A diófa a legelőször termesztésbe vont gyümölcsfák közé tartozik a sárgabarackkal, fügével, olajfával, datolyával és a mandulafával együtt. Háziasításának érdeme a Közel-Kelet földművelőié akik úgy négy ezer éve kezdték termeszteni.
Igazi nemesítésébe Kürosz perzsa uralkodó kezdett az ókori Perzsa Birodalom legnagyobb kiterjedése idején, amikor az az Industól a Nílusig terjedt. Mi ezt a korszakot inkább a klasszikus görög korként tartjuk számon, így a dió történetét is inkább az ő szemszögükből ismerjük. A klasszikus görögség a diófát szent fának tekintette, számos moönda is fennmaradt erről. Ezek egyike szerint Kárüa (tehát kissé más írásmóddal Carya, akiről már korábban is írtunk) lakóniai királyleány Dionüszosz szeretője lett, de váratlanul meghalt. Emlékül az isten diófává változtatta a leányt, aki emlékére a lakóniaiak templomot építettek. Elsőként itt használtak nő alakú oszlopokat, amik a diónimfák és Kárüá szimbólumává váltak. A kariatidákat minden valószínűség szerint diófából faragták, már akkor tudták, hogy annak nem csak a termése értékes, hanem a fája is. A nagyobb szemű és nemesebb diót többek között haj- és ruhafestésre is használtak, de emellett fizetőeszköz és igen értékes ajándék szerepét is betöltötte.
Ahol a görög városállamok gyarmatokat létesítettek, ott diófákat is telepítettek. Így indult meg a diótermesztés a Fekete-tenger északi partjaitól a Krim-félszigeten keresztül Itáliáig számos helyen. Európa nagyobb részén azonban nem a görögöknek, hanem a későbbi rómaiaknak köszönhetjük a náluk is szentnek számító nemes diófák elterjesztését. A római mitológiában Diana istennő volt a népek védnöke, a nők, a szülés és gyermeknevelés patrónája de emmelett az állatok és a vadászat istennője – és a dió patrónusa is volt. A Dianának szentelt ünnepségeket nagy diófák árnyékában szokták megtartani és ilyenkor dió töltötte be az áldozati gyümölcs szerepét is. De például Pompei és Herculaneum ásatásaiból diót ábrázoló festmények kerültek elő, sőt Pompeiben volt egy Diófa utca is, ami a Diófa-kapuhoz vezetett. Amikor i.e. 79. augusztus 24-én a Vezuv kitört, a pompei Isis templom asztalán héjas dió volt áldozatként nagyobb mennyiségben, úgy temette be a vulkáni hamu. Cicero, Ovidius és Palladius mind írtak a dióról. Vergilius a házassági ceremónia leírásakor már általános szokásként említi, hogy a menyasszony és a vőlegény elé diót hintettek.
Titus Livius írja le, hogy a pun háborúk idején Hannibál ostrom alá vette Casilinumot, a mai Capuát, és körbezárva a várost a lakosokat éhezés fenyegette. A rómaiak úgy segítettek a bentrekedteken, hogy éjjelente a városon átfolyó folyón lisztes hordókat úsztattak le, amit a városbéliek kifogtak. Miután a punok ezt felfedezték, a rómaiak dióval oldották meg az élelmezést, diót szórtak a patakba, amit aztán a városiak kihalásztak. Hogy honnan volt annyi diójuk a rómaiaknak, hogy folyamatosan szórták a folyóba? Onnan, hogy éppen a közelben, a Vezuv lejtőin létesítették a világon elsőként ókori nagyüzemi dióskerteket. A diófa európai kultúrnövénykénti elterjedését nehezítette az a körülmény, hogy a kontinens egészen a korai középkorig jórészt erdővel borított terület volt, a jelentősebb méretű kertgazdálkodásnak nem volt tere.

A római birodalom bukása után Nagy Károly, a frank birodalom császára rendeletet adott ki, amelyben – uralkodói vagyonát növelendő – nagyarányú diófatelepítést rendelt el a mai Franciaország és Németország területén. A korai középkorban francia földön a dió olyan értékes volt, hogy a jobbágyok dióval is leróhatták járandóságukat, a templomokban pedig az egyházi tizedből nagy diókészletek keletkeztek. A Grenoble-i Saint-Hugues et de Domene kódexmásolóinak feljegyzéseiből is ismert, hogy a dióolaj adásvétele is jellemző volt a francia piacokon, aminek az ára az aranyéval vetekedett.
A 13. századi Páduában a diófa bizonyos szentségben is részesült, mivel Páduai Szent Antal utolsó életévét 1245-46-ban remetei visszavonultságban egy diófán élte le, ahova egyik barátja épített kunyhót a számára. Ugyanebben az időben a francia királyi lakomák állandó desszertje volt a dió. Fűszeres mézbe rakták, és mindig több héttel a lakoma előtt készítették el.
