A per

Egy koncepciós per kulisszái, Prága, 1950. június 21. (képek: Wikimedia)

Tardos János

December 6-án este 11 előtt az Arte francia-német kulturális televíziós csatorna sugárzott egy filmet, ami nekünk, magyaroknak is felkelthette volna az érdeklődésünket. Kár, hogy nálunk szinte egyik kábeltársaság sem ajánlja ezt a csatornát az úgynevezett családi csomagjában – talán, mert oly kevesen értenek itt franciául vagy németül.

A történet a következő: 2018-ban Prágában munkások véletlenül rátaláltak egy raktárban pár régi filmtekercsre, amelyek a berlini fal leomlása óta ott porosodtak. Az 1952-es felvételek egy korabeli propagandafilmhez készültek. Rajtuk a csehszlovákiai koncepciós sztálinista bírósági színjáték, a Slánský-per jeleneteit rögzítették. A filmet sem annak idején, sem azóta senki nem láthatta. De az anyagot időközben restaurálták, és a felhasználásukkal forgatott filmet most az európai kulturális tévécsatorna leadta.

A történet maga nagyon hasonlatos a magyar Rajk-perhez, amelynek következtében Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort, Pálffy Györgyöt és Szalai Andrást koholt vádak alapján kivégezték, és másokat, mind-mind vezető kommunista kádereket, hosszú börtönbüntetésre ítéltek.

A Slánský-pert 1952-ben, a Rajk-per után három évvel rendezték meg Prágában. Ezúttal is propagandacélokból kitalált, koholt vádakkal tartóztattak le és állítottak bíróság elé 14 nagyon magas rangú csehszlovák párt- és állami vezetőt, meggyőződéses kommunistákat – és közülük tizenegyet halálra is ítéltek, valamint további késlekedés nélkül kivégeztek.

A film nem megy végig mindegyikük sorsán. De három emblematikus figura, Slánský, Artur London és Vladimir Clementis esetében nem csak a tárgyalásról készült korabeli felvételeket mutatja be, ahol mindhárman magukra vallottak és a bíróságtól súlyos büntetést kértek, hanem elég vérfagyasztó részleteket idéz a korabeli titkosszolgálati feljegyzésekből, megfigyelési naplókból is – és ami talán a legérdekesebb, mindezekkel megpróbálja szembesíteni a vádlottak ma már nyugdíjas korú gyermekeit is.

Ha már filmről beszélünk, hadd jelentsem azt is, mennyire siralmasak a korabeli híradófelvételek vágóképei is, amelyekből a francia rendezőnő, Ruth Zylberman bőven válogat. Vannak itt a pert közvetítő rádiókészülékek köré gyűlt munkáshallgatók, május elsejei felvonuláson viháncoló boldog kis úttörők – és persze számos prágai bel- és külvárosi utcakép az ötvenes évek elejéről, amelyek szürke, lepattant festőiségükben igazán jól jellemzik azt a kort, amelyben mi, akkoriban születettek felnőttünk.

De a lényeg, akárcsak Kafkánál, mégiscsak a per.

Az egészet persze Sztálin találta ki, mint a sztahanovista mozgalmat, a mezőgazdaság kollektivizálását és a nehézipar erőltetett, ész nélküli fejlesztését, s azután ráerőszakolta az általa előbb a fasizmus terrorja alól felszabadított, majd megszállt csatlós államokra.

Az első kommunisták elleni pereket már a harmincas évek elején megkezdték a szovjet bíróságokon (lásd még: a nagy csisztka), és céljuk talán az lehetett, hogy kiirtsák, eltüntessék a színről a népek atyjának lehetséges konkurenseit, esetleges ellenlábasait, illetve bárkit, akinek fejében akárcsak egy szikrányi kritikus gondolat is megképződhet.

