Most éppen a környezetvédelem, a klímaváltozás hatásainak ellensúlyozása a szívügye – olyannyira, hogy ezt nevezi élete legfontosabb harcának. Márpedig Arnold Schwarzenegger nem ismer tréfát, ha egyszer valami mellett – vagy ellen – elkötelezi magát, nem takarékoskodik az energiával, ugyanolyan elszántsággal veti bele magát a küzdelembe, mint egykor, nem mindennapi életútjának elején. Az osztrák falucskában, ahonnan indult, ma is a legnagyobb jóindulattal figyelik minden lépését, a „Stájer Tölgy” pedig hálával viszonozza rajongótábora hűségét.
élettörténet
William Fox csodás felemelkedése, átmeneti tündöklése és szomorú bukása
Van egy makacsul kitartó mítosz, amely szerint a filmszakában a szélhámosok aratnak igazi sikereket. A helyzet ennél persze jóval bonyolultabb, de azért nem zárhatjuk ki teljesen, hogy a feltételezés igaz. Ahogy azt sem, hogy a szélhámosok között is akadnak zsenik.
A klasszikus gyermekmesék egy része – főként a kevésbé ismert eredeti változataik – horrortörténeteket mesélnek el. Elég a mostoha által a halálba küldött – és gyilkossá lett – Jancsira és Juliskára gondolnunk, vagy Csipkerózsika eredeti meséjére, amelyben az alvó lányt a nős király megerőszakolja, s ikrei születnek. De még ritkább, hogy oknyomozás kezdődik, ki volt a mese valódi főhőse.
Ma olyan fába vágom a fejszémet, amilyenbe ritkán, vagy talán még soha. Egy régebbi, félbeszakadt történetet szeretnék most folytatni: a sajátomat.
Az egyik legnehezebb dolog ebben az egészben a határok kijelölése. Hogy meddig vonódsz be egy gyerek életébe, milyen felelősségeket vállalsz át, milyen helyzetekbe mégy bele érte, miatta.
Csipkebolt Brüsszelben – a könyvet sokan ismerik, mégis keveseknek tűnhet fel, mennyi fájdalom, lemondás, ugyanakkor hihetetlen bátorság van a romantikus történet mögött. Podmaniczky Júlia nem sejthette, mi vár rá, amikor beleszeret egy nála tizenkilenc évvel idősebb nős férfiba.
Ügyvédnő? Kit érdekel? Hát számolatlan ügyvédnő rohangál az országban. Hogyne. De ha ő nem harcol meg érte, hogy nő létére ügyvéd lehessen, most a többi sem lenne.
„Ha azt mondják az emberről: «az egy csúnya színésznő», — ez árt. Ha azt mondják: «ez a legcsúnyább», — az használ. Csak a tehetséggel nem sokra megy az ember…” (Fehér Lili)
Amikor Klein Sándor az életéről kezdett nekem mesélni, úgy éreztem, mintha egy csodamasina révén visszautaztam volna az időben. Merthogy amikor ő megszületett, Magyarország miniszterelnöke gróf Bethlen István volt, a pápát XV. Benedeknek hívták, a Downing Street 10. szám alatt pedig David Lloyd George lakott.
Tímár György mesél a XX. századi magyar gasztronómia fénykoráról és még az is kiderül, hogy mit jelent, ha nincs az asztalon só. Exkluzív interjú Kácsor Zsolt tollából.
Amikor azután vagy negyven évvel az első Hemingway-olvasóélményem után már-már feladtam volna ifjúkorom nagyralátó vágyait, úgy hozta a sors, hogy egy megfáradt autóbuszos idegenvezető egyszer csak felajánlotta: pár dollárért belevisz minket, engem meg az akkori barátnőmet a havannai éjszakai élet sűrűjébe, beleértve a Hemingway-kocsmát is. Hát hogyne csaptam volna szinte gondolkodás nélkül a tenyerébe!
1945. február 13-án Buda is felszabadult. Mindez Lévai Jenőnek azt jelentette, hogy élete egy újabb durva – valószínűleg a legdurvább – megpróbáltatását is túlélte.
Orfeumdíva, „chanzonette”, primadonna. A színpadon és a hétköznapokban is feltűnő jelenség volt. Kellemes biztosan nem. Inkább erőszakos és törtető, aki tíz élesre fent körömmel harcolta bele magát a hírnévbe és az anyagi jólétbe. De abban a világban, amelyben élnie adatott, nemigen volt más választása.
Nem lehet tudni, kiből mi lesz. Épp ezért nem hagyhatunk el senkit. Minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.
Egy délután Turpi jött ki a munkahelyéről, kilépett a kapun, és érezte, hogy a fekete táska elkezdi húzni lefelé a karját, de olyan erővel, hogy tudta, a jobb karja tőből mindjárt kiszakad – mire Turpi ott helyben elejtette a fekete aktatáskát, és elment. Vissza se ment többet. A fekete aktatáska ott maradt, ahová leejtette, tán még ma is ott van. Turpinak pedig maradt a zene.
Az Én is voltam jávorfácska című könyv 1979-ben, még a szerző életében jelent meg először. Nagyanyámnak megvolt. Pontosan emlékszem, ahogyan lelopom a koloniál könyvespolcról a Filtol-füstös nappaliban. Lopnom kellett, mert nagymama kissé prűd volt, és úgy ítélte meg, ez a könyv korai nekem. Ha jól emlékszem, egy hétvége alatt befaltam, és nyilván nem értettem csomó mindent, de egy dolgot igen: ennek a számomra ismeretlen hölgynek megadatott mindaz, amivel addig kizárólag mesékben találkoztam.