Hívják bár Santának, Sinterclaasnak, Joulupukkinak vagy Mikulásnak, a decemberben ajándékot osztogató figurát kedves, mosolygós, nagyszakállú idős bácsinak képzeljük el, rénszarvasok vonta szánon és talpig pirosban. Nem volt ez mindig így. Sőt!
hagyományok
Gondolták volna, hogy a „tetoválás” kifejezés a polinéz TATAU-ból alakult ki? És azt, hogy az ábrándos lányok kikopni képtelen fecsketetkója annyit jelent, hogy a hölgy ötezer tengeri mérföldet is megtett már, csak úgy? Tovább is van, mondjuk még!
Valószínűleg előbb képzelünk baltát a kezükbe, pedig a viking férfiak épp olyan gyakran forgatták a kötőtűt, mint bármilyen harci eszközt. A következőkben bizonyságot nyer, hogy ostoba sztereotípia, miszerint pulóvert csak nő köthet, és jellemzően csak egy bizonyos kor fölött.
Csaknem 30 évvel ezelőtt, 1992. július 22-én avatott fel egy buddhista szentélyt a XIV. Dalai Láma a Nógrád megyei Tar községben. Ott voltam az avatáson, s most, hogy közeledik a harmincadik évforduló, visszamentem és megnéztem, mi lett a kicsiny sztúpából, s azóta hogyan élnek együtt a katolikus falu lakói a tibeti vallás gyakorlóival. Előre elárulom a kulcsszót: buddhista békében.
A Kádár-korszak nemzeti büszkeségei az Ikarus, a Pick szalámi, a tokaji furmint és a szabolcsi alma voltak. Nézzük most ez utóbbit, amiből jó, ha hírmondó maradt mára! Fülöp Dániel Mátyás fotóesszéje ennek az eltűnt világnak a maradékát mutatja meg.
Az én nagypapám hat ujjal született. A családom szerint ezt nem kellene jelentéssel felruháznom: sámánok és táltosok a távoli múltban léteztek, most itt, körülöttünk egy Isten van. Vagy talán több is.
Van egy hely, ahol egyszerre szólal meg a müezzin és kondulnak meg a harangok, miközben a Kótelnál a hangos imát hallgatod.
„Én a Route 66 szülötte vagyok, Kaliforniában az út kezdeti pontjánál láttam meg a napvilágot és a Route 66-en, csak egy másik részén fogok meghalni is.”
Stratégák szerint, ha lesz harmadik világháború, az jó eséllyel Kashmir-Ladak vidékén törhet ki. Épp azon a területen, amelyiket a világ talán talán legkedvesebb, legvendégszeretőbb emberei lakják és ahol, mellékesen-e vagy sem, a többnejűség épp olyan elfogadott, mint a többférjűség. De ha lesz háború, akkor nem ezért lesz…
Megbeszéltük, hogy lehet újítani, de úgy, hogy maradjon rosensteines minden. Elsősorban az ízvilágunk és a vendéglő atmoszférája. De a modernizálás megkezdődött.