Popper Gábor

Gyerekkorom óta szenvedélyem az olvasás és a filmek. Mindig úgy alakítottam az életem, hogy mindkettőre legyen elegendő időm. Aztán persze lettek kedvenc könyvek, filmek, amelyeket rengetegszer elolvastam, megnéztem – beléjük szerettem. Számomra a könyv: belső utazás.

Annyira belém ivódtak a történetek, hogy ha csak lehetőségem adódott-adódik rá, megpróbálom felkeresni azokat a helyeket, ha lehet személyesen (ha úgy éppen nem lehet, akkor legalább virtuálisan) ahol játszódnak.

A legkönnyebb persze Svejk második otthonát, A Kehelyhez (U Kalicha) nevű kocsmát felkeresni Prágában. Többször is jártam ott. Kétségkívül hangulatos, de hát ott minden a turistáknak szól, igazi zarándokhelynek számít. Népszerű látnivaló pédául Ferenc József legyek által leszart képe, ami miatt Palivec kocsmáros 10 év börtönt kapott a Pankrácban. Ugyanakkor az asztalhoz leülve, egy korsó világos vagy barna sörrel, esetleg még valami harapnivalóval boldogan hallgatnám Svejk történeteit, és azon is elgondolkoztam már, milyen lenne Bretschneider titkosrendőrrel beszélgetni és nem lépre menni a provokációinak, vagy a már említett Palivec kocsmárossal elbeszélgetni a napi dolgokról. Az árak is a hírnévnek megfelelőek: drágák. De hát tudomásul kell venni, az ilyen helyek üzleti szempontjait.

Nagyon régen, a 70-es években jártam Moszvkában. Akkor még nagyon fiatal voltam és nem ismertem az azóta egyik legkedveltebb könyvemet, Bulgakov Mester és ,Margaritáját. Azóta, ha jól számolom, 3 kiadást olvastam rongyosra, nemrég szereztem be egy új példányt. Amúgy is fogékony vagyok az ezotériára, és a könyvben szereplő Sátán és kísérete (Korovjov, Behemót, a kandúr, Azazello, Hella) nagyon közel került hozzám. Gondolom, nem vagyok ezzel egyedül. Persze ehhez hozzájön még a Mester és Margrita sorsának beteljesedése és Jésua Ha-Nocri és Pilátus különös, egyedi beállítású kapcsolata és története. Ha olvasom ezt a könyvet, hol a Szadovaja utca 10. 50-es számú lakásában, hol Jeruzsálemben, hol Sztavinszkij doktor klinikáján, vagy éppen az arbati alagsorban találom magam. 2007-ben alapították Moszvkában a Szadovaja utcai lakásban az első Bulgakov múzeumot; 1924-ben maga Bulgakov is ebben a lakásban lakott feleségével. Az épület pár sarokra található a Patriarsije Pruditól, ahol a regény kezdődik. Külön érdekesség, hogy két múzeumi macska is él a lakásban, természetesen mindkettő Behemót névre hallgat. Bulgakov állítólag a regénybeli fekete macska figuráját saját kedvencéről, Fljuskáról mintázta.

Az orosz televízió készített egy kilencrészes adaptációt a regényből, amely egyszerűen tökéletesen adja vissza a könyv cselekményét és hangulatát. Talán még sikerül eljutnom személyesen is újra Moszkvába.

Ha lakásokról mesélünk, nem maradhat ki a londoni Baker Street 221/B. Sherlock Holmes és Watson doktor otthona. Le kell szögezni már az elején, hogy amikor Sir Conan Doyle megírta a híres nyomozó történeteit, a fenti cím még nem létezett. Az akkori Baker Street számozása csak 100-ig tartott. Amikor már bővítették a házszámokat, a fenti címre egy bank költözött. Jellemzően az angolokra, a bank egyik alkalmazottjának csak az volt a feladata, hogy a nyomozó számára érkezett leveleket megválaszolja.

Ma a Baker Street 239. szám alatt található a Holmes Múzeum, mert az eredeti 221/B. alatti lakástól a tulajdonosa nem volt hajlandó megválni.

