Kiűzetés az almás paradicsomból

Fotó: Fülöp Dániel Mátyás Képszerkesztő: Bielik István Szöveg: Dési János

A Kádár-korszak nemzeti büszkeségei az Ikarus, a Pick szalámi, a tokaji furmint és a szabolcsi alma voltak. Nézzük most ez utóbbit, amiből jó, ha hírmondó maradt mára! Fülöp Dániel Mátyás fotóesszéje ennek az eltűnt világnak a maradékát mutatja meg.

Magyarország almáskertje a sorozat címe. Hű, de rég voltak már itt almáskertek!

Azért ezt a hagyományos kifejezést választottam, mert az itt élő gazdák egy jelentős csoportja még mindig nagyon erősen kötődik az almához, az almatermesztéshez. Ezt azért tudom, mert nekem meg családi kapcsolataim akadnak errefelé.

Az almát is ugyanúgy lehet szeretni gazdaként, mint a szőlőt vagy az állatokat?

Mi az, hogy! Itt láthatod a képeken Imre bácsit. Egy hektárja van, azon nem érte meg termeszteni az almát. Ki kellett vágni a fákat. De egyet meghagyott, mert mégiscsak évtizedeken keresztül nap mint nap dolgozott vele. Persze, utólag minden megszépül, és talán lesz egy kis pátosza is a dolognak.

Ezek a képek az elmúlásról szólnak. Az öreg, göcsörtös törzsű fa, ami éppen hogy kihajt még. A rohadt almák. A hullott gyümölcsök, amiket már fel sem szednek a fák alól.

A klasszikus és sikeres almatermesztői korszaknak már régen vége. A téesz idején ennek kialakult gyakorlata volt. Mindenkinek megvolt a kis magánkertje, háztáji kertészete is, amit a téesztől kapott vegyszerekkel, eszközökkel megtámogatva tudott menedzselni. Később azonban már nem működött ez a módszer, a szakértelem sem maradt meg, hogy mit hogyan kellene tenni. Sokan húzták még egy ideig, de aztán, akik kisebb területeken gazdálkodtak, nem bírták tovább. Ellehetetlenültek, mert nem nagyon jutottak pályázati forrásokhoz. Persze most is vannak jól működő almáskertek. Léteznek biogazdaságok is, de nyilván egy teljesen más formában, mint ahogy az egy átlagembernek kis gazdaságban fenntartható lenne.

Mikor egy ilyen sorozatot csinálsz, akkor előtte végiggondolod, hogy körülbelül ezeket a szituációkat, ezeket a képeket lehet csinálni, vagy csak odamész, és akkor összejön, ami összejön?

Nekem a családi kötődés miatt ez egyszerűbb volt, hiszen ismertem a vidéket. Nyilván előre végiggondoltam, mit akarok, de eleve rengeteg történetet ismertem.

Lehet, hogy ha képszerkesztő lennék, azért hiányolnék pár fotót arról, mi lesz az almával. Most talán csak az üres mérleg fotója utal rá, hogy talán semmi

Nagyrészt már csak annyit termel mindenki, amennyit a család elfogyaszt, és kész.  Amúgy sem volt célom, hogy egy termelési riportot készítsek, nem akartam végigkövetni, hogy mi lesz magával a termelt almával. Bár több más helyszínen is fotóztam, például tüntetéseken, ahol kiborították az almát az alacsony felvásárlási árak ellen tiltakozva. De ez most egy személyes történet, amit bemutatok.

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

  1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
  2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
  3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!