Sándor Tamara

A bringás csávók, akik ráadásul még maffia is. Hajléktalanoknak segítenek, és közben nagyon jól érzik magukat. Ingyenmunka a tiktok helyett. Avagy: milyen az, amikor a kétméteres fickó elsírja magát, mert valakit érdekel, mi van vele? Na, és persze, mi legyen az előítéletekkel: miért nem megy dolgozni? Interjú Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia egyik alapítójával.

Idén lesz 11 éves a Budapest Bike Maffia. Milyen motivációval vágtatok bele?

Régebben is sokat beszélgettem hajléktalan emberekkel és ott lobogott bennem a düh, hogy miért kell nekik az utcán élni – kezdi Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia egyik alapítója. – Majd egy barátommal Szenteste a családi karácsony után hajléktalan emberekkel ünnepeltünk. Vittünk nekik ételt, meleg takarót és beszélgettünk. Így indultunk. Tettalapon gondolkodtunk, az első 4 évben egyáltalán nem is fogadtunk el pénzt. Nem kérünk támogatást, hogy aztán megcsináljuk. Ez fordítva működik nálunk: elkezdünk valamit, és aki akar, csatlakozik és támogatja az ügyet. Arra nem is gondoltunk, hogy így kinövi magát ez a kezdeményezés, és ekkora csapat dolgozik majd egy közös célért.

Olvastam egy idézetet tőletek: „Mindenhol sok a duma. Mindenhol beszélünk arról, hogy mit kéne tenni és hogyan, és közben maga a tett, a hatékony tett hiányzik. Valamiféle apátia van a levegőben, amit egyébként azzal lehet kiütni, ha az ember ténylegesen belerakja magát egy feladatba, megoldja és megcsinálja.”

Az alapelvünk az, hogy ne csak odamenjünk és segítsünk a másiknak; bár ez is nagyon fontos, de nincs benne hosszabb távú vízió. Nyilván nagyon sok jó ember van az országban, viszont az apátia, a közöny, sajnos, elterjedt. A missziónk az önkéntesség, az önzetlen segítség népszerűsítése, illetve a közöny és az előítélet csökkentése. Mivel hajléktalanokkal foglalkozunk, ez alapból nehéz sztori, hiszen az átlagemberek kevésbé rokonszenveznek velük. Én egy olyan világban szeretnék élni, ahol az emberek tudnak egymásra mosolyogni. Tudom, ez egy borzasztó naiv dolog részemről. Viszont ki tudtunk alakítani egy olyan társaságot, ahol legalább egymással ezt megtesszük.

Az előítéletekkel nagyon nehéz mit kezdeni.

Igen, az előítéletek jelentik a legnagyobb akadályt az önzetlen segítségnyújtásban. Mindenkiben van előítélet, ez természetes. Ennek a mértékét lehet kezelni. Tanulással le lehet küzdeni, és az érzelmi intelligencia fejlesztésével. Ránk férne. A kirekesztő ember ostoba, nincs jobb szó rá. Sokaknak nincsen tapasztalata arról, milyen egy nyitottabb társadalomban élni.

Mit szoktál válaszolni a „miért nem mennek el dolgozni” kérdésre?

Mint az élet számos területén, itt is részigazságokról beszélünk. Persze, van olyan, aki simán elmehetne például rakodni. Soha nem kérdezzük meg valakitől, hogy „egyébként szoktál dolgozni?”. Amúgy, sok esetben igen, szokott, de olyan mentális állapotban van épp, hogy nem lát előre, nem tud tervezni. És abban a helyzetben, ahol az ember nem tud tervezni, nincs cél, csak a mindennapi túlélés, nem várhatjuk el senkitől, hogy eljárjon dolgozni. Nagy segítség kell ahhoz, hogy egy ilyen állapotba került ember munkaképes legyen újra, fejben is. Nem beszélve az egyéb tényezőkről, mint például a ruha, a biztonságos pihenés, az ajándékot jelentő kikapcsolódás, vagy a kialakult életritmus.

Sokszor hangzik el a következő mondat a hajléktalanokkal kapcsolatban, mit mondanál erre? „Én nem fogok segíteni nekik, mert amikor felajánlottam, hogy veszek ételt, inkább pénzt kértek.”

Ki vagyok én, hogy megmondjam, mire költse a pénzt? Ne költse alkoholra, mondja az egyszeri ember, miközben leül egy ilyen kockás terítős helyre és megissza a fröccsét. Számos olyan esettel találkoztam az életemben, amikor valaki meg volt rökönyödve, hogy a hajléktalan például kávéra költötte a pénzt… Ne akarjuk megmondani, majd ő eldönti!

Nyilván sokan azért nem mennek önkénteskedni, mert az ingyen munka. Miért éri meg mégis?

