Tegnap érkezett meg a Tudásmenet a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium elé a miskolci Hermann Ottó Gimnnáziumtól. A két pedagógus szakszervezet, a Tanítanék és a Noár mozgalom által szervezett 180 kilométeres demonstrációt teljes hosszában öten gyalogolták végig, azonban sok százan csatlakoztak hozzájuk hosszabb-rövidebb szakaszok megtételére. A viszont.hu (egyedüliként a magyar média képviselői közül) összesen 110 kilométert tett meg; egyrészt, hogy megmutassa szolidaritását, másrészt, hogy tájékoztassa olvasóit. Ezúttal a Tudásmenet általunk is végiggyalogolt, Gyöngyöstól Budapestig tartó szakaszát mutatjuk meg képekben.

A hálaadás napján, november negyedik csütörtökjén, ami az idén november 24-ére esik, hagyományosan pulykasült kerül az amerikai asztalokra, krumplipüré, áfonyaszósz és sütőtökös pite kíséretében. Ezzel emlékeznek arra az őszi ünnepségre, amikor a Mayflower fedélzetén Észak-Amerikába érkezett protestáns angol zarándokok a betakarítás után először lakomáztak közösen a helyi indiánokkal. A nevezetes hajó Angliából, Plymouth kikötőjéből indult útnak 1620-ban, az utasai azonban ezt megelőzően hosszú éveken keresztül Hollandiában, Leidenben találtak otthonra.

A kerékpáros nőt, aki 1894 őszén érkezett az Indiana állambeli Elkhart városába, már a település határában le akarták tartóztatni. Az ok nem a közlekedési szabályok megsértése volt, mert akkoriban olyanok még nem igazán léteztek. A hölgy botrányos megjelenése késztette arra a városlakókat, hogy a rendőrt hívjanak. A nő nem elég, hogy férfibiciklin ült, hanem nadrágot is viselt!

„Nincs más a rideg cellában, mint az álmaim” – írta 1942-ben a 20-as cella cimű versében egy fiatal nő, Libertas Schulze-Boysen, aki a náci rezsim ellenségeként, azaz politikai fogolyként ült a berlini Charlottenburg női börtönben. És aki ezekben az álmokban sosem gondolta volna, hogy nyolcvan évvel később furcsa lelkivilágú turisták sok pénzt fizetnek majd azért, hogy a cellájában aludjanak, és a börtönből kialakított hotel csodás étkezőjében reggelizzenek.

Mindig szerettem utazni. Szerencsére gyakran volt rá lehetőségem, és ki is használtam – ma is kihasználom – az alkalmakat. Vannak persze kedvenc városok, országrészek, itthon is, külföldön is. Ezeket a szívemhez közel álló településeket, vidékeket többször és különböző évszakokban kerestem fel, hogy megismerhessem többféle arcukat.

A szlovákai Bábaszék (Babina) olyan, mint egy gyors patak völgyének vize: beszalad az utazó és máris kint találja magát a falu másik végén. Ami miatt mégis megéri lekanyarodni a falu mellett elfutó 66-os főútról, az Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regénye. És bármilyen apró is az 522 lelkes falu, akad ott látnivaló.

Amikor Ferenc Józseffel találkozott, kicserélték az autogramos füzetüket. Őfelsége arról érdeklődött tőle, hogy mit szeret a legjobban a színészetben. „A színésznőket” – felelte erre, amin a császár jót nevetett. A Gogol Revizorja alapján készült német filmvígjáték 1927-es bemutatójának másnapján Hitlerrel futott össze az utcán, aki azt kiabálta neki felháborodva, hogy „ostoba, bárgyú film, sajnálom az időt, amit rápazaroltam!”. – Ez volt a jel, amiből tudta, hogy érdemes elkezdenie egy újabb emigráláson törnie a fejét.

 Most éppen vonaton ül, Torinóból Rómába száguld. – Pár nap, és otthon leszek – mondja. Az otthon jó ideje egy szép kis reneszánsz városka, közel Torinóhoz és Milánóhoz, nem utolsósorban pedig nagyszerű művészek lakóhelyéhez.  Michlangelo Pistoletto, Guiseppe Pennone – sorolja. Akikkel összejárhat – mert lételeme, hogy művész barátaival találkozzon, beszélgessen, vitázzon, elméleteket cseréljen.