Péter meglepődött. Számos helyen megfordult már, de ennyire nyíltan még sosem kínáltak fel neki nőt. Nem mintha prűd lett volna, de most nem kívánt semmilyen bizonytalan kalandba bocsátkozni. Így hát udvariasan, de határozottan közölte a recepciós úrral, hogy köszöni a lehetőséget, de nem élne most vele. A portás felvonta a szemöldökét és biztosította Pétert, hogy ez a szobához jár, nem kell külön fizetni érte.
Search Results for: Popper
Nem tudott másképp. Túl közép-európai, túl zsidó, túl tapasztalatlan még ehhez. Jól van ez így – gondolta, miközben a vonat már hazai tájakon futott.
Sokan ismerték és szerették apámat, Popper Péter pszichológust, közírót. Tanítványai elnevezték a bizonytalanság gurujának, s ő ezt büszkén viselte. Noha nagy társasági életet élt, igazán közel kevés embert engedett magához, magánéletét védte, amennyire lehetett. Az alábbi történeteket ő mesélte nekem közös csavargásaink során. Úgy gondoltam, jobban megismerik őt, ha közreadom publikálható történeteit, a magam átiratában.
Van, aki piramist épít, mi teret adunk a jobbító gondolatoknak
Hétvége van. Tegnap kiporszívóztam, de a fürdőszobában még rendet kéne rakni. Holnap rántott hús lesz. Kipróbálom, ahogy a TV-ben láttam, és rakok rá fóliát a klopfolás előtt. Ha majd hozom a gyereket a különóráról, ne felejtsek el sört venni, mert ha nincs itthon, akkor ő megy a kocsmába, és azt már ismerjük…
Viszont.hu – minden nap jó! Különösen ezekben a borús, unalmas, korán sötétedő novemberi napokban.
Kedves Olvasó, ez itt a Heti Szemle, a Viszont.hu hétvégente jelentkező cikkösszefoglalója.
Szerzőnk ezúttal kedves könyvei nyomába ered, hogy végül épp oda érkezzen meg, ahonnan elindult.
Mindig szerettem utazni. Szerencsére gyakran volt rá lehetőségem, és ki is használtam – ma is kihasználom – az alkalmakat. Vannak persze kedvenc városok, országrészek, itthon is, külföldön is. Ezeket a szívemhez közel álló településeket, vidékeket többször és különböző évszakokban kerestem fel, hogy megismerhessem többféle arcukat.
Ahogy vénülök, úgy változik meg bennem sok minden. Azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban csap meg-egy-egy rég elfelejtett illat. És rögtön kapcsolódik hozzá egy emlék, egy ember, egy történet. De előfordul olyan is, hogy hiányzik egy már ismerős illat egy adott helyzetben.
Hogy milyen volt az elmúlt hetünk? Köszönjük, nem panaszkodhatunk – és reméljük, hogy az olvasóink sem. Néhány nap alatt bebarangoltunk távoli tájakat és egészen közeli, hétköznapi helyzetekbe is bepillanthattunk.
Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem az eddigi életem során bizony igencsak meggyűlt a bajom néhány tárggyal. Mintha összeesküdtek volna ellenem. Szerettem őket, mégis ellenem fordultak. Bármit tettem, akárhányszor összefutottam velük, kitoltak velem. Kik is ők?
Felrobban egy atomerőmű „lőtávolon” belül? Kiszárad a világ, nem lesz mit enni, eltűnik a Balaton és a fél világ? Törnek föl a fasiszták? Belezavarodott az adórendszerbe és fogalma sincs, mit tegyen?
Akárhányszor szóba került eddigi életem során bármilyen társaságban, hogy én imádom Erdélyt és körülbelül 20 alakalommal jártam már ott, mindig ugyanaz a három kérdés jött: Ittál jó szilvapálinkát? Láttál medvét? Ugye szűkszavúak a székelyek?
Az eddigi világomhoz képest egy teljesen más világba csöppentem. De a vidék nem fogadott be. Nem az emberek, hanem maga a vidék. Elkezdett jelekkel figyelmeztetni, hogy semmi keresnivalóm nincs ott.
Lehet egy hely egyszerre nyugodt és mozgalmas, békés és kalandos? Nagyon úgy tűnik!
A zöldségek egészségesek, a szobanövények pedig békét és harmóniát hoznak az életünkbe – na persze!