Mi történt a festménnyel? Mindenki azt hitte, hogy a restaurátor hibázott, míg ki nem derült, hogy egy csúnya válás volt a háttérben
kapcsolat
Bizonyos fák kifejezetten antiszociálisnak tűnnek, és még a saját fajtársaikhoz sem hajlandóak hozzáérni. Ezt a jelenséget hívják a tudósok lombkorona-félénkségnek.
Hány forint a hagyma ma? Kérdezte a nagymama – e remek rigmus volt családunk apai ágának napi mondása. A humor inkább erre az oldalra volt jellemző, különösen apám, Péter fanyar, gyakran rímekbe szedett poénjai voltak mindennaposak. Nagymama, miután istenítette apámat vevő is volt ezekre.
Csaknem 30 évvel ezelőtt, 1992. július 22-én avatott fel egy buddhista szentélyt a XIV. Dalai Láma a Nógrád megyei Tar községben. Ott voltam az avatáson, s most, hogy közeledik a harmincadik évforduló, visszamentem és megnéztem, mi lett a kicsiny sztúpából, s azóta hogyan élnek együtt a katolikus falu lakói a tibeti vallás gyakorlóival. Előre elárulom a kulcsszót: buddhista békében.
Nem lehet talán mondani, hogy egyszerű volt utam erre a világra, de végül is nem panaszkodhatom, hiszen maga a Párt egyengette hatásosan ezt a pályát. Az már csak hab a tortán, hogy Hirschler bácsi kezéből rövid úton a volt Gestapo-főhadiszállásra kerültem.
Rayski ’56 után csalódottan szakított a lengyel kommunista párttal, és végleg visszatért Franciaországba. Az apámat is várták Párizsban az avantgarde mozgalomban megismert művészbarátai. A történet harmadik szereplője szerény személyemben a 80-as évek elején érkezett letelepedési szándékkal Franciaországba, és egy langymeleg estén elkísérte apját Rayski bácsihoz, aki tágas polgári lakásában baráti vacsorát adott.
Az én nagypapám hat ujjal született. A családom szerint ezt nem kellene jelentéssel felruháznom: sámánok és táltosok a távoli múltban léteztek, most itt, körülöttünk egy Isten van. Vagy talán több is.
Idegenség- és otthontapasztalat… Az ezek között húzódó – olykor igen vékony – határon állhat az ember Belicza László Gábor kóspallagi képeit nézve. Arcokra, tájakra, gesztusokra, érintésekre irányítja a tekintetet.
Markó Iván nagy művész, a legnagyobbak közül való. Az csak a magyar rögvaló következménye, hogy életében nem kapta meg a hozzá méltó helyet.
Egy méltatlanul elfeledett bestseller története
A rovarok tanulékonyabbak, mint hinnénk!
Csoda, hogy nem döntöttük meg hamarabb a rendszert. Pedig hogy dübörögtünk azon a hídon, ugye, Tibor?
Teljes jogú, de eddig méltatlanul keveset említett családtagok a Popper-famíliában
Tavaly májusban, a gázai háború legújabb fordulójának idején, lángba borultak Izrael vegyes, zsidók és arabok lakta városai, köztük a Tel-Aviv déli részének számító Jaffó is. A zavargások után a Jaffón élő civilek összefogtak, hogy jobban megismerjék, megértsék egymást, s ehhez arab és héber költőket hívtak segítségül.
Édes anyanyelvünk gátjai átszakadtak: a LOL uralma hatalmas OMG-t tol még szerkesztőségünk trolljaiba is, nem beszélve arról, hogy ha nem tudjuk, mi a cringe, rajtunk röhög majd az egész squad. Ne légy száni!
Klárival egy konferencia szünetében ismerkedett meg, egy kollégája mutatta be őket egymásnak. Jót beszélgettek, ám ennél több nem történt. Aztán egy délelőtt csengett a hivatali telefonja és Klári jelentkezett. Valami szakmai tanácsot kért, Péter már nem is emlékezett arra, pontosan mit. A lényeg az volt, hogy találkoztak a klinika közeli eszpresszóban. Ekkor már érezte Péter, hogy ebből baj lesz. Lett is.
Mekkora szerelem lehet az, amikor valaki várúrnővé nevezi ki szíve hölgyét, és egy egész kastélyt épít neki? Ez nem egy középkori történet: Bory Jenő a 20. században élt és alkotott, a Bory-vár a mai napig őrzi felesége iránti szerelmét várfalak, szobrok és festmények formájában.