Riesz Eszter
„If you ever plan to motor west,
Travel my way, take the highway that is best.
Get your kicks on route sixty-six.”
Az 1926-ban épült U.S. Highway 66, közismert nevén Route 66 az Amerikai Egyesült Államok első, Chicagót és Los Angelest összekötő, minden időjárási viszonyoknak megfelelő országútja volt. Az útvonal eredetileg a jobb élet reményében a füstös közép-nyugati gyárakból a napfényes Kaliforniába vándorló családok útvonalaként működött. Több irodalmi és filmes feldolgozás örökítette meg a szabadságba és a jobb életbe vezető útvonal legendáját (könyvek: John Steinbeck – Érik a gyümölcs, Jack Kerouac – Úton, filmek: Szelíd motorosok, Született gyilkosok, Nem vénnek való vidék), később pedig az autós turisták legendás célpontja lett. A 66-os útvonalat 1985-ben aztán hivatalosan törölték az Egyesült Államok autópálya-rendszeréből, és a gyakorlatban is csak egyes szakaszai úszták meg a felszámolást, miután az Interstate Highway System modernebb útjait preferálták az utazók. A 66-os útvonal egyes szakaszai azonban még léteznek és számos állam megtartotta az útvonal elkerülő szakaszait. Sőt, az elmúlt 20 évben az Egyesült Államok kerékpáros rendszerének részeként is fejlesztették. Olvastam, hogy egy lelkes kerékpáros, fizikai fittségének tetőpontján, 2021 júliusában útnak indult és november közepére ért San Franciscóba. 10 államon biciklizett keresztül. Nemrég valaki gyalog indult el a Route 66-en, hogy felhívja a figyelmet: nem szégyen mentális egészségügyi gondokkal küzdeni.
A 66-os útnak a mai napig vannak történetei, történelmét azonban extrém utazási módok helyett hagyományosan is a magunkévá tehetjük. A pasim autót bérelt a nyugati parton, és Seattle-ből elindulva Los Angelesen át elvezetett Albuquerque-ig. Hátrahagyva San Francisco nagyszerű Broad múzeumát és elképesztő mennyiségű hajléktalanját, kitérőt téve a Route 66-ről átautózott a Joshua Tree National Parkon, a Grand Canyonon, a Monument Valley-n és a Navajo Tribal Parkon, hogy végül elérjen a Route 66 új-mexikói szakaszáig, ahol az egyre inkább letűnő Route 66 világa, az Albequerque Atlantisza fogadta. A több mint 6000 kilométernyi vezetés megállóit, találkozásait egy-egy novellaként élte meg. Most a számomra két legkedvesebb, legérdekesebb történetét hoztam el.
Francia félelem
Szuvenír bolt az út szélén. Az üzletben a baseballsapkák és hűtőmágnesek mellett eredeti, 20-30-50 éves motorok, fűnyírók, old timer autók. A tulajdonos, egy idősebb házaspár női tagja kedvesen a magyar utazóhoz lép, hogy megkérdezze, segíthet-e. Inkább a sztorijuk érdekelne, hangzott a válasz, mert annyira más ez az üzlet, mind designban, mind kínálatban, mint az eddig látottak. A hölgy elmesélte, hogy 10 éve vették meg a korábban étteremként működő épületet. „A liberalizálódó és kriminalizálódó Kaliforniából menekültünk el és költöztünk ebbe az Isten háta mögötti Seligman-ba nyugdíjas korunkra és nyitottuk ezt a kis boltot.” A bolt külsejét a fia tervezte, az ő művei is kaphatóak (mutat egy-két plakátra), a férje segít a tárgyak beszerzésében. Örült, hogy ennyire feltűnő, hogy ők bizony mások. Erre tudatosan építenek, az erős arculat a saját kiadványaikra is jellemző. Talán ez lehet az oka annak, hogy legfontosabb ügyfeleik a francia turisták. Elterjedt ugyanis a francia autó-motor rajongók körében, hogy a Route 66-nek van egy hagyományosan megőrzött leágazása egy olyan bolttal, ahol rengeteg érdekesség kapható. „Elkezdtek hát vásárolni járni hozzánk. De mindez már múlt idő, mert a pandémia óta nem jönnek, emléküket csak a számtalan polaroid fotó őrzi.” – mesélte szomorúan a tulajdonos, mutatva a mosolygó európaiak fotóit a pult fölött. Vajon a járvány miatt nem jönnek? – hangzott a kérdés, mire meglepő válasz érkezett. Nem a vírustól félnek a franciák, hanem Bidentől. „A pandémia kezdetén hírhedtté vált portlandi fosztogatás óta – amikor mindenféle boltot kiraboltak a talajt vesztett féktelen tömegek – az a meggyőződésük a külföldi turistáknak, hogy Amerikában anarchia uralkodik, Biden gyenge vezető, és hát, hiába, Trump volt az erős kéz, csak már nincs.” Elmondta azt is, mennyire sajnálja, hogy ma a politika ennyire megosztja az embereket. A drasztikusan lecsökkent forgalom ellenére – aminek feltehetően az utazási korlátozások és nem az anarchiától való félelem lehet az oka – a hölgy úgy gondolja, most már itt maradnak, nem adják fel. „Én a Route 66 szülötte vagyok, Kaliforniában az út kezdeti pontjánál láttam meg a napvilágot és a Route 66-en, csak egy másik részén fogok meghalni is.”