Bár Rákosi Mátyás valóban élen járt a sztálini őrültségek szolgalelkű másolásában, a koncepciós perek a kommunista hatalomátvételt követően végigsöpörtek az egész akkori béketáboron, és eléggé egy kaptafára készültek, természetesen mindig a szovjet tanácsadó elvtársak bevonásával, építő javaslataik felhasználásával. (Talán csupán az NDK-ban és Lengyelországban nem voltak teljesen ugyanilyenek ezek a perek, igaz, náluk is rengeteg áldozata volt a kommunista terrornak, csak talán kicsit másféle dramaturgia alapján.)

De 1949, a Rajk-per és 1952, a Slánský-per ideje közben azért valami mégiscsak megváltozott: Sztálinon addigra elhatalmasodott nemcsak az egyszerű, minden diktátorra jellemző paranoia, vagyis üldözési mánia, de valamiért kitört rajta az öregkori antiszemita őrjöngés is. Azt ugyan Hitler és Auschwitz után pár évvel nem mondhatta, hogy csupán a nagy, görbe orruk és a szemita vonásaik miatt gyűlöli őket, így aztán kitalálta az azóta fényes karriert befutott, s máig igen népszerű cionizmus vádját.

Hogy ez jól működik-e, azt talán éppen 1952-ben, Prágában próbálta ki a legnagyobb léptékben, ahol a tizennégy magas rangú perbe fogott párt- és állami vezető közül, mit ad isten, tizenegyen zsidó származásúak voltak. Közülük nem egy megjárta a náci koncentrációs táborokat is. Persze, mint régi kommunisták, volt köztük spanyolos internacionalista és egykori moszkvai emigráns is – de nem ez volt a lényeg.

Rudolf Slánský még szabadon (kép: Wikimedia)

Slánský maga, akit címszereplőként választottak ki, a Csehszlovák Népköztársaság második embere volt. Nála csak Klement Gottwald elvtárs állt magasabb piedesztálon. És ami azt illeti, mielőtt őt magát is letartóztatták volna, Slánský is élen járt a reakció elleni kemény terror és a korai koncepciós perek megrendezésében, mint ahogyan talán Rajk László sem a puha, elnéző módszereiről volt híres Magyarországon, amikor belügyminiszterként le kellett számolnia a hazai polgári és szerinte reakciós elemekkel: a kisgazdákkal és Mindszenty bíborossal.

Valójában már a Rajk-pernek is voltak némi antiszemita mellékzöngéi, de csak pianóban – Szőnyi Tibort és Szalai Andrást a tárgyaláson a bíró mellékesen faggatta egy kicsit az úgynevezett cionista kapcsolataikról, de azután ezt a szálat elengedték, és maradt a fő bűn: Tito láncos kutyái.

De 1952-ben Tito úgy látszik, már nem volt annyira érdekes. Sztálin talán időközben beletörődött, hogy Belgrádban valamivel kevesebb arcképét hordozzák május 1-jén, mint a népi hős, felszabadító Titóét. A zsidókkal viszont – és ez az érzés Trockij óta egyre csak növekedett benne – mindig csak a baj van, Birobidzsánba kell őket deportálni, és amúgy is túl sok rokonuk él Amerikában, Izraelről nem is beszélve.

Hogy a Slánský-perben mindannyian, és nem csak a zsidók, mind megvádolták magukat cionista-imperialista érzelmekkel és kémkedéssel, az nem a saját ötletük volt: a szovjet tanácsadó elvtársak nyomán a lelkes csehszlovák belügyi szervek néhány hónap alatt kedvesen rávezették őket. A filmben is elhangzik egy jellemző idézet, amely a vizsgálati fogság és a kínzások-gyötrések közben Artur Londonnak címezve az egyik fő kihallgató, Šmola százados szájából hangzott el:

Meg fogjuk semmisíteni a mocskos fajtájával együtt! Nem minden jó, amit Hitler csinált, de hogy kiirtotta a zsidókat, azt jól tette. Még mindig túlságosan sokan menekültek meg a gázkamráktól. Majd mi befejezzük, amit ő nem végzett el.

