Cseresnyési László
Kertész Manó egy 1914-ben megjelent tanulmányának példáiból kitűnik, hogy a magyar nyelvben a trágár szó (amely a tróger szavunk ikertestvére) már a 17. században is főként a csúf beszédre vonatkozott (például Pázmánynál, Csúzi Cseh Jakabnál). Később a szó használati tartománya egyre inkább a „szeméremsértő” jelentésre korlátozódott (a trágár egykori, már elfelejtett jelentései egyébként „hordár, házaló, bohóc” voltak). Ritka az olyan nyelv a világon, mint a magyar, amelyben külön szó van a szexuális tabuszavak indulatos használatára.
A régi magyar jogi nyelvben az indulat bármiféle kitörését káromkodásnak hívták. A szó négy kategóriát foglalt magába: egyrészt a káromlást, az Isten gyalázását, pl. Ebadta istenit!, másrészt a míveltetést, pl. Gyakd meg anyád!, harmadrészt az emberszólást, pl. Te, léha kurafi!, illetve a nyelveskedést, amit ma gonosz pletykálkodásnak vagy szarkeverésnek szokás hívni. Főként a legelsőért járt kemény büntetés. A karcagi református egyház anyakönyve őrizte meg például ezt az esetleírást: „F. Péternek nyelve kivonatván, elmeccetett, azután az akasztófára szegeztetett, végre feje vétetett az Isten ő Felsége ellen való… sokszori káromkodásáért.” (Karcag város levéltára, Tanácsjkv. II. k. 152, 1745. okt. 22.)
A trágár szó pontos megfelelőjét hiába keressük például a görögben vagy a latinban, pedig mindkét nyelvben elképesztő méretű szexuális szókészlet, illetve ún. „obszcén nomenklatúra” létezett. Például a latinban hat különböző ige jelöli a behatoló, illetve a befogadó aspektusából a vaginális, anális és orális közösülést: futuere és crisāre, paedīcāre és cēvēre, irrumāre és fellāre. Ezek helyett a rómaiak szemérmetesebbje a coīre ’együtt menni’ és a coitus szavakat használta. A régi Rómában nem csak az adózási listák kezelése és a népesség számontartása tartozott a két censor feladatai közé, hanem egy idő után már a regimen morum, azaz a közerkölcs védelme is. Elvileg a nota censoria megrovás bármiféle kihágásért járhatott – túlságosan éles politikai kritikáért, a feleség bántalmazásáért ugyanúgy, mint csalásért vagy házasságtörésért. Nem tudunk azonban egyetlen esetről sem, amikor a trágár nyelvhasználat miatt cenzori megrovást kapott volna bárki is.
Trágárságon csakis a szexuális szókincs tabu alá eső szavainak a használatát szokták érteni, de persze maga a szexualitás és a testi funkciók témája nem eleve obszcén. Viszont például Janus Pannonius alábbi epigrammája nem csak „sikamlós”, hanem trágár is: Lúcia, baszni akarsz; legyen úgy, ám az kikötésem, fékezzed ezalatt segged rút moraját. (Lucia, vis futui; faciam, sed lege sub illa, ut teneas culi murmura foeda tui. Szepes Erika magyar fordítása). A futuere ’baszni’ és a cūlus ’segg’ helyett mi inkább a coīre ’közösülni’ és a clūnēs ’ülep, tompor’ szavak használatát javasoltuk volna. Ebben az esetben talán nem távolították volna el ezt és a többi veszélyes epigrammát az egészséges erotika hívei a szocialista időszak alatti legjobb kétnyelvű Janus Pannonius-kiadásból.
A gondoskodó katolikus egyház egykor kötelességének érezte, hogy megregulázza a rút beszédet és az írott nyelv illetlenségeit. IV. Pál pápa tette közzé 1557-ben az egyház által tiltott könyvek első listáját. Ez az Index Librorum Prohibitorum. Obszcénnek minősített könyvek is indexre kerültek: nem igaz tehát az, hogy a cenzúra kezdetben csak a felforgató és az eretnek tanokat hirdető könyvekre terjedt ki. Az viszont igaz, hogy a sikamlós témaválasztás és az illedelmes nyelvben tabu alá eső szexuális szavak trágár használata közé a teológusok nem húztak világos határvonalat. Az Index 2. 1559-es kiadásában ott van Boccaccio Dekameronja, a 3., 1564-esben Ovidius. Az Index utolsó átdolgozott kiadása az 1948-as. A pápa 1966-ban eltörölte az indexet, de a Codex Juris Canonici, 1983. Can. 823. szerint a hit igazságai és az erkölcs épségének védelmében az egyház pásztorainak kötelessége és joga ügyelni arra, nehogy az írások vagy a társadalmi kommunikáció eszközeinek használata a krisztushívők hitében vagy erkölcseiben kárt tegyen.