Indián büszkeség
Navajo földön autózva egy különleges Grand-Canyon túra utáni pihenő-megállóban egy útszéli ékszerárusra lett figyelmes. Rendhagyó látvány volt ugyanis a sok saját készítésű karkötő, gyűrű egy asztalra felpakolva, háttérben a Grand Canyon északi peremével. Úgy döntött, vásárol egy-két apró ajándékot az otthoniaknak, elsősorban azért, mert biztos volt abban, hogy az indián hölgy nem bonyolíthat túl nagy forgalmat ott az út szélén. Választott, fizetett és beszélgetni kezdtek. Megtudta, hogy az autós szuvenír üzlettel ellentétben az ékszeres bizniszre nagyszerűen hatott a pandémia, ötszörösére emelkedett a forgalma. Nem törődve a járvánnyal, a hölgy bizony minden nap kimegy az út szélére, felállítja a standját és árul. Igaz, hogy nincsenek külföldi turisták, emiatt azonban az árusok, tehát a versenytársak is jóval kevesebben vannak, a belföldi turisták pedig jönnek és vásárolnak – magyarázta Colin Mountain, aki időközben bemutatkozott. „A 70-es években, kisgyerekként sokszor hallgattam az akkori nagy öregeket, akik mindig arról beszéltek, hogy nagy változás jön majd.. Hogy mikor, azt nem tudni, de az biztos, hogy be fog következni. A változás jönni fog! – mondták.” Colin úgy véli, ez a nagy változás a pandémia, ezt jósolták az öreg indiánok, akikkel ő maximálisan egyetért, ezután tényleg minden másképp lesz, mint ahogy eddig volt. Gyerekkorában Navajo határvidékén élt, bevásárolni, ügyeket intézni sokszor átjártak a „másik” Amerikába. Elmesélte azt is, hogy férjével egy helyi spirituális ceremónián ismerkedett meg. Szerintük a vallás arról szól, hogy valahol máshol egyszer majd jobb lesz. „A spiritualitás lényege ezzel szemben az, hogy ahol vagyunk, a most, az maga a mennyország. Ha körbenézünk, megállapíthatjuk, hogy ennél nincs jobb. Kár, hogy a gyerekeknél már eltűnőben van a spirituális gondolkodás.” Persze a létező világok legjobbikából azért Colin is megpróbált kitörni. Sok évvel ezelőtt Washington államba utazott szerencsét próbálni. Vonzották a nagy földművelő gépek, ezért elvégzett egy tanfolyamot. Rettenetesen élvezte, hogy buldózereket vezethet. Aztán az egyik barátnőjével baleset történt, egy meredek hegyoldalon használta az exkavátort és lezuhant. Csodával határos módon a barátnő túlélte, de Colin a trauma hatására úgy döntött, ezt a mesterséget nem folytatja tovább. Egy darabig még Washington államban élt, majd hazaköltözött, úgy fogalmazott, hogy különösen a szülőföld ízeinek emléke miatt tért vissza otthonába. Kiderült az is, hogy a 100%-ban navajo származású hölgynek három fia van, a két idősebb mérnök, a legkisebb még egyetemre jár. Büszke, hogy kitaníttatták a fiúkat. Egy családi anekdotát is megosztott: Phoenixben, a legidősebb fia diplomaátadó ünnepségén megszólalt az amerikai himnusz. Mivel ezt nem tartják saját himnuszuknak, felálltak, de a kalap rajtuk maradt. A körülöttük állók pisszegni, sugdosni kezdtek, jelezve, hogy le kellene venni a kalapokat. Egy idő után Colin megelégelte, és felkiáltott: „Ez nem a mi himnuszunk és én úgy tanultam, hogy ebben az országban mindenki szabadon véleményt nyilváníthat.”
„It winds from chicago to la,
more than two thousand miles all the way.
Get your kicks on route sixty-six.”
A fotókat Szalai Tamás készítette. Felhasználásuk tilos.
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!