Néha elszégyellem magam, hogy milyen számító lettem, elhagytam spontán és hiteles énemet. Máskor meg úgy látom, ez a felnőtt viselkedés, kiábrándító és praktikus. Korábban, otthon nem tettem ilyet, azzal barátkoztam, akiben éreztem a szikrát, és csak akkor, amikor úgy hozta a kedvem.
utazás
Egy szemfüles újságíró ilyenkor nem sokáig nézi tovább bambán a lift körül úszkáló színes, trópusi halakat, hanem felhörpinti koktélját, és elgondolkodik azon, hogy most rögtön milyen tömegközlekedési eszközzel érhetne el leghamarább az Unter den Linden Brandenburgi Kapu felőli végében álló híres Adlon szállóba, ahol érzése szerint ez a bizonyos Hodorkovszkij megszállt, és különbenis a hotel halljából nyíló szivarszobában ilyen gyönyörű vajszínű, hatalmas szivarhamutartók várják őrizetlenül a szemfülesebb kelet-európai turisták látogatását.
Itt vagyok egy idegen országban, ahol eddig úgy érttettem meg magam, hogy a telefonomon futó gépi fordítót használtam. Oké, egyszer reggelire tükörtojás helyett pekingi kacsa érkezett, de a magyar–olasz–kínai fordítás során kicsit torzult az információ.
Külföldre költözni úgy kell, hogy sokáig képzelődsz, milyen lenne ha. Forgatod fejedben a képeket, mint egy korty száraz vöröset a szádban. Eleinte nem konkrét a hely, vagyis nem egyetlen helyről álmodsz, hanem összerakod különálló darabokból, mint fantomképet a rendőrségi rajzoló.
Péter meglepődött. Számos helyen megfordult már, de ennyire nyíltan még sosem kínáltak fel neki nőt. Nem mintha prűd lett volna, de most nem kívánt semmilyen bizonytalan kalandba bocsátkozni. Így hát udvariasan, de határozottan közölte a recepciós úrral, hogy köszöni a lehetőséget, de nem élne most vele. A portás felvonta a szemöldökét és biztosította Pétert, hogy ez a szobához jár, nem kell külön fizetni érte.
Lafayette és Tsa Évtizedek után fény derült a budapesti dugók okára. A magyar állam végre vette a fáradságot, […]
Nem tudott másképp. Túl közép-európai, túl zsidó, túl tapasztalatlan még ehhez. Jól van ez így – gondolta, miközben a vonat már hazai tájakon futott.
Már ideérkezésünk estéjén fényes velkám fogadást rendeztek a tiszteletünkre az egyik legelőkelőbb szállodában, s a házigazdák képviseletében néhány percre feltűnt maga a bíboros is a gyönyörű vérvörös palástjában. Igaz, végül nem fogyasztott semmit, de csoportunk vezetőivel szélesen mosolyogva lejattolt, aztán a tolmácsa sajnálkozva kimentette, mondván, hogy szívesen maradnának még, de hát ugye a kötelesség.
Közünk van építészethez, zenéhez, másokhoz, másoknak hozzánk. Úgy adódott, hogy egy bizonyos ideig elhagyjuk az országot. Utunk délnyugatra tart, beszámolóink északkeletre.