Kerényi Kata

1913 decemberében sikerült elkapni a tolvajt, aki a Mona Lisát ellopta. A férfi később eskü alatt vallotta, hogy nem volt bűntársa, mindent egyedül tervelt ki és hajtott végre. Aztán később nyilvánosságot kapott egy történet, amelyből azt lehetett sejteni, hogy az elkövető hazudott. De vajon tényleg egy zseniális szélhámos állt az ügy hátterében, vagy az egész csak egy jó fantáziájú újságíró médiatrükkje volt?

A firenzei rendőrség találta meg két év után a Louvre-ból 1911-ben ellopott, világhírű festményt. Sőt, nemcsak a képet sikerült felkutatni, hanem a tolvajt is, akit rövid úton bíróság elé is állítottak. Ott aztán Vincenzo Perugia (mert így hívták a tettest) részletesen el is mesélt mindent. Korábbi ismeretei alapján úgy tudta, hogy a Mona Lisát Napóleon vitte el Olaszországból, és hazafias érzelmeitől vezérelve vissza szerette volna vinni a szerinte elrabolt remekművet szülőföldjére. (Valójában a festményt maga da Vinci ajándékozta I. Ferenc francia királynak, amikor az udvari festőjévé fogadta.) Perugia elmonda tettének részleteit is. Éveken át dolgozott a Louvre-ban, így jól ismerte az épületet. Tudta, hogy a múzeum hétfőnként zárva tart, és ilyenkor végzik el a kisebb karbantartási munkákat a kiállítóterekben. Így hát, vasárnap délután egyszerű látogatóként besétált a Louvre-ba, majd egy jól megválasztott pillanatban bezárkózott az egyik szekrénybe, ahol a takarítószereket tartották. Másnap reggel munkásnak tettetve magát egyszerűen csak odasétált a Mona Lisához, és leakasztotta a falról. Egy melléklépcsőn távozott, miután ott félrehúzódva kiütötte a képet a keretéből, és a vásznat a karjára vetett kabátjába csavarta.

Az olasz bíróság végül a tett súlyához képest enyhe ítéletet hozott, tekintettel a tolvaj indítékára, ami alapvetően egy jólelkű hazafira vallott. Perugia megúszta néhány év börtönnel.

Bár a festmény előkerülése kétségtelenül világszenzáció volt, a nemzetközi közvélemény mégis csalódottan fogadta a háttértörténetet: legalábbis egy őrült zsenit feltételezett mindenki az eset mögött, egy kapzsi cselszövőt – ehelyett azonban csak egy rémült kis olasz fickót kaptak, egy egyszerű szobafestőt, aki félreolvasott valamit a történelemkönyvben.

Egy évvel később Karl Decker újságíró egy casablancai bárban üldögélt egy pohár ital fölött régi ismerősével, Eduardo Marques de Valfiernoval. Decker a beszélgetés során megemlítette Perugia történetét, mire Valfierno hirtelen bevallotta: valójában ő volt az, aki kitervelte a Mona Lisa elrablását. Elmondása szerint elsősorban üzleti érdekek vezették. Kitalált ugyanis egy módszert, hogyan lehet egy festményt többször egymás után eladni, és így sokszoros haszonra szert tenni.

Tervének kulcsa egy ügyes hamisító volt, aki tökéletes másolatokat volt képes készíteni, az eredeti művek legapróbb részleteit is pontosan visszaadva. Az ő segítségével adott el képeket a megrendelőinek, akik az alvilág elitjéhez tartoztak, azt állítva, hogy a műtárgyak lopottak. A módszere a következő volt: a vevővel elsétáltak a múzeumba, ahol a kép lógott, és egy óvatlan pillanatban közösen megjelölték a festményt a hátulján, ahol senkinek sem tűnt fel. Egy héttel később a megrendelő meg is kapta a képet a hátán a  jellel, amit ő maga firkantott oda. Amit viszont nem tudott, hogy átverték, és egy hamisítvány büszke tulajdonosává vált, amit Valfierno maga helyezett el korábban az eredeti kép mögé a keretbe. Így a vevő már eleve a hamisítványt jelölte meg: ezt már csak ki kellett venni a keretből az eredeti mögül, és vihette is súlyos összegekért, miközben valójában nem történt lopás.

Valfiernot annyira magával ragadta saját ötletének zsenialitása, hogy elhatározta, nagyban szeretne játszani, és a világ egyik leghíresebb festményét is eladja, ráadásul többször. Az egyetlen apró bökkenő az volt, hogy nincs az a vevő, aki elhiszi, hogy a Mona Lisát lopták el számára, ha közben a festmény változatlanul ott lóg a Louvre-ban. Így csak egyetlen megoldás maradt: a képet tényleg el kellett hozni, hogy a róla készült másolatok aztán alvilági forgalomba kerülhessenek.

Valfierno talált is hat műgyűjtőt, akik hajlandóak voltak milliókat fizetni Leonardo da Vinci remekművéért. Elkészült a hat tökéletes másolat, Valfierno pedig elküldte Perugiát, hogy lopja el az eredeti képet.

Miután a festmény Valfierno birtokába került, közölte a vevőkkel, hogy a festmény már úton van. Addigra a világ összes lapja a lopás hírével volt tele: ez meggyőzte a vásárlókat arról, hogy valóban az eredeti képhez jutottak hozzá. Fizettek, Valfierno és bűntársai elosztották egymás között a pénzt, és úgy tűnt, minden rendben van. Csakhogy Perugián kitörtek a hazafias érzelmek: az eredeti képet Olaszországba vitte. Ott kapták el végül a képpel együtt.

A történet kétségtelenül szenzációs: Karl Decker, miután nyilvánosságra hozta a Saturday Evening Post hasábjain, egyszerű médiamunkásból pillanatok alatt világhírű újságíróvá vált. Évekig senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni a valóságtartalmát. Aztán egyre többen gyanakodni kezdtek: Decker leírásában akadtak apróbb ellentmondások, illetve a leírt állítások közül egyikre sem volt valódi bizonyíták, az olasz rendőrség Perugia elfogásakor semmilyen arra utaló jelet nem talált, hogy bármilyen bűnszövetkezet lenne a háttérben. Az állítólagos vevők sem kerültek elő soha, akik a lopott festményt kifizették – persze, gondolhatnánk, ki fog jelentkezni, hogy átverték, amikor megbízást adott egy bűncselekményre? A fő kérdés, ami az évek során kibontakozott, végül nem is az lett, hogy Valfierno kitalálta-e az egészet, hogy megvezessen egy ártatlan és szenzációra éhes újságírót, hanem az: vajon Decker fantáziájából pattant-e ki a történet, ő találta-e ki Valfiernot, hogy fellendítse saját karrierjét?

Eltelt több mint száz év, és válaszok azóta sincsenek. A legvalószínűbb, hogy Perugia valóban egy meggondolatlan hazafi volt, aki saját ötlete alapján cselekedett. Akárhogy is, Karl Decker számítása bevált: örökre beírta magát a világsajtó történetébe.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!