Mörk Leonóra
Mindössze huszonhárom évesen maradt özvegyen, egy totyogós kislánnyal és mindenórás terhesen a második gyerekével. Kétszer is irányította régensként az államügyeket, noha egyszer sem tervezte. Azok közé a ritka uralkodók közé tartozott, akiket az alattvalói valóban szerettek, ezért is ragadt rá a Marijke Meu, azaz Marika néni becenév. Mária Lujza hessen-kasseli őrgrófnőt, a holland János Friso orániai herceg feleségét Európa hercegnőjeként is emlegetik, mert valamennyi, ma Európa különféle trónjain üldögélő uralkodó az ő leszármazottja.
Ha megállunk a fríz főváros, Leeuwarden modern látogatóközpontja mellett, amelyet akkor húztak fel, amikor 2018-ban a település elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, elsőként egy furán féloldalra dűlő épület tűnik a szemünkbe a tér túlvégén. A vörös téglás, gótikus templomtorzó az Oldehove névre hallgat, és állítólag csálébb, mint a pisai ferde torony, csak nem olyan híres. Talán a gőgjükért bűnhődtek meg a leeuwardeni polgárok, akik 1529-ben elhatározták, hogy magasabb templomot emelnek a groningeninél, vagy talán a tervező végezte hanyagul a munkáját; mindenesetre az épület már a kezdet kezdetén megrogyott, és végül összesen ez a torony maradt meg belőle, hogy idővel a város jelképévé és népszerű idegenforgalmi látványossággá váljon.
Ha azután hátat fordítunk neki, akkor a sarokház tűzfalán feltornyozott frizurájú, selyemruhás fiatal nővel találjuk magunkat szemben. Ő Mária Lujza, a kép felirata szerint Európa hercegnője. Mellette allonge-parókát és páncélt viselő férje, Groningen és Frízland tartomány helytartója függeszti ránk komoly tekintetét, alattuk pedig szerteágazó családfa és a luxemburgi nagyhercegtől a norvég, a svéd és a dán királyon át a monacói hercegig terjedő portrésorozat ábrázolja, miféle koronás fők tisztelhetik a felmenőik között a 17-18. század fordulóján élt előkelő párt.
Az 1579-ben megalakult holland köztársaság helytartójának lenni sosem számított életbiztosításnak. Az első férfiú ebben a minőségben, a hallgatagnak is nevezett I. Orániai Vilmos, politikai merényletnek esett áldozatul delfti palotájában 1584-ben; az életét kioltó golyók nyoma a mai napig látható a Prinsenhof lépcsőházának falán. A fia, Móric herceg (eredeti nevén Maurits, akiről Mauritius szigetét nevezték el a holland tengerészek) ugyan ágyban, párnák közt halt meg 58 évesen, és utódja, Frigyes Henrik herceg alatt felvirágoztak az egyesült tartományok (nem véletlenül nevezik az ő korát a holland aranykornak), de a pozíciót tőle 1647-ben átvevő fiának, II. Orániai Vilmosnak mindössze huszonnégy év jutott ezen a Földön.
Pedig az ifjú Vilmos apja igazán mindent megtett, hogy előnyöket biztosítson egyetlen fiának: például megszerezte számára menyasszonyul az angol király, I. Károly legidősebb lányát, Mária királyi hercegnőt. Az esküvő alkalmából készült páros portrét ma az amszterdami Rijksmuseumban őrzik, rajta Van Dyck mester a csipkegallérokon, brokátruhákon, igazgyöngyökön és gyémántokon túl a tizennégy éves vőlegény és kilencéves menyasszonya megilletődött arckifejezését is élethűen örökítette meg. A Whitehallban 1641-ben lebonyolított szertartás után a kislány ott maradt Londonban, a fiú meg szépen hazament Hágába. Valódi házaspárrá csak felnőttként váltak, és amikor a fiatal helytartó 1650 novemberében feketehimlőt kapott és hátborzongató gyorsasággal elhunyt, tizenkilenc éves feleségét kilencedik hónapos terhesen hagyta özvegyen.
Az apja halála után egy héttel született kisfiú III. Orániai Vilmos néven fényes pályát futott be: felnőve nemcsak a holland tartományok helytartóságát vette át, hanem a trónjáról letaszított apósa utódjaként 1688-ban Anglia, Skócia és Írország koronáját is megkapta. Ez volt a „dicsőséges forradalom”, és Vilmos feleségével, Máriával a brit szigetek politikáját ugyanúgy meghatározta, mint a kulturális arculatát: a William & Mary stílus egyformán jelöl jellegzetes bútorokat, illetve kertészeti és tájtervező irányzatot. A házaspárnak gyereke azonban nem született (a korabeli pletykák szerint azért nem, mert a férj a saját neméhez vonzódott), ezért Vilmos a végrendeletében hollandiai címeit és birtokait fríz unokatestvérére, János Friso orániai hercegre hagyta.