A társas kapcsolataink haldokolnak. Van Insta meg Tiktok, oda kipakoljuk a legjobbat, és közben elfelejtünk valóban kapcsolódni egymáshoz. Ezek az alkalmak tökéletesek arra, hogy valódi párbeszédek szülessenek, szemtől szemben találkozzunk emberekkel. Mentálisan és fizikálisan is sokat ad. Az első nap, amikor öt órán keresztül bringáztunk hajléktalanokat keresve, hogy segítsünk nekik, én annyira felpörögtem, hogy nem tudtam aludni.

Lelkileg mennyire megterhelő ennyi rászoruló emberrel találkozni? Mi az az esemény, ami a legmélyebben érintett?

Ez hullámzó volt az életemben. Amit mi csinálunk, az nem egy klasszikus szakellátás, nincsenek ezek a sorsok napi 8 órát előttünk. Nagyon nehéz lenne megmondani, melyik a legemlékezetesebb élményem, de van egy a sok közül, ami nagyon megmaradt. Még a kezdetekben, az egyik aluljáróban 3-4 hajléktalan emberrel foglalkoztunk, és egy közel kétméteres fickó nézte, mit csinálunk. Odamentem hozzá megkérdezni, tudok-e segíteni. Nagyon elkezdett sírni. Azt mondta, nem hiszi el, amit lát; bringás csávók hajléktalanokon segítenek… Beszélgettünk, kiderült, hogy két hete az utcán él, felajánlottam a segítségünket. Belém égett ez a beszélgetés.

Inspiráció vagytok sokak számára, még külföldre is elért a híretek.

Egészen Hollywoodig sikerült elérnünk: Zendaya megosztotta az ukrán menekültekkel kapcsolatos posztunkat. Pár éve Budapesten tanult egy kolumbiai srác, és annyira tetszett neki ez a program, hogy megszervezte odahaza is, Pereria városában. Inspiráltunk egyiptomi nőket is, akik a Ramadán idején, amikor lement a nap, ötvenen indultak bringával ételt osztani.

Milyen projekteken dolgoztok mostanában, mik a jövőbeli tervek?

Továbbra is a tettalapú segítésben gondolkozunk: olyan programokat szervezünk, amikbe be tudjuk vonni a rászorulókat, hogy hosszú távon fennmaradjon a motivációjuk. Hidropóniás növénytermesztéssel fogunk foglalkozni, a debreceni Green Drops-szal vettük fel a kapcsolatot. A föld alatt fogunk növényeket termeszteni. Ez egy lassú és energiahatékony folyamat, steril környezet kell hozzá és LED világítás, amit akár napenergiával meg lehet hajtani. Zöldség, fűszernövény, minden megterem, és az aszály sem befolyásolja. Közös program a családokkal; a telken a felszínen kertek, játszóterek, közösségi terek lesznek, úgynevezett rekreációs teret alakítunk ki. Továbbra is viszünk családokat a Balatonra nyaralni, akiket pedig nem tudunk elvinni, odavisszük nekik a bulit. A Vitamin Kommandó programunk is működik: önkéntesek biciklivel a városban visznek ételt, vizet, vitaminokat és információkat adnak át hajléktalan embereknek a lehetőségeikről.

A háborús helyzetben hogyan tudtatok segíteni a menekült embereknek?

Intenzív és őrült pár hónap volt, sokszor minimális alvással. Adományokat kezdtünk gyűjteni, és négy óra alatt 20 tonnányi gyűlt össze. A tervezett 3 kisbusz helyett több mint 10 busz indult a határra. „Flow” élményt ad egy ilyen megmozdulás, és a társadalmi apátia is javul. Írtam egy posztot, ami eléggé megosztotta az embereket. Az üzenete az volt, hogy a hatékony segítés egy komoly koordinációs feladat, sokszor egymás hegyén álltak az adományok, és átláthatatlan volt a helyzet. Nem azt írtam, hogy egyáltalán ne menjünk segíteni, hanem, hogy ne egyszerre rengetegen, hiszen a probléma sajnos hónapokkal később is velünk lesz. Az adományozás nem csak akkor szükséges, amikor a médiában szó esik róla; a legjobb a folyamatos támogatás.

Amikor az ember leadja a már nem hordott ruháit, az valóban segítség, vagy csak a saját lelkén könnyít ezzel? Hogyan lehet hatékonyan adományozni?

Itt a probléma azzal van, hogy a legrosszabb minőségű, lyukas, szakadt ruhákat is eladományozzák. Ne használjuk lomtalanításnak az adományozást! Láttam már adományként törött állólámpát, lejárt gyógyszereket, lyukas pulcsit és én mondtam, hogy ezt nem vagyok hajlandó elvinni. Megbántod vele azt, aki kapná. Önmagában veri agyon a jószándékot. Tájékozódni kell, felmenni egy-egy szervezet honlapjára és megnézni, vagy érdeklődni náluk, hogy épp mire van szükség. Tiszteljük a másik embert, akkor is, ha adunk!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!