Az igazi falusi kocsma nyilván jóval több, mint „vendéglátóipari egység”, ahol alkoholt lehet fogyasztani. Más kérdés, van-e még igazi falusi kocsma; és ha nincs, hová tűnik. Sivák Zsófia képei erre keresik a választ, miközben felidéznek egy sosemvolt, talán csak a képzeletben élő világot.

Vannak gyerekek, akiket az ember a rengeteg balhéról jegyez meg – ezeknek persze érthető oka van, ha az ember ismeri a családot, a körülményeket. Vannak, akik felnőttként is ilyenek maradnak: balhézók, kötekedők, akiket jobb elkerülni. De sokszor megélem azt is, hogy a kezelhetetlen gyerek sok cirkusza csak emlék marad, mert felnőttként teljesen más emberré válik.

Csaknem 30 évvel ezelőtt, 1992. július 22-én avatott fel egy buddhista szentélyt a XIV. Dalai Láma a Nógrád megyei Tar községben. Ott voltam az avatáson, s most, hogy közeledik a harmincadik évforduló, visszamentem és megnéztem, mi lett a kicsiny sztúpából, s azóta hogyan élnek együtt a katolikus falu lakói a tibeti vallás gyakorlóival. Előre elárulom a kulcsszót: buddhista békében.

Szarvasi íróember, tehenészetben résztulajdonos, Körös-menti mesélő. Az 1977-ben született Hartay Csaba verseskötetei és regényei (például az Átkiáltani az őszbe (versek, Scolar, 2020) vagy a Lerepül a hülye fejetek (regény, Scolar, 2021) állandó toplistás darabok – ezen túl arról is kérdeztük, milyen a vidék íze, mi teszi a forradalmárt, és vajon a takarmányozási napló megírása után várható-e katarzis.

Erre ment rá a húsz forint, sőt, nem is lett elég, táviratilag további pénzeket kellett otthonról szégyenszemre igényelni. El voltam keseredve, égett a pofám, hogy ennyi baj van velem – most jövök csak rá, hogy tulajdonképpen ezen ment félre az egész életem.