Kerényi Kata
Dr. Kárpáti Dalma állatorvos, kisállat-fizioterapeuta. Kutyák mozgásterápiájával foglalkozik; olyan módszereket használ, amelyek egyáltalán nem állnak távol attól, amit egy emberekkel dolgozó gyógytornász tesz. A pácienseinek megtanítja azokat a gyakorlatokat, amelyekkel óvhatják izmaik és ízületeik épségét, vagy éppen hamarabb felépülhetnek egy sérülés vagy műtét után. De vajon hogyan vehető rá egy kutya arra, hogy tornázzon?
A nagy felismerések sokszor egy véletlennek köszönhetőek. Nem volt ez másképp Dalma esetében sem. A saját kutyájával, egy belga juhásszal sokáig aktívan versenyzett, és Daeron, bár remekül teljesített, folyton kisebb-nagyobb problémákkal küzdött: hol a lába fájt, hol a nyaka, valami apró gond mindig adódott vele. Ez nagyjából arra az időszakra esett, mikor divat lett mindenféle ügyességi trükköt tanítani a kutyáknak. Dalma is begyakorolt Daeronnal néhány látványos pózt és mozdulatot, és hirtelen azt vette észre, hogy minél többet használják ezeket, a kutya annál stabilabban mozog az akadálypályán is; elmúltak az apróbb fájdalmai.
Akkor jöttem rá, hogy ezekkel a gyakorlatokkal teljesen véletlenül megerősítettem olyan izmait, amelyeket egyébként nem használ. Bár még nem tudtam, mit csinálok, de gyakorlatilag egy fizioterápiával egészítettem ki a rendszeres edzéseket – meséli Dalma, aki azóta már tudatosan építi be a saját kutyái edzéstervébe a fizioterápiás foglakozásokat. A felfedezés óta eltelt jó néhány év, és a véletlen rácsodálkozásból munka lett.

Dalma egyik legfontosabb alapelve, hogy a torna közben nem tesz semmit a kutyákkal, amikre ők maguk nem hajlandóak. Nem csavargatja, húzza, nyújtja a végtagokat és az ízületeket: türelmesen rávezeti a négylábú pácienseket, hogy vezényszóra maguk végezzék el a kívánt mozdulatot.
Pici mozgásokról van szó, fontos, hogy pontos legyen minden egyes mozdulat – magyarázza. – Ezért is használok jutalomfalatot a foglalkozások során motivációs eszközként, és nem labdát, még akkor sem, ha a kutyának lenne kedve játszani. A labda vagy bármi más játék kieshet véletlenül a kezemből, elgurulhat, és ha a kutya kiugrik a pozícióból, hogy megszerezze, az sérülésveszélyes. Egy falatra jobban koncentrál minden kutya, lassabban mozog, más intenzitással és erőbedobással, és pontosabban vezethető, gyakorlatilag az „orránál fogva”. És igen, ha a kutya maga végzi a mozdulatot, akkor nem fogja magát hirtelen túlnyújtani, de gyakorlással fokozatosan növelhető a mozgástartománya. Ugyanúgy, ahogy egy embernél is: minél többet gyakorol valaki, annál pontosabban tud egy-egy mozdulatot végrehajtani. Nincs ebben semmi varázslat: csak türelmesnek kell lenni, és nagyon figyelni minden apró rezdülésre.
Mielőtt a pácienseinek megtanít egy-egy új gyakorlatot, Dalma mindent kipróbál a saját kutyáin. Így ki tudja kísérletezni, hogyan a legegyszerűbb megtanítani a kutyának a mozdulatsort, és a pácienseit már kész javaslattal fogadhatja. Daeron, Yelle és Eli pedig élvezik ennek a pozitív következményeit: sok jutalomfalat, személyre szabott figyelem, és érdekes, új kihívások. Így mindenki jól jár. Ráadásul, a „suszter cipője”-alapon, nem árt, ha a gyógytornász saját kutyái is rendben vannak.
