Rayski ’56 után csalódottan szakított a lengyel kommunista párttal, és végleg visszatért Franciaországba. Az apámat is várták Párizsban az avantgarde mozgalomban megismert művészbarátai. A történet harmadik szereplője szerény személyemben a 80-as évek elején érkezett letelepedési szándékkal Franciaországba, és egy langymeleg estén elkísérte apját Rayski bácsihoz, aki tágas polgári lakásában baráti vacsorát adott.

Majuli szigetén olyanok a viszonyok, hogy a legegyszerűbb lenne azt mondani: innen el kell húzni. Közben mégis felülkerekedik az ember, miközben egy közvetlen kapcsolatot alakít ki a természettel. Ezt a különleges viszonyt mutatja be Zoltai András fotósorozata.

Stratégák szerint, ha lesz harmadik világháború, az jó eséllyel Kashmir-Ladak vidékén törhet ki. Épp azon a területen, amelyiket a világ talán talán legkedvesebb, legvendégszeretőbb emberei lakják és ahol, mellékesen-e vagy sem, a többnejűség épp olyan elfogadott, mint a többférjűség. De ha lesz háború, akkor nem ezért lesz…

Amikor azután vagy negyven évvel az első Hemingway-olvasóélményem után már-már feladtam volna ifjúkorom nagyralátó vágyait, úgy hozta a sors, hogy egy megfáradt autóbuszos idegenvezető egyszer csak felajánlotta: pár dollárért belevisz minket, engem meg az akkori barátnőmet a havannai éjszakai élet sűrűjébe, beleértve a Hemingway-kocsmát is. Hát hogyne csaptam volna szinte gondolkodás nélkül a tenyerébe!

Robert Capa óta sejtjük, hogy egy jó fotósnál nem árt, ha szereti a kalandokat. Sorozatunk e heti szerzője Hölvényi Kristóf fotóriporter, aki most libanoni képeket hozott nekünk, ennek a feltételnek mindenképpen megfelel. Ugyanis, alig volt még 18 éves, amikor fogta magát és elstoppolt Kurdisztánba. Aztán hosszabb időre ott maradt, hogy megismerkedjen azzal a világgal.