A 60-as évek népszerű slágere az akkor tömegek által ünnepelt Németh Lehel előadásában leginkább azoknak szólt, akiknek a Balaton is majdnem elérhetetlen volt, nem hogy a Riviéra. Aztán lassacskán változott a helyzet, és a szocialistának mondott idők utolsó negyed századában tömegek jutottak el a magyar tengerhez. Átalakult a világ és a tó is végletesen, végképpen. Hemző fotóin az egykori „természetes” balatoni életmód utolsó nyomai lelhetők fel keveredve a 20. század végének furcsa magyaros turizmusával.

Bánkuti András évtizedek óta készülő képei egy csodás világot mutatnak be. A balettét. Ráadásul az egyik legsikeresebb társulat munkáját, működését ismerhetjük meg: a legendás Győri Balettét. Láthatjuk a légies szépséget és azt a földhözragadt kínlódást, amivel ennek a látványnak a megteremtése jár.

Az igazi falusi kocsma nyilván jóval több, mint „vendéglátóipari egység”, ahol alkoholt lehet fogyasztani. Más kérdés, van-e még igazi falusi kocsma; és ha nincs, hová tűnik. Sivák Zsófia képei erre keresik a választ, miközben felidéznek egy sosemvolt, talán csak a képzeletben élő világot.

Az én nagypapám hat ujjal született. A családom szerint ezt nem kellene jelentéssel felruháznom: sámánok és táltosok a távoli múltban léteztek, most itt, körülöttünk egy Isten van. Vagy talán több is.