Amikor azután vagy negyven évvel az első Hemingway-olvasóélményem után már-már feladtam volna ifjúkorom nagyralátó vágyait, úgy hozta a sors, hogy egy megfáradt autóbuszos idegenvezető egyszer csak felajánlotta: pár dollárért belevisz minket, engem meg az akkori barátnőmet a havannai éjszakai élet sűrűjébe, beleértve a Hemingway-kocsmát is. Hát hogyne csaptam volna szinte gondolkodás nélkül a tenyerébe!