Ezzel el is érkeztünk Mária Lujzához, aki 1709 áprilisában, huszonegy éves korában ment feleségül az említett herceghez. A pár eleve nem tölthetett túl sok időt együtt, mert az ifjú férjet az esküvő után azonnal a harcmezőre szólította a kötelesség, a fiatalasszony így a házassága első hónapjaira a szülői házban maradt Kasselben, és csak 1710-ben követte a férjét a fríz fővárosba, Leeuwardenbe. Ott született meg még abban az évben a kislányuk, Anna Charlotte Amalia Louise. De mielőtt az öccse is világra jöhetett volna, János Friso herceggel – aki éppen a porosz királlyal való találkozásra tartott Hágába – felborult a komp, és ő a Hollands Diep folyó hullámai között lelte halálát. A fia, a későbbi IV. Orániai Vilmos, aki ezen a néven szintén a hét holland tartomány helytartójává vált, hét héttel később született meg. A történelem megismételte önmagát.
A hercegnőnek – akárcsak hatvan évvel korábban az angol királyi hercegnőnek – egyszerre kellett megküzdenie az özvegységgel, a szüléssel, a gyerekággyal, a nyakába zuhant államügyekkel és a mindenbe beleszólni akaró anyósával. Ez utóbbi hölgy ugyanis abban a reményben érkezett meg lóhalálában Leeuwardenbe, hogy ő lesz az unokája gyámja, és persze a régens. A fríz urak azonban másképpen gondolták, és a régensi tisztséget inkább Mária Lujzára ruházták. Bár a fiatalasszony járatlan volt a politika útvesztőiben, apja, Károly hessen-kasseli herceg segítségével gyorsan egyenesbe hozta anyagilag a tartományt. Nem riadt vissza attól sem, hogy szigorú takarékosságot vezessen be az udvarban, és Amszterdamban áruba bocsássa volt férje néhány értékes festményét. A fia nagykorúvá válásával azután leköszönt a régensségről; elrendezte, hogy az ifjú Vilmos megkapja feleségül II. György angol király lányát, Anna hercegnőt, majd átköltözött a saját városi palotájába, a Princessehofba.
Az épület ma a holland kerámiamúzeumnak ad otthont, Nassau szoba névre hallgató helyiségében pedig Mária Lujza egykori ebédlőjét csodálhatjuk meg. A barokk pompájú teremben a plafont stukkók, a falakat aranyozott bőrtapéta borítja – ez utóbbit a hercegnő állítólag saját kezűleg segített felrakni. Akad a szobában bőven japán és kínai porcelán, francia selyem függöny, aranyozott tükör és ezüst evőeszköz is. Ez az ebédlő volt a helyszíne annak a híressé vált történetnek is, amikor a hercegasszony és a fia életükben először kóstolták meg a főtt krumplit, azzal a céllal, hogy példát mutatva a népnek, a mind drágább kenyér helyett rászoktassák őket erre az olcsó ennivalóra. Az esetnek gyorsan híre ment, az emberek valóban elhitték, hogy ha az uralkodó családja hajlandó megenni ezt a furcsa gumót, akkor az csak biztonságos lehet, és ezzel a krumpli népélelmezési cikké vált.
Amikor IV. Orániai Vilmossal örökletessé vált a holland tartományok helytartói címe, Mária Lujza joggal hihette, hogy most már nyugodtan hátradőlhet a karosszékében és naphosszat gyönyörködhet a palotája kertjében. Ám nem így történt. 1751-ben előbb a negyvenéves Vilmos herceg hunyt el, majd néhány évvel később a felesége is, és mivel a fiuk még kiskorú volt, a régens szerepét újra a már betegeskedő nagymamának kellett átvennie. Ahogyan az első alkalommal, az intézkedés most sem nyerte el minden családtag tetszését. Ezúttal a leendő V. Vilmos nővére, Carolina szeretett volna az öccse gyámjává válni. Az idős hercegasszonyt végül a sztrók vitte el hetvenhét éves korában, és a leeuwardeni Grote Kerkben, az Orániai-Nassau család kriptájában temették el. A történelmi emlékezet úgy őrizte meg, mint aki szerény volt, közvetlen és istenfélő, de makacs és rendíthetetlen, ha a Nassauk érdekeit kellett képviselnie. Az életéről regény is született, a Princessehof múzeumban pedig hétvégenként látványos fényshow-val idézik meg az alakját.
Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!