Frizuratörténeti összeállításunk első részében olyan kérdésekre kaptunk választ, mint hogy mit jelentett az ókori görögök számára az egyenes haj; hová tűnt a szemöldök a reneszánszban; és hogyan született meg a színes paróka a barokk korban. De lépjünk tovább az időben!

Festett, fonott, bodorított. Leengedett vagy feltűzött. Rövid vagy hosszú. A frizura, épp mint a ruhaviselet, a divat játékszere. A divatot pedig – jól tudjuk – közvetlenül vagy közvetett módon irányítja a kor politikája, vallási irányelvei, erkölcsi elvárásai. Ja, és a praktikum.

A szépség szubjektív, relatív meg hasonlók. Vagyis bármilyen meghatározásra nyitottak vagyunk, ha az mentesít minket a másokkal való összehasonlítástól. De persze nem mentesít. Ahogy mi sem tudunk nem összehasonlítgatni, ugyanúgy az esztétikum fontosságának megítélése is korszakonként változik.

Valószínűleg előbb képzelünk baltát a kezükbe, pedig a viking férfiak épp olyan gyakran forgatták a kötőtűt, mint bármilyen harci eszközt. A következőkben bizonyságot nyer, hogy ostoba sztereotípia, miszerint pulóvert csak nő köthet, és jellemzően csak egy bizonyos kor fölött.

Elizabeth Keckley és Rose Bertin két külön világ, mégis sokban hasonlítanak. Nevük talán kevéssé ismert, történeteik azonban annál különlegesebbek. A semmiből jöttek és lettek hatalmasakká, First Ladyket öltöztettek, és háborúk fordítottak a sorsukon. Más-más évszázadban éltek, de mindkettejük élete a divat volt.