Huszonöt éve főzök rendszeresen és most úgy alakult, hogy a cascais-i, nemzetközi zsidó közösség shabbati vacsorájára előzetes felhívására („főzz valamit hazait!”) bejelentkeztem, hogy összedobok valami magyarosat. Ritkán főzök ilyesmit, de természetesen vannak olyan ételek, amelyeket a mai napig imádok a magyar konyhából: libamáj, kacsamáj, gulyásleves, húsleves vagy marha- és borjúpörkölt. Ezeket elkészíteni azonban vagy sok időt igényel, vagy a kóser beszerzés miatt nagyon komplikált. Na, de akkor mit főzzünk, ami egyszerű, jó, magyaros, lehet kóser is és a kifinomult nyugati ízlésnek is megfelel?
főzés
Adamik Zsolt Volt belőle magyar tévésorozat, kaphatunk a neve alatt futó, mélymerüléses napilapot, közben pedig az egyik leghétköznapibb […]
A bemutatkozás gyors volt, majd a barátság egy életre szólt, mármint nemcsak az említett ponttyal, hanem Aczél Endrével is. Ő nemcsak írni, hanem enni is nagyon szeretett, kedvenc ételei közé tartozott a rántott borjúláb és a dorozsmai molnárponty.