„Oda nem adnám az én Käthémet egész Franciaországért és Velencéért sem, mivel Isten őt nekem ajándékozta, engem pedig neki.”
történelem
Csókot kapni XIV. Lajostól óriási megtiszteltetés lehetett ugyan, de élménynek rettenetes.
Saláta Sára vagy Liz Truss bírja tovább? A kérdés ugyebár eldőlt, és a lemondott kormányfő az eddig legrövidebb ideig hivatalban lévő kabinetvezetőként írta be nevét a brit történelemkönyvekbe. Pedig a negyvenöt napos miniszterelnökségnél létezett kevesebb, poszton töltött idő a történelemben. Még mi, magyarok is két kormányfőt tudunk felmutatni, akik ennél rövidebben érezhették magukat kényelmetlenül hivatalukban.
Kedves olvasók, újra itt a vasárnap, újra itt a heti szemle!
Nem vacakoltak – mentették, akit menteni kellett. Nem is volt más választásuk.
Mindössze huszonhárom évesen maradt özvegyen, egy totyogós kislánnyal és mindenórás terhesen a második gyerekével. Kétszer is irányította régensként az államügyeket, noha egyszer sem tervezte. Azok közé a ritka uralkodók közé tartozott, akiket az alattvalói valóban szerettek, ezért is ragadt rá a Marijke Meu, azaz Marika néni becenév. Mária Lujza hessen-kasseli őrgrófnőt, a holland János Friso orániai herceg feleségét Európa hercegnőjeként is emlegetik, mert valamennyi, ma Európa különféle trónjain üldögélő uralkodó az ő kettejük leszármazottja.
Észtországban mind a mai napig ismert és magát makacsul tartó legenda szerint Hiiumaa (német nevén Dagö) szigetén egy kalózbáró élt és követett el számos gonosztettet. Ő ugyanis a gonosszal cimborált: mágikus mesterkedésével vihart, esőt és hófúvást tudott előidézni és különféle szellemek engedelmeskedtek parancsainak.
Cardigan grófja és Greta Garbo mellett sokan adták nevüket az általuk viselt és közkedveltté vált ruhadarabnak. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a bekecs lengyel jövevényszavunk, de érdekes módon magyar személynév alapján. Báthory István lengyel király hadvezére, Bekes Gáspár tette kedveltté ezt a viseletet a lengyel urak között, és ezért lett a szőrmekabát lengyel neve bekieszka, bekiesza (bekjeska, bekjesa). Akinek a nevét emellett még egy kis hegy is viseli Vilniusban, a litván fővárosban.
„Nincs más a rideg cellában, mint az álmaim” – írta 1942-ben a 20-as cella cimű versében egy fiatal nő, Libertas Schulze-Boysen, aki a náci rezsim ellenségeként, azaz politikai fogolyként ült a berlini Charlottenburg női börtönben. És aki ezekben az álmokban sosem gondolta volna, hogy nyolcvan évvel később furcsa lelkivilágú turisták sok pénzt fizetnek majd azért, hogy a cellájában aludjanak, és a börtönből kialakított hotel csodás étkezőjében reggelizzenek.
Most olvasom, hogy négy vagy öt középiskolai tanárt kirúgtak a patinás Kölcsey Gimnáziumból, mert nem is tudom, demonstráltak vagy valamilyen más módon rossz fát tettek a tűzre. Mondhatjuk, hogy a történelem ismétlődik.
A héten megjelent írásainkból kiderül, hogy az ember sokszor hiába tervezget: bármikor történhet valami, ami egycsapásra mindent megváltoztat.
1755. november 1-jén reggel, Mindenszentek napján borzalmas természeti katasztrófa rázta meg az akkor még nagyhatalomnak tekintett, gyarmatosító Portugália fővárosát, Lisszabont. Először három hatalmas erősségű rengést érzékeltek az ott élők, amelyek húsz méter magas hullámokkal járó cunamit is okoztak, majd nagy tüzek is gyúltak a városban. De mi köze mindennek az inkvizícióhoz?
Apám börtönben, anyám alól megszűnt a Szabad Ifjúság, állást kapni egy börtöntöltelék pereputtyának nem lehet. De én enni kértem, az öcsém meg anyám hasában filózott, hogy mi a túró van. Így váltunk lassan, de biztosan a Kádár-rendszer ellenségeivé.
Azt hihetnénk, a modern könyvkereskedelmet a maga óriási választékával, állandó akcióival és lefelé haladó áraival az Amazon.com alapítója találta ki. Valójában viszont a 18. századi Londonban élt Jeff Bezosnak egy elődje, akinek az üzleti modellje sokban hasonlított 21. századi kollégájáéhoz.
Nagyszerű heten vagyunk túl! Már ami az olvasnivalókat illeti a viszont.hu oldalon. Sajnos a világ többi részére nincsen túl sok hatásunk – ezért is gondoltunk arra, hogy lekerítünk egy kis részt a világból, ahol jól érezhetjük magunkat. Itt sem minden problémamentes persze – lásd villanyautók terjedésének gondjai – de akkor is. Olvasni jó. És ha valaki a hétközbeni rohanásban nem ért rá minden egyes cikkünkben elmerülni az elmúlt napokban, akkor most lehet pótolni egy kicsit.
Ferenc Józsefről általában három klisé él a köztudatban: az, hogy kifejezetten puritán volt, hogy legszívesebben Tafelspitz-et, azaz marhából készült tányérhúst evett, és hogy bizalmas barátnőjét, a színésznő Schratt Katalint éppen a felesége, az udvari és házastársi kötelezettségektől menekülő Sissi választotta ki számára, úgymond társalkodónőnek. Pedig a kép ennél jóval színesebb; a császárnak még volt jó néhány fura kalandja, szokása és tulajdonsága.
A 20. század két fontos alakjáról is szó esett a héten a viszont.hu-n. Mindketten nagy múltú család árnyékából léptek ki, és tettek olyan dolgokat, amelyek miatt saját jogon, és nem az örökölt hírnév okán fogunk rájuk még nagyon sokáig emlékezni.