Itt van például Yelle – mondja Dalma -, aki most már teljesen hátra tudja nyújtani a hátsó lábait. Messziről indultunk: eleinte nem engedte, hogy hátrafelé kihúzzam a lábát nyújtott helyzetbe, annyira kellemetlen volt számára a pozíció. De hát nyilván én se örülnék, ha valaki csak odalépne, mikor békésen üldögélek, és lenyomna spárgába… Érdemes odafigyelni arra, hogy ha passzívan, külső hatással nyújtunk meg egy izmot, azt túl lehet nyújtani, mert izomerő nincs a gyakorlások során: így az adott testtáj hajlékony lesz ugyan, de erőtlen. Ezért sérülnek le gyakrabban azok az emberek, akik jógáznak, de csak nyújtanak közben. Nyújtani valójában aktívan kell, az izmokat is dolgoztatva: ez megvédi az ízületet és fokozatosan nő a mozgástartomány. Yellére visszatérve: először összehajtottam a gyakorlás közben használt eszközt, és így csak egy kicsit kellett kinyújtania a lábát, hogy rajta maradjon. Aztán elkezdtem a kutya törzsét egyre lejjebb vezetni, és most már Yelle bármiféle segédeszköz nélkül, kérésre is elvégzi a nyújtó mozdulatot. Sok idő volt, és sok türelem kellett hozzá, de megérte. Aktív sportkutyáról van szó, aki sokat ugrik akadályokon, és ettől egy idő után nagyon kötöttek lettek az izmai. Nem nyújtotta ki a hátsó lábát ugrásnál, és rendszeresen lerúgta az akadályról a lécet, ami versenyen hibának számít. Az első két lába és a mellkasa nagyon kidolgozott volt, de az ugrásokhoz a hátsó lábak tolóereje hiányzott. A testépítők erre mondják, hogy „kihagyta a lábnapokat”. Ezek után elkezdtem arra figyelni, hogy megerősítsem a hátsó lábait, és a nyújtás biztosította, hogy fordulékony is legyen – mivel nagyon fontos a versenypályán, hogy minél rövidebb idő alatt tudjon futás közben irányt váltani. Ezzel párhuzamosan akadályokon is gyakoroltunk, hogy megtaláljuk és rögzítsük az ideális elrugaszkodási pontot ugrásnál. Ehhez segítséget is hívtam, hogy többen, többféle szögből figyelhessük, milyen technikával és honnan ugrik el a kutya az akadály előtt. Sok munka volt, de a versenyeredmények azt igazolják, hogy megérte ezen dolgozni.

Az, hogy Dalma ennyire empatikusan és ilyen nagy türelemmel áll hozzá a négylábú ügyfelekhez, nem egyszerűen csak a szakmai elhivatottságnak köszönhető. Ő maga is megtapasztalta, milyen a másik oldalon lenni – páciensként.
Van egy 30-40 fok közötti gerincferdülésem. Amikor én voltam gyerek, a 90-es években, a fizioterápia épp csak kibontakozóban volt Magyarországon. Az orvosom megoldása az volt, hogy hordjak fűzőt. A szüleim próbáltak más megoldást is találni, de akkoriban egyvalaki volt csak, aki egy speciális gerinctornát tartott gyerekeknek, egy időpontot tudott csak adni, az iskolaidő közepén, így ez a lehetőség ki is esett. Kétszer vagy háromszor voltam a gyerekortopédián úgy, hogy egy hétig bent kellett lakni, ezalatt mindenféle vizsgálatot végeztek, és napi kétszer foglalkozott velünk gyógytornász. Ott megtanították a gyakorlatokat, amiket aztán otthon is kellett volna csinálni. De nehéz ilyesmire motiválni egy kiskamaszt… Az állapotom ráadásul a fűző miatt fokozatosan romlott: ahogy nőttem, megnyúltak és elgyengültek a hátizmaim. Az egyetlen, ami akkoriban tényleg segített, a lovaglás volt. Aztán, ahogy felnőttem, tudatosan kezdtem foglalkozni a problémával. Elmentem egy gyógytornászhoz, aki elmondta, mire érdemes figyelnem. Megtudtam például, hogy olyan apróságok is számítanak, mint az, hogy melyik oldalamon fekszem a kanapén. Érdekes módon a saját problémám alakítani kezdte a szakmai szemléletemet is. Kiderült, hogy előnyöm származik a tapasztalataimból: tudom, hogy milyen érzés egy mozgásszervi problémával élni, és milyen megtapasztalni, hogy csökken a fájdalom a torna hatására. Így hitelesen és teljes meggyőződéssel tudom azt mondani: csináljuk, tudom, hogy jó lesz!
Egy általános állatorvos, ha sántít a kutya, gyakran javasol kímélő életmódot és minél kevesebb aktvitást. A legtöbb esetben nem ez az igazi megoldás. Hiszek benne, hogy mozgást csak mozgással lehet javítani. Én nem szeretem azt mondani egy kutyára, hogy már nem lesz belőle soha semmi. Az én gerincferdülésemmel sem lehetne elvileg kézenállni: aztán kiderült, hogy mégis lehet, és nem fáj, nem fogok tőle megnyomorodni, csak észszerű határokon belül kell mozogni. Jól felépítve, bemelegítéssel, levezetéssel, fokozatosan növelve a terhelést. Gondoljunk csak bele: a mai kor embere igazából semmit sem mozoghatna, ha a kímélő elvet követnénk, mert mindenkinek van egy-két nyaki porckorongsérve (nekem is van, ötféle leletet írtak a nyakamról) – hiszen mindenki egész nap lefelé bámul: a monitorra, a kocsiban a kijelzőre, a kezében tartott mobilra.
Mikor érdemes felkeresnie egy kutyatulajdonosnak a kisállat-fizioterapeutát?
- Amikor mozgásszervi problémán kell segíteni
- Sérülés vagy műtét utáni rehabilitáció esetén
- Ha a kutya aktívan sportol
- Ha olyan fajtáról van szó, amely hajlamosabb ízületi gondokra
- Az életminőség javítására idősebb kutyák esetén
- Ha szükség lehet a kutya-gazda kapcsolat javítására
Bár Dalma négylábú ügyfelei között sok a sikeres sportoló, a legjobban mégis azt a részét szereti a munkájának, amikor valóban segíteni tud egy-egy kutyán, megváltoztatva az életminőségét.
Rendszeresen jár hozzám egy francia bulldog a gazdájával, A kutya elmúlt tízéves, és amikor először találkoztunk, nagyon lassan, fájdalmasan mozgott, az egyik lábát gyakorlatilag alig használta. Az MR-felvétel szerint több porckorongsérve is volt. Összeállítottam egy feladatsort, amit a gazdi naponta végigcsinál vele, és szép fokozatosan egyre többet bírt, most már kirándulni is el tudja vinni magával a gazdája, annyira megerősödött. Vagy ott az az idősödő golden retriever, akinek a csípőjével voltak problémák, felmerült, hogy esetleg megműtik, de előtte a gazda azt gondolta, hogy ad egy esélyt a fizioterápiának. Amikor fél év múlva visszamentek kontrollra az ortopéd specialistához, ő azt mondta, hogy annyit fejlődött a kutya, hogy nem látja értelmét a műtétnek. Ezek a legjobb történetek, amikor egy kedvetlen, fájdalmakkal küzdő állat normális kutyaéletet élhet a tornának köszönhetően.

A kérdésre, hogy nem luxus-e fizioterápiára hordani a házikedvenceket, Dalma azt feleli: hobbiállatot tartani eleve luxus.
Ha az ember belegondol, hogy mennyibe kerül a jobb minőségű kutyatáp, vagy az állatorvos költsége mekkora akár egy oltás vagy egy rutinvizsgálat esetén is, beláthatjuk, hogy manapság sokan hajlandóak az állataikra nagyobb összegeket áldozni. És a gyógytorna olyasmi, amire azoknak is szükségük lehet, akik esetleg nem is gondolnak rá. Sok kutyatulajdonosnak fel sem tűnik, hogy a kedvencének valamilyen mozgásszervi problémája lehet, mert nem sántít. Csak hamar elfárad, és lassabban mozog, mint a társai a futtatón. Rengeteg kutya úgy éli le az életét, hogy lehetne rajtuk célzott mozgásszervi terápiával segíteni, javulhatna az életminőségük. Az, hogy a sportkutyáknál megnőtt erre a figyelem, egy idő után talán segíthet, hogy ez a szemlélet átgyűrűzzön a hobbikutyások körébe is. Ez a folyamat már meg is indult, és egyre több házikedvenc kaphatja meg a lehetőséget, hogy teljesebb, fájdalommentesebb életet éljen.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!