Slánský a bíróság előtt (kép: Wikimedia)

Ami azt illeti, a Slansky-per olyan jól dokumentált, hogy szinte mindent tudunk róla. 1970-ben még játékfilm is készült belőle (Costa Gavras: L’aveu – A vallomás.) De az Artén most vetített filmben Zylberman már számos eredeti dokumentumot is bemutat, például a kivégzésük előtt a vádlottaknak a gyermekeik számára írt búcsúleveleit, amelyekből részleteket idéz.

A rendszerváltás óta kutathatóvá tették a csehszlovák titkosrendőrség korabeli iratait is, amiből szintén sok, korábban talán homályban maradt részlet is napvilágra került – így együtt először ebben az 72 perces tévéfilmben.

A vádlottak hozzátartozói, vagyis a gyermekek és az unokák hetven év után őszintén képesek már beszélni az egész életüket befolyásoló szörnyű traumáról, és persze örülnek, hogy megérhették apáik, nagyapáik rehabilitálását. Ugyanakkor húzódoznak attól, hogy végignézzék a per filmanyagát, mert nem akarják látni, ahogyan a megfélemlített, becsapott vádlottak egytől egyig hamisan vallanak maguk ellen. Pedig… propagandafelvételek ide vagy oda, az igencsak kijózanító mozzanat, amikor az ügyész leplezetlenül súgni igyekszik az egyik vádlottnak, a korábbi külkereskedelmi miniszternek, aki idegességében elfelejteni látszik a betanult önostorozó szövegét.

És ott vannak Slánský utolsó szavai is, amelyeket az akasztófa alatt, a halála előtt néhány perccel kimondott: Azt kapom, amit megérdemeltem.

A gyermekei ma, 2022-ben meggyőződéssel vallják, hogy ezek a szavak már nem a gondosan betanított és betanult szerep részei voltak. Slánský a börtönben, a per során és a kivégzéséig még hátralévő rövid időben maga is rájöhetett, hogy valójában ő is bűnös. Nyilván nem azokban a vádpontokban, amelyeket felhoztak ellene, hanem mindabban, amit más becsületes, ártatlan emberek ellen korábban ő követett el Sztálin és a kommunizmus, valamint a Csehszlovák Népköztársaság nevében. Akkor elhitte, mert el akarta hinni, hogy azok az emberek összeesküdtek az úgynevezett szocialista jövő vagy mi a csuda ellen. Valami ellen, amely embertelenül nagy étvágyában megrészegülve most őt magát is bedarálja, lenyeli, megemészti, megsemmisíti.

Még a végén hadd tegyek hozzá valami személyesebbet is: apámat, a negyvenes-ötvenes évek fordulójának szabadnépes újságíróját később, 1956 után a Nagy Imre melletti kiállásáért másfél évre lecsukták. Természetesen igazságtalannak érezte a végeláthatatlan kihallgatások tortúráját, a hamis vádakat, a halálos fenyegetéseket, és lelkileg megtörte az ostoba, hazugságokon alapuló bírósági ítélet is. De később, idős korában, amikor a nyolcvanas években nekiállt megírni fájó börtönélményeit, már úgy fogalmazott:

Hogy bűnös vagyok-e? A smasszereknek azt mondtam: nem vagyok bűnös. De a Nagy Törvényszék előtt másként felelek. Sajnálom és szégyellem, és bocsánatot kérek érte a magyar néptől, hogy rövid időre bár, és békés modorban, de belevegyítettem a hangomat a létét megsértő hazug ordítozásba.

(A cikkben említett, Le procès –Prague 1952 című film francia, illetve választható opcióként német nyelven ide kattintva tekinthető meg)

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!

2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,

3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni! 

Mennyire tetszett Önnek ez a cikk?

Kattintson a csillagra az értékeléshez!

Átlagos értékelés 5 / 5. Szavazatok száma: 1

Eddig nincs szavazat! Legyen Ön az első, aki értékeli ezt a cikket.