által tervezett darabokban egyetlen hivatalos modell sem volt hajlandó felvonulni, igazán meglepőnek hat, hogy a két falatkányi ruházatot már időszámításunk előtt, a Római Birodalomban is szívesen viselték a nők.

Hogy ez valóban így volt, azt híven igazolják például a szicíliai Villa Romana del Casale-ban feltárt mozaikképek, melyeken a korabeli nők éppen az atlétikai játékokra edzenek – súlyemelés, diszkoszvetés vagy futás közben örökítették meg őket. A mell- és ágyékkötő vászonból, vagy bőrből készült, matedonnak, illetve subligarnak hívták, de ettől még pont úgy nézett ki, mint a mai kor kétrészesei (bár arra vonatkozóan nincs adat, hogy napoztak és fürödtek volna benne).

A régi korok nőábrázolásait vizsgálva sok történész, így George M.A. Hanfmann archeológus is úgy vélekedik, hogy őseink valójában rendkívül modernek voltak. Bizonyára nem véletlen, hogy a 37 millió festett mozaikkocka közül a „bikinis lányok” büszkélkedhetnek a legtöbb másolattal.

Pompeiben is találtak egy bikinis Vénusz-szobrot, a Casa della Venera egyik szekrényében. És Horatiusnál is fellelhetőek irodalmi utalások: az ókori szerző konkrétan arról ír, hogy az előszeretettel viselt mellkötő, amellyel körbetekerik magukat a nők, igen jó rejtekhelye a szerelmes leveleknek.

Tehát, ha úgy vesszük, Réard nem talált fel semmi forradalmian újat – bár azt mégsem foghatjuk rá, hogy csupán nosztalgiázott. Hiszen új korszakot nyitott, még ha a messzi múltba nyúlt is vissza érte.

Réard az atombomba kísérleti robbantásának helyszínéről, a Bikini-atollról nevezte el a falatnyi ruhadarabot, bízva abban, hogy hatását tekintve az ő találmánya is berobban. És így is lett; igaz, nem feltétlenül úgy, ahogy remélte. A bikinit ugyanis nemcsak a katolikus egyház, de a média és a közvélemény nagy része is elutasította, túl merésznek, vagy inkább botrányosnak ítélte. Egyedül a francia nők, meg persze a divatbemutatón részt vevő férfiak fogadták örömmel az újdonságot. Utóbbiak olyannyira fellelkesedtek, hogy a ruhadarab premierjén felvonuló Micheline Bernardini sztriptíztáncosnőt – az egyedülit, aki Réard kérésére hajlandó volt felvenni és bemutatni a bikinit nyilvánosan  – ezrével bombázták később házassági ajánlatokkal.

Mindenesetre a bikini elterjedésére még várni kellett, hisz nem éltünk oly modern időket, mint az ókorban. „Kár szót vesztegetni az úgynevezett bikinire, hisz elképzelhetetlen, hogy egy tisztességes lány valaha is ilyet viselne.” – írta egy német lap még 1950-ben.

Az 1951-es Miss World szépségversenyen ugyan ebben a ruhadarabban is felvonultak a jelöltek, sőt, ezt viselve tehette a fejére a koronát a győztes, de a bikinit aztán mégis inkább kitiltották a versenyről.

Brigitte Bardot-ra aztán az egész világ felfigyelt, mikor az 1953-as Cannes-i Filmfesztivál ideje alatt lefotózták, amint bikiniben napozik a tengerparton, ahogy Rita Hayworth és Ava Gardner is a média-figyelem középpontjába került ebben az aprócska fürdőruhában.

És persze Ursula Andress is óriási hatással volt a közönségre, amint az 1962-es James Bond-filmben a szörfjével kiemelkedik a vízből – a ma már ikonikusnak számító – bikinijében. Raquel Welch pedig az Egymillió évvel időszámításunk előttben nyújtott bikinis megjelenésének köszönheti a szexszimbólummá válását.

Ugyanakkor a bikini Olivier Saillard francia divattörténész szerint nem a divat, hanem a női nem győzelmét és hatalmát szimbolizálja. A fürdőruha emancipációja szorosan kapcsolódik a nők emancipációjához – állítja a szakember.

Persze, ehhez hosszú út vezetett, mint ahogy az ókori bikinitől a mostaniig is.

A 18. századig tulajdonképpen nem is volt szokás a szabadtéri fürdőzés, vagy úszás – ha mégis késztetése volt bárkinek a lubickolásra, leginkább meztelenül tette, így fürdőruhára sem volt szüksége. Az 1800-as évek fürdőzői rendkívül erényes ruházattal merültek a habokba, bokáig-csuklóig ért a gyapjúszövetből vagy flanelből készült hosszú ujjú, hosszú szárú, ingszerű dressz, vigyázva arra, hogy az erkölcs ne sérüljön.

Az 19-20. század fordulójára a hosszú ruhaujjak rövidültek, láthatóvá váltak a karok és az alsó lábszárak is, a fürdőalsó térdig ért, a felső a csípővonalig, és a fazon is jobban a testre simult. No persze, nem nagyon! Sőt, mikor 1907-ben Anette Kellerman úszónő a bostoni Revere beach-en nekiállt edzeni, azonnal letartóztatták közszemérem sértésért. Fürdőruhája ugyanis nem a kötelezően előírt nehéz gyapjúanyagból készült, így láttatni engedte testének vonalait. Gyakorlatilag férfi fürdődressz volt, amit viselt, ám így nemcsak a sportteljesítményei miatt maradt fenn a neve, hanem a 20. század női fürdőruhájának megteremtőjeként is.

Az 1930-as években már megjelentek a kétrészes, bár diszkrétebb, köldököt takaró fürdőruhák, (elsősorban a filmvásznon), majd a vállpántos felsők is, miután Coco Chanel divatba hozta a napbarnított bőrt. Tulajdonképpen ez ihlette meg Louis Réard-t is, aki anyja fehérnemű üzletét vezette Párizsban, így beható tapasztalatokat szerzett a női alsóneműk terén. Nyaralás közben a St. Tropez-i strandon a napfürdőzőket látva megfigyelte, hogy a nők feltekerik a fürdőruhájuk szélét, hogy nagyobb felületen barnuljanak. Ez adta az ötletet, hogy megkurtítsa a fürdőruha alsó részét, szabadon hagyva a köldököt, és innen már csak egy lépés volt, hogy a két oldalát is egy-egy pánt tartsa csupán. A szabásminta sem volt túl bonyolult: Réard bikinije mindössze négy háromszögből készült.

Hogy aztán a 60-as évek elején feltalált monokini – az osztrák Rudi Gernreich kreációja – miért ment ki mára a divatból, nem tudni. Talán, ahogy a nők egyre több eszközt találnak arra, hogy szabadságjogaikat érvényre juttassák, háttérbe szorult a monokini szimbolikus szerepe, és ma már azok hordják, akik egyszerűen csak jól érzik magukat benne.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!