A holland hagyományosan korcsolyázó nemzet. Már a 17. századi, híres téli tájképeken is láthatjuk, amint fiatal és öreg, férfi és nő, szegény és gazdag lelkesen, és főleg nagyon ügyesen siklik a jégen. A leghíresebb holland korcsolyaversenyt, a tizenegy fríz várost érintő Elfstedentochtot ugyanakkor az a veszély fenyegeti, hogy kihal, mint a mammutok. Legutoljára 1997-ben rendezték meg, a részt venni kívánók azóta várják, mikor nő újra olyan vastag jég a csatornákra, hogy biztonságosan lehessen korcsolyázni rajtuk. Talán már soha.

A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.

Majuli szigetén olyanok a viszonyok, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani: innen el kell húzni. Közben mégis felülkerekedik az ember, miközben egy közvetlen kapcsolatot alakít ki a természettel. Ezt a különleges viszonyt mutatja be Zoltai András fotósorozata.