Kevés szó, néhány vonal – s benne a világmindenség. Röviden ennyi Örkény István és Réber László művészete. Az „Egypercesek” írója és első kötete grafikusának közös műveit most egy kiállításon is meg lehet csodálni. Amelyen kiderül, hogy a hatvanas évek ma van, és hogy néhány év orosz hadifogság után is lehet (a szerzők szerint, csak akkor lehet) – igazán nagyot alkotni. Székesfehérvár: Réber László kiállítás, avagy Örkény Istvántól Lázár Ervinen át Janikovszky Éváig. És vissza.

Egy szemfüles újságíró ilyenkor nem sokáig nézi tovább bambán a lift körül úszkáló színes, trópusi halakat, hanem felhörpinti koktélját, és elgondolkodik azon, hogy most rögtön milyen tömegközlekedési eszközzel érhetne el leghamarább az Unter den Linden Brandenburgi Kapu felőli végében álló híres Adlon szállóba, ahol érzése szerint ez a bizonyos Hodorkovszkij megszállt, és különbenis a hotel halljából nyíló szivarszobában ilyen gyönyörű vajszínű, hatalmas szivarhamutartók várják őrizetlenül a szemfülesebb kelet-európai turisták látogatását.