Carya, a diófák istennője

Legutóbb arról írtunk, hogy a dió régóta a talán legtiszteltebb nemes fa. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy még a görög mitológiában is szerepel, sőt, saját istennője is volt: Carya. Az ő papnőit nevezték kariatidáknak. Nevük onnan lehet ismerős, hogy az athéni Akropoliszon az Erechteum tornácát tartó nőalakokat is így nevezik. Igaz, az athéni kariatidák már márványból készültek, de máshol a görög városokban diófa kariatidák támasztrották alá a tornácokat. A diófa istennőjét úgy tisztelték a görögök, hogy hosszú évszázadokon át Karyateia ünnepségeket rendeztek és a nők ilyenkor karyatisznak nevezett táncot jártak.

A diófa úgy Krisztus előtt ezerben került a görögöktől Rómába, ahonnan aztán hamar elterjedt az egész birodalomban. Szerették a terméséért, de igazán a faanyaga minősége, szépsége és tartóssága miatt tisztelték. Azonban a dió lassan növő fa, ezért sok-sok évszázada messzi vidékeken vásároltak diófa rönköket a kereskedők, hogy abból Európában nemes bútorokat készítsenek. Orbán Balázs, aki az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után Kossuthtal emigrált Törökországba, így írt erről: „Anatóliában roppant mennyiségben vadon tenyészik a diófa. Francia ügynökök barangolják be a tengerparthoz közel eső vidékeket, a diófa törzseket meghatározott mértékre elfűrészelik s teveháton a kikötőkbe vivén, hajón szállítják Franciaországba. Egy ily ügynökkel éjjeli tanyául együtt szállásolván kérdeztem, hogy hát kifizeti-e ily messziről való költséges szállítást a diófa? Hiszen akkor nagyon értékesnek kell annnak lennie. Ő elmondotta, hogy egy ily törzsről több száz méter furnir szeletet nyernek oly módon, hogy a törzs bizonyos oly folyadékba forgatják, amely fellágyítja a fát és a leszelt vékony lemeznek kelmeszerű hajlékonyságot ad. A gép finom keresztfűrésze folyton szeli a forgó törzsről a fellágyított felületet, amely egy hengerre tekeredik fel s ily módon egyetlen törzsről oly mennyiségű vékony szeletet nyernek, mely három-négyszáz frank értéket képvisel. Ebből aztán megértettem, hogy az ily messziről való szállítás nagyon is kifizeti magát, hiszen a diófa igen nemes anyag. Nálunk is az volt otthon, becsültük is a diófákat, ha annyira tán nem is, mint a franciák.

A diófát persze nem csak furnérnak használják: az igazán elegáns lakberendezési tárgyak, bútorok, pultok és munkalapok tömör fából készülnek. Az anyagot ma már nem kell Anatóliából importálni, mert vannak már olyan vállalkozások, amelyek a diófa termesztésétől a feldolgozásáig minden munkafázist maguk végeznek el. Közülük kiemelkedik a pécsi Art Moon Walnut Interiors. Nekik valóban szenvedélyük a diófa és annak megmunkálása, ez megmutatkozik minden egyes elkészített darab részleteiben. Az Art Moon Walnut Interiors neve egyenértékű a minőséggel, nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Az Art Moon célja, hogy bútoraikkal olyan belső tereket teremtsenek, amelyek nemcsak az otthont, hanem az egyént is meghatározzák. Az Art Moon prémium termékei a kifinomultság és a magas színvonalú egyedi design megtestesítői. Termékeikről joggal mondják, hogy álom diófakivitelben. Az Art Moon igazi örököse Caryának, a diófák istennőjének.