Az igazi falusi kocsma nyilván jóval több, mint „vendéglátóipari egység”, ahol alkoholt lehet fogyasztani. Más kérdés, van-e még igazi falusi kocsma; és ha nincs, hová tűnik. Sivák Zsófia képei erre keresik a választ, miközben felidéznek egy sosemvolt, talán csak a képzeletben élő világot.
vidék
Vannak gyerekek, akiket az ember a rengeteg balhéról jegyez meg – ezeknek persze érthető oka van, ha az ember ismeri a családot, a körülményeket. Vannak, akik felnőttként is ilyenek maradnak: balhézók, kötekedők, akiket jobb elkerülni. De sokszor megélem azt is, hogy a kezelhetetlen gyerek sok cirkusza csak emlék marad, mert felnőttként teljesen más emberré válik.
Csaknem 30 évvel ezelőtt, 1992. július 22-én avatott fel egy buddhista szentélyt a XIV. Dalai Láma a Nógrád megyei Tar községben. Ott voltam az avatáson, s most, hogy közeledik a harmincadik évforduló, visszamentem és megnéztem, mi lett a kicsiny sztúpából, s azóta hogyan élnek együtt a katolikus falu lakói a tibeti vallás gyakorlóival. Előre elárulom a kulcsszót: buddhista békében.
Akárhányszor szóba került eddigi életem során bármilyen társaságban, hogy én imádom Erdélyt és körülbelül 20 alakalommal jártam már ott, mindig ugyanaz a három kérdés jött: Ittál jó szilvapálinkát? Láttál medvét? Ugye szűkszavúak a székelyek?
A Kádár-korszak nemzeti büszkeségei az Ikarus, a Pick szalámi, a tokaji furmint és a szabolcsi alma voltak. Nézzük most ez utóbbit, amiből jó, ha hírmondó maradt mára! Fülöp Dániel Mátyás fotóesszéje ennek az eltűnt világnak a maradékát mutatja meg.
Az egyik legnehezebb dolog ebben az egészben a határok kijelölése. Hogy meddig vonódsz be egy gyerek életébe, milyen felelősségeket vállalsz át, milyen helyzetekbe mégy bele érte, miatta.
Magyarország egyik legkülönlegesebb fekvésű vidéke, a bugaci rónaság mind a négy évszakban káprázatos. Mi most, tavasszal mentünk el oda, és már megint csodát láttunk. Előre eláruljuk, hogy viperát nem.
Vajon mit olvas egy antikvárius? És mi a szuperképessége a könyvek szeretetén kívül?
Az eddigi világomhoz képest egy teljesen más világba csöppentem. De a vidék nem fogadott be. Nem az emberek, hanem maga a vidék. Elkezdett jelekkel figyelmeztetni, hogy semmi keresnivalóm nincs ott.
Sok terhet cipelnek magukkal a generációs szegénységbe született gyerekek. Kívülről nézve ebben sokszor az a legfájdalmasabb, hogy ők nem is értik, nem is érzik. Mivel ebbe nőnek bele, számukra ez lesz a természetes.
Idegenség- és otthontapasztalat… Az ezek között húzódó – olykor igen vékony – határon állhat az ember Belicza László Gábor kóspallagi képeit nézve. Arcokra, tájakra, gesztusokra, érintésekre irányítja a tekintetet.
Lehet egy hely egyszerre nyugodt és mozgalmas, békés és kalandos? Nagyon úgy tűnik!
A Bükk déli lábain túl, de a magyar Alföldön még éppen innen, a nagy puszta északi határán fekvő Mezőtárkány községben vagyunk, s az olvasó joggal kérdezheti, hogy miért. Azért, mert újabban ugyanezt kérdezi magától sok helybéli is.
Szarvasi íróember, tehenészetben résztulajdonos, Körös-menti mesélő. Az 1977-ben született Hartay Csaba verseskötetei és regényei (például az Átkiáltani az őszbe (versek, Scolar, 2020) vagy a Lerepül a hülye fejetek (regény, Scolar, 2021) állandó toplistás darabok – ezen túl arról is kérdeztük, milyen a vidék íze, mi teszi a forradalmárt, és vajon a takarmányozási napló megírása után várható-e katarzis.
Erre ment rá a húsz forint, sőt, nem is lett elég, táviratilag további pénzeket kellett otthonról szégyenszemre igényelni. El voltam keseredve, égett a pofám, hogy ennyi baj van velem – most jövök csak rá, hogy tulajdonképpen ezen ment félre az egész életem.
Mi volt a lány esetében a hozzáadott pedagógiai érték? Talán csak annyi, hogy érezte, bízunk benne. Hogy elhitte nekünk, értékes ember. Talán csak annyi, hogy fontos volt valakiknek.
Nem lehet tudni, kiből mi lesz. Épp ezért nem hagyhatunk el senkit. Minden gyereknek meg kell adni az esélyt, hogy azzá válhasson, ami lehetne.