XI. Lajos francia király 1461-1483. között uralkodott. Ez időben borotválkozás céljára még nem álltak rendelkezésre elég éles kések, maga a király is élesre tört szélű dióhéj-darabbal borotváltatta magát udvari borbélyával. Ezt onnan tudjuk, hogy a borbély egyszer megvágta a borotva-dióhéjjal a király arcát, aki ezért – a borotválkozást be se fejezve – börtönbe záratta.
Lotharingia történelmében 1472 nevezetes év volt. III. Friedrich ebédet adott. Nem akárhol, hanem egy olyan, egy lapból álló diófaasztalnál, amelynek a körmérete 8 méter volt. A diófát a kortársak 900 évesre becsülték, az évgyűrűk alapján. Fokozatosan szerte a világban propagálták a diófák ültetését, egy idő uán elsősorban a fájáért. Előkelő trónusokat, asztalokat, szekrényeket csináltak belőle és az anyag szépsége évszázadokon keresztül időtlenül varázsolt el mindenkit.
A diófa szíjácsa (vagyis közvetlenül a kéreg alatti rész) világosszürke, azonban igényes célra nem használjuk fel. Ami a törzsből a legértékesebb, a középső rész, a geszt eredetileg sötétszürke, szabálytalanul futó sötét csíkokkal. Persze mi nem ilyennek ismerjük a diófa bútorok színét, anyagát. Ugyanis a diófát gőzölik, ami után az szép sötétbarna színűvé válik. Ezután pedig minden szerszámmal jól és könnyen megmunkálható, gőzölve jól hajlítható. A felület igazi szépsége csiszolást követően látszik. Szerencsére a diófa szépen csiszolható, pórustömítéssel jól lakkozható. Mivel nagy a természetes zsír- és viasztartalma, ez is segíti abban, hogy ne hasadjon, vetemedjen és ne legyen vonzó a különböző farontó bogarak számára.

A legújabb lakberendezési trendek a környezettudatosságot és a fenntarthatóságot hangsúlyozzák. Ez olyan tudatos életvitelt jelent, amelynek során arra törekszünk, hogy hosszabb távon is megőrizzük a természeti kincseket. Miként nyilvánul ez meg a lakberendezésben? Természetes anyagokat használunk olyanokat, amikkel hosszú ideig lehet számolni. Előnyben részesítjük a helyi termelőket és nem a halmozásra, hanem a minőségre törekszünk. Ezeknek az igényeknek pedig kiválóan megfelel a diófa és az abból készült bútorok, berendezési tárgyak – nyugodtan hozzátehetjük: a diófa ma is trendi és mindig is az lesz. A természetesség, a nemes szépség és az időtlenség az, ami a diófa bútorok sok évszázados titka.
Ezzel a nemes anyaggal azoknak érdemes foglalkozni, akik ismerik azt. Ilyen Magyarországon a már nemzetközi hírnevet szerzett Artmoon Walnut Interiors, az igazán elegáns diófa lakberendezési tárgyak, bútorok, pultok és munkalapok készítője. Náluk kevesen ismerhetik jobban a diófa-feldolgozás titkait, hiszen a diófa termesztésétől a tervezésen át a késztermék kivitelezéséig minden munkafázist maguk végeznek el. Nekik valóban szenvedélyük a diófa és annak megmunkálása, ez megmutatkozik minden egyes elkészített darab részleteiben. Az Art Moon Walnut Interiors neve egyenértékű a minőséggel, nemcsak Magyarországon, de egész Európában. Az Art Moon célja, hogy bútoraikkal olyan belső tereket teremtsenek, amelyek nemcsak az otthont, hanem az egyént is meghatározzák akár feng shuival, akár másképp. Az Art Moon prémium termékei a kifinomultság és a magas színvonalú egyedi design megtestesítői.
Az Art Moon megrendelőinek abban is segít, hogy közösen álmodják meg a lakás gyönyörű bútorát, lépcsőjét, konyhapultját vagy más használati tárgyát. Mint mondják: „ügyfeleinkkel közös képzeletünknek csak a csillagos ég szabhat határt.” A közös tervezés után egy újabb fontos munkafázis következik: a rendelkezésükre álló széles alapanyag-palettából kiválasztják a legjobban megfelelő darabokat, amikből minden egyes elemet kézzel készítenek. A részletekre való odafigyelés és az ügyes, szakértői kivitelezés teszik különlegessé prémium minőségű tömörfa bútoraikat, pultjaikat. Ha szerethető, trendi bútorra vágyik a diófa az Ön választása. Ha pedig jó ízlésű, megbízható kivitelezőt keres akkor az Artmoon az igazi!
Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!