Nota bene: a nemiség tabuszavaival, a trágársággal kapcsolatban a keresztény egyházak soha nem foglaltak állást. Nem léteznek ilyen tárgyú állásfoglalások, körlevelek, „belső utasítások”, ráadásul a Bibliában is csupán egyetlen hely van (Pál apostol Efézusi levele 5,4), ahol a görög aiszkhrotész ’ocsmányság’ szó talán a trágárságra utal (a Vulgatában: turpitudo). Ettől függetlenül persze előfordul, hogy például egy keresztény ember úgy érzi, hogy mondjuk az orális szex puszta említése, illetve az erre vonatkozó nyelvi kifejezések az ő számára visszataszítóak és bántóak. Arisztophanész Lüszisztratéjától, D.H. Lawrence Lady Chatterly szeretője című regényén át Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vessző című regényéig a világirodalom bővelkedik obszcén nyelvezetű művekben. Ezeket lehet undorodva eltolni magunktól, de értelmetlen azt állítani, hogy a trágárság iránti negatív attitűd „keresztény teológiai” alapon magyarázható. Én például pogány létemre sem kedvelem L. Simon László egyik versének azt a szakaszát, amelyben ez olvasható: „én már párizsban báboztam / iskolát alapítottam / és egy röhögő törpét követtem / akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk / gipszlenyomatokat”. A trágárság nyelvi megítélésének semmi köze a vallási érzülethez vagy politikai nézetekhez.
Ezért sem értem, mire gondolhatott a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnázium igazgatója akkor, amikor a „keresztény értékekre” hivatkozva elhatárolódott az iskola egyik diáklányától, aki az október 23-i tüntetésen trágár kifejezéseket használt. Pankotai Lili, az említett pécsi diáklány, olyan szavakat használt, amelyeket egy igazi úrilány (például az én nagymamám) talán nem is értett volna. Teljesen megfeledkezett az általánosan elvárt szűzies hamvasságról. Azonban végülis örvendetes, hogy ilyen nagy publicitást kapott ez a kislány a jobboldali médiában, ahova egyébként, mint tudjuk, csak igen nagy kaliberű személyiségek juthatnak el. Ledorongoló cikkek tucatjait olvashattuk Lili bűnéről és azokéról, akik őt előtérbe tolták („gyermek a politikai harc tűzvonalában”). Mindazonáltal hálásnak kell lennünk, mert miközben napi mintegy húsz órában a trágárság problematikáját boncolgattuk, az élet apró-cseprő dolgaira nem is gondoltunk. Ilyen apróság például az atomháborúval fenyegető fegyveres konfliktus a szomszédunkban, az összeomló munkahelyek, a kétszámjegyű infláció és a közelítő tél. Én azt (is) szeretem magunkban, hogy remekül tudunk súlypontozni.
A hisztérikussá felturbózott, jól koreografált médiareakció nevetséges, hiszen a trágárság és otrombaság körülvesz minket a mindennapokban, ez dől ránk a médiából is. A minap a HírTv publicistája például David Pressmannal, az amerikai nagykövettel kapcsolatban jegyezte meg a következőt: „Én már Pressman elvtársat azelőtt elküldtem a kurva anyjába, hogy idejött volna” (Bayer show, 2022.11.24. 4 perc 47-nél, utólag kisípolva). Pankotai Lili a mi drága Putyin elnökünkhöz fűződő viszonyunkat kárhoztatta, a szolidaritás krónikus hiányára utalt, valamint a melegek iránti, a keresztény szeretettől áthatott érzeményünk létét kérdőjelezte meg. Közben persze trágárkodott egy jót, de a káromkodás és a trágárság, ugye, mégsem egy másik embert lealázó támadás, szemben mondjuk az amerikai nagykövet gyalázásával. Bethlen Miklós önéletírásában olvasható a dolog legszebb leírása: „Tudjuk, minő nagyszerű érzés, mikoron a megharagudt s kigyúlt szívnek lángját, kormát, hamvát a szájnak kéménye kiokádja, kihányja.” Ezzel az indulat okozta feszültség és agresszió hirtelen semmivé lesz, ismét kiegyensúlyozott és szeretetreméltó ember lesz belőlünk. Persze van olyan vélemény is, hogy ez is egyfajta verbális agresszió, amely koponyák betöréséhez és a családunk kiirtásához vezet. Azonban megnyugtathatom a kedves olvasót: ezt a hipotézist nem támasztják alá az empirikus kutatások.
Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!