Az első taktusok 1999. december 31-én csendültek fel Londonban, az utolsó hangok pedig 2999. december 31-én lesznek majd hallhatóak. A Longplayer egy egészen különleges zenei kompozíció: ezer évig tart eljátszani. Túlzás nélkül állítható, hogy ez minden idők legnagyobb művészeti projektje.
Author: Kerényi Kata
Manzanar neve spanyolul annyit tesz: almaültetvény. Ez a kaliforniai térség mégsem a gyümölcseiről vált híressé, hanem arról a táborról, ami itt épült a második világháború idején. Akkor, amikor az Egyesült Államok szögesdrót mögé zárta több ezer, japán származású állampolgárát.
Jövőre 90 éves lesz, de a szépségéből, eleganciájából semmit sem veszített. Aki a Csepel-szigeten él, jól ismerheti az érzést, mikor egy hosszabb autóút vége felé feltűnik a láthatár szélén – nehéz megállni, hogy az ember ne üdvözölje úgy, mint egy rég látott, kedves ismerőst. A lakihegyi adótorony megépülése óta napjainkig a magyar rádiózás jelképe.
Mit csináltak a viktoriánus kor polgárai, ha a barátaikkal múlatták az időt? Úgy tűnik, egyáltalán nem voltak olyan kimértek és visszafogottak, mint ahogy azt az utókor gondolja! A fotókon mosoly nélkül pózoló, elegáns kalapot viselő hölgyek és urak valódi partyállatokká váltak, ha leszállt az éj.
Új ruhát kaptak, aztán vonatra ültették őket. A szerencsésebbeket egy új család várta; a többiek sorsa menet közben alakult. Hogy honnan jöttek, azt vagy elfelejtették, vagy sosem tudták.
Azóta sem sikerült senki másnak ilyen borzasztót írni
Ez egy komoly kultúrtörténeti témájú cikk. De tényleg.
Az a nap ugyanúgy indult Lisszabonban, mint minden évben. A templomokban misére készülődtek, a városlakók otthon épp azt a ruhájukat válogatták, amiben majd az istentiszteletre mennek. De eközben onnan 300 kilométerre, az óceán mélyén megmozdult valami.
A háború elől menekülők nagy része nő és gyerek. Közülük sokan biztos anyagi háttér és kapcsolatok nélkül érkeznek a teljes ismeretlenbe. Szamoskéren a helyiek ilyen családokon próbálnak segíteni.
Szamoskéren néhány Kárpátaljáról menekült család várja a háború végét. Meglátogattuk őket.
Amikor általános iskolás volt, esős napokon előre izgult, hogy fog másnap eljutni az alig néhány száz méterre levő iskolába, ha csúszik az út. Nem vették fel a gimnáziumba, amit kinézett magának, azzal az indokkal, hogy nem fog tudni felmenni a lépcsőn. Most egy nemzetközi elismertségű alapítvány ügyvezető igazgatója, mindössze 23 évesen.
Gyarmathy Éva ezúttal úgy mesél tanulási- és magatartási zavarokról, ahogy eddig még talán soha – a saját személyes történetén keresztül.