Valaha annyira drága volt, hogy csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak. Mára olyan alapvető népélelmezési cikké vált, hogy még ársapkát is tettek rá. A 16. században értékes volta miatt fehér aranyként emlegették, ma a finomított liszt és só mellett egyike a civilizációs betegségekért felelősnek tartott három fehér méregnek. A cukor néhány évszázad alatt kalandos utat járt be.

Huszonöt éve főzök rendszeresen és most úgy alakult, hogy a cascais-i, nemzetközi zsidó közösség shabbati vacsorájára előzetes felhívására („főzz valamit hazait!”) bejelentkeztem, hogy összedobok valami magyarosat. Ritkán főzök ilyesmit, de természetesen vannak olyan ételek, amelyeket a mai napig imádok a magyar konyhából: libamáj, kacsamáj, gulyásleves, húsleves vagy marha- és borjúpörkölt. Ezeket elkészíteni azonban vagy sok időt igényel, vagy a kóser beszerzés miatt nagyon komplikált. Na, de akkor mit főzzünk, ami egyszerű, jó, magyaros, lehet kóser is és a kifinomult nyugati ízlésnek is megfelel?