Lakások… elég sokban megfordultam eddigi életem során, és a legtöbb a XIII. kerületben volt. A Hegedűs Gyula utca – Pozsonyi út –Kárpát utca – Lehel tér és környéke volt gyermek-, ifjú- és felnőttkorom fő színtere. Előfordultak apróbb kitérők. Két év vidéken, Nádudvaron, pár hónap Újpalotán, de nagyjából ennyire szakadtam csak el szülőkerületemtől. Ma is, akárhányszor arra járok, egész más érzések töltenek el, mint a város többi pontján. Még akkor is, ha a régi hangulat már eltűnt, az üzletek – igen kevés kivétellel – megváltoztak. Mára csak  a Vidor sörbár maradt a Katona József utcában – egykori törzshelyünk Gábor barátommal, aki azóta már az égi sörözőkben törzsvendég, és a Kiskakukk Étterem, amelyet 1913-ban alapítottak, és ma is az egyik legkiválóbb pesti étterem, szerintem.

De a mesék, Újlipócia történetei megmaradtak.

Egyik legkedvesebb történetem még a 80-as évekből származik. A Pozsonyi út – Wallenberg utca sarkán (akkoriban magam is ott laktam) volt egy húsbolt. Pontosabban csirkésbolt, ha jól emlékszem. Akkoriban gyakran sétált a Pozsonyi úton Gyarmati Fanni néni, Radnóti özvegye, kedves tacskó kutyájával. Fanni nénit mindenki ismerte, a kutyát is. Hadd idézzem Bächer Iván néhány sorát erről:

„A hölgy úgy része a Pozsonyi útnak, mint a Palatinus házak vagy a Szent István-park. A Pozsonyi úton, persze, a kutyát is sokan ismerik, sokan tudják erre azt is, hogy tizenhét éves már a kis, öreg eb, süket, beteg és egyetlen társa a hölgynek, nevét is tudják sokan a kutyának, errefelé még akad csodabogár is, akiknek mond ez a név valamit: Dido, lakik erre még polgár, ki tudja, hogy Dido a hűség és önfeláldozás mitológiai asszonya, akinek mellesleg férjét megölték.”

Színház.hu, 2014. február 15.

                                                                                           

Nos, történt pedig, hogy Fanni néni betért vásárolni az említett boltba, aminek akkoriban épp új tulajdonosa lett. Az eladó minősíthetetlen hangon rászólt Fanni nénire, hogy azonnal vigye ki a kutyát a boltból. Didonak a környék minden üzletébe szabad bejárása volt, ez természetes volt arrafele. Szegény Fanni néni kimenekült a boltból; de rövid időn belül az egész környék értesült a történtekről. Olyan mértékű felháborodás tört ki a lakosok között, hogy a bolt tulajdonosának el kellett küldeni az alkalmazottat, mert többen megfenyegették, hogy ha ez még egyszer előfordul, lehúzhatja a rolót. Hát, ilyen volt a környék, ilyenek voltak a lakók. Igazi kis közösséget alkottunk.

Persze felénk is megfordult Füttyös Gyuri. Sok írás, sőt dal is született Szabó Györgyről, aki állítólag ’56-ban légnyomást kapott. A járókelőktől mindig két forintot kért, és a nála lévő Esti Hírlappal (akkor még ez a lap is létezett) minden arra járó nő fenekére rácsapott. Ha jól emlékszem, hosszú kabátban járt, valami olyasmiben, mint a Volt egyszer egy vadnyugat rosszfiúi.

Sokszor össze lehettet futni Bajor Nagy Ernő újságíróval is, aki a Pozsonyi út 25. szám alatt lakott. Szerencsésnek mondhatom magam, mert részt vehettem egyéves kurzusán az újságíró Iskolában, az Andrássy úton. Mindig volt egy-egy jó története, szívesen állt meg egy kis beszélgetésre. Rengeteget lehetett tőle tanulni, s apámhoz hasonlóan mesélve tanított.

Mostanában ingázom a Lehel tér és Újpest között. Újpestnek is megvan a maga hangulata, én szeretek ott is lenni. Szívem amúgy is lila-fehér már kölyökkorom óta (gondolