Bayreuth démonai

A nézőtér az Ünnepi Játékok idején

Bokor Gabriella

Van, aki egy férfira vagy nőre vár éveken át, és van, aki arra, hogy belépőjegyet vehessen a Bayreuthi Ünnepi Játékok valamelyik előadására – egy svájci ismerősöm a várólistára feliratkozva kereken hét évet várt arra, hogy eljuthasson a wagneriánusok leghíresebb zarándokhelyére.

A szerencsés kiválasztottak múlt héten láthatták az idei fesztivál utolsó operaelőadásait – fennakadás ez évben csak egy alkalommal volt: a színpadi fotel összeroppant egy szereplő alatt, a felvonást még végigénekelte, de a következőben már egy beugró énekest láthatott a közönség.

Richard Wagnernek egyébként sikerült az, ami egyetlen kollégájának sem: önálló színházat épített a műveinek. A pénzgyűjtésben is zseniálisnak bizonyult; a királytól, II. Lajostól kezdve a befolyásos ismerősökön át mindenkitől kért pénzt, és ő alapította meg az első patronáló-egyesületet is, az intézmények köré szerveződő, támogató baráti körök ősét. Gyakran nem sikerült kifizetni az építőmunkásokat, és olyankor leállt a munka, de négy év alatt végül is felépült az úgynevezett Zöld Dombon a Festspielhaus, azaz a színház Bayreuthban. Az első Ünnepi Játékokat 1876 augusztusában rendezték. A Rajna kincse került színre három alkalommal, de ezután az ingatag pénzügyi helyzet miatt hatéves szünet következett. 1882 nyarán nyílt meg a második operafesztivál – itt tizenhat Parsifal előadást tartottak –, fél évvel később pedig Wagner meghalt, és az irányítást a felesége, Cosima vette át, aki Liszt Ferenc lánya volt. Cosima aztán se istent, se embert nem ismert, ha férje művészetéről volt szó, vaskézzel és elszántan vitte az ügyeket. 1886 nyarán például, amikor az idős és már betegeskedő Liszt Bayreuth-ban, egy bérelt villában töltötte utolsó napjait, odaköltözött ugyan, de soha nem volt az apja mellett: egész nap a próbákat és az előadásokat felügyelte, éjjelente pedig olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta apja segélykiáltásait.

A harmincas évek elején még leginkább az okozott botrányt Bayreuth-ban, ha a két sztárkarmester, Toscanini és Furtwängler összevitatkozott, de Wagner menye, Winifred Wagner, aki 1931 és 1944 között vezette a fesztivált, sokkal rosszabb irányba terelte az eseményeket. Winifred ugyanis Hitler híve, majd személyes barátja lett, a Führer rendszeresen díszvendégként jelent meg az Ünnepi Játékokon, és minden családtaggal baráti viszonyt ápolt – ekkoriban írta Thomas Mann, hogy Bayreuth nem más, mint Hitler udvari színháza. A háború után aztán megtörtént a nácitlanítás, Winifred többé nem mehetett az Ünnepi Játékok közelébe, és fiai vitték tovább a fesztivált. Az irányítás struktúrája megváltozott, de ma is a Wagner család tagjai hozzák meg a stratégiai döntéseket. A német bulvársajtóban gyakran lehet olvasni a belharcokról: Wagner-leszármazottak, testvérek és unokatestvérek mennek ölre egymással csak azért, hogy övék legyen az utolsó szó Bayreuthban.

A Rajna kincse 1876-os bemutatója (kép: Wikimedia)

Annak az egyszeri zenerajongónak pedig, aki valamilyen különös szerencse folytán jegyet kap egy előadásra, tanácsos jól felkészülni. A fesztiválnak ugyanis megvan a maga szokás-, és szabályrendszere, amit igen sok humorral foglal össze a Bayerischer Rundfunk – Klassik oldalán olvasható kis útikalauz. Eszerint a legfontosabb – hosszú Wagner-operákról lévén szó – az időzítés: az első, akit meg kell látogatnunk a színházban, az Sieglinde, a „Toilettendame” (azt hiszem, itt a fordítás felesleges). Sieglinde, aki egy intézmény Bayreuth-ban, és hamarosan nyugdíjba megy, már előadás előtt várja a vendégeket, de ajánlatos hozzá minden szünetben újra betérni. Egyébként azt javasolják, hogy a boldog jegytulajdonos már hetekkel korábban kezdje meg a felkészülést, és mérje fel a hólyag terhelhetőségét, például úgy, hogy délelőttönként rengeteg vizet iszik, délután három után pedig egy kortyot sem.

Mindenképpen ajánlott már előző nap megérkezni, hogy legyen idő meghallgatni egy-egy operához kapcsolódó felkészítő szeánszot, és szépen nyugodtan végigbogarászni a szövegkönyvet. Ez a kezdetektől így van, Wagner is ezt javasolta anno a közönségnek. És innen ered a mondás, ami a kis útikalauz szerint minden helyzetben alkalmazható, amikor valamire nem tudjuk a választ Bayreuth-ban: „Wagner így akarta”.  Ami a dress code-ot illeti, a szabálykönyv arra figyelmeztet, hogy nagyon meleg van a teremben, ezért félredobható az etikett: a zakót le lehet venni, és bár tudják, hogy nem egészséges, mégis nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy a többi 1973 nézőre tekintettel használjon erős és hatásos izzadásgátló dezodort. A cipőből is ki lehet bújni, de nagyon meg kell gondolni a cipőválasztást: a melegben ugyanis megduzzad a láb, és előadás után esetleg nem fér bele a szép és elegáns, de kényelmetlen cipellőbe. A köhögés elleni cukorkák kicsomagolását mindenkinek otthon le kell tesztelnie, hogy a lehető legkevésbé zörögjön a papírral a nézőtéren, köhécselni sem javasolt, és a mellettünk ülő fülébe suttogni végképp nem, mert zavaró –  itt ugyanis tényleg tökéletes az akusztika. Ajánlatos még piknikkosarat és hűtőtáskát vinni sok finomsággal. A színházban nincs előcsarnok, a szünetekben a Zöld Dombon takarókon üldögélnek a szmokingos urak és estélyi ruhás hölgyek, esetleg az autójuknak támaszkodnak, és a motorháztetőn terítenek. Pezsgőznek, falatoznak, pihennek – a szünetek Bayreuth-ban elég hosszúak, így lehet erőt gyűjteni, és felfrissülve nekimenni az aznap esti Wagner-opera következő felvonásának. És persze lehet ismerkedni más nézőkkel, barátkozni, és megcsillogtatni a Wagnerrel kapcsolatos tudásunkat, legfrissebb olvasmányainkat. Ezzel lehet itt a leginkább imponálni, nem a ruhakreációkkal. Aki pedig nincs tisztában minden részlettel a szerzővel, az előadással, a darabbal, vagy a színházzal kapcsolatban, legjobb, ha a felmerülő kérdésekre az ajánlott fordulattal válaszol: „Wagner így akarta”. Állítólag ez a rövid mondat minden kényelmetlen helyzetből kisegít Bayreuth-ban.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!