Észtországban mind a mai napig ismert és magát makacsul tartó legenda szerint Hiiumaa (német nevén Dagö) szigetén egy kalózbáró élt és követett el számos gonosztettet. Ő ugyanis a gonosszal cimborált: mágikus mesterkedésével vihart, esőt és hófúvást tudott előidézni és különféle szellemek engedelmeskedtek parancsainak.

Cardigan grófja és Greta Garbo mellett sokan adták nevüket az általuk viselt és közkedveltté vált ruhadarabnak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a bekecs lengyel jövevényszavunk, de érdekes módon magyar személynév alapján. Báthory István lengyel király hadvezére, Bekes Gáspár tette kedveltté ezt a viseletet a lengyel urak között, és ezért lett a szőrmekabát lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa). Akinek a nevét emellett még egy kis hegy is viseli Vilniusban, a litván fővárosban.

„Nincs más a rideg cellában, mint az álmaim” – írta 1942-ben a 20-as cella cimű versében egy fiatal nő, Libertas Schulze-Boysen, aki a náci rezsim ellenségeként, azaz politikai fogolyként ült a berlini Charlottenburg női börtönben. És aki ezekben az álmokban sosem gondolta volna, hogy nyolcvan évvel később furcsa lelkivilágú turisták sok pénzt fizetnek majd azért, hogy a cellájában aludjanak, és a börtönből kialakított hotel csodás étkezőjében reggelizzenek.

1755. november 1-jén reggel, Mindenszentek napján borzalmas természeti katasztrófa rázta meg az akkor még nagyhatalomnak tekintett, gyarmatosító Portugália fővárosát, Lisszabont. Először három hatalmas erősségű rengést érzékeltek az ott élők, amelyek húsz méter magas hullámokkal járó cunamit is okoztak, majd nagy tüzek is gyúltak a városban. De mi köze mindennek az inkvizícióhoz?

Azt hihetnénk, a modern könyvkereskedelmet a maga óriási választékával, állandó akcióival és lefelé haladó áraival az Amazon.com alapítója találta ki. Valójában viszont a 18. századi Londonban élt Jeff Bezosnak egy elődje, akinek az üzleti modellje sokban hasonlított 21. századi kollégájáéhoz.

Szeptember 19-én temetik II. Erzsébetet. A szertartást és a halottas menetet a tévéközvetítések jóvoltából milliók láthatják szerte a világon. Azt talán már kevesebben tudják, hogy az első olyan gyászszertartás, amit már mozgófilmen is megörökítettek, éppen egy angol királynő, Viktória (1819-1901) temetése volt.

Nagyszerű heten vagyunk túl! Már ami az olvasnivalókat illeti a viszont.hu oldalon. Sajnos a világ többi részére nincsen túl sok hatásunk – ezért is gondoltunk arra, hogy lekerítünk egy kis részt a világból, ahol jól érezhetjük magunkat. Itt sem minden problémamentes persze – lásd villanyautók terjedésének gondjai – de akkor is. Olvasni jó. És ha valaki a hétközbeni rohanásban nem ért rá minden egyes cikkünkben elmerülni az elmúlt napokban, akkor most lehet pótolni egy kicsit.

Ferenc Józsefről általában három klisé él a köztudatban: az, hogy kifejezetten puritán volt, hogy legszívesebben Tafelspitz-et, azaz marhából készült tányérhúst evett, és hogy bizalmas barátnőjét, a színésznő Schratt Katalint éppen a felesége, az udvari és házastársi kötelezettségektől menekülő Sissi választotta ki számára, úgymond társalkodónőnek. Pedig a kép ennél jóval színesebb; a császárnak még volt jó néhány fura kalandja, szokása és tulajdonsága.

Négyévesen már olvasott, együtt tanult a fivéreivel, tizennégy nyelven beszélt, és kora nagy tudósaival levelezett. Egyike volt az első nőknek, akik Európában egyetemre járhattak, noha az órákon csak egy függöny mögé rejtőzve vehetett részt, nehogy elvonja férfikollégái figyelmét az igazán komoly kérdésekről. Ő Anna Maria van Schurman, a 17. századi holland aranykor legműveltebb asszonya.

A megemlékezések többségében az is szerepel, hogy halálával egy korszak ért véget – de hát annak a korszaknak már réges-régen vége, csak éppen II. Erzsébet kötelességtudó és vonzó személyisége miatt ezt talán nehezebb volt észrevenni. III. Károly valószínűleg a végfelszámolója lesz ennek a világnak. Ilyen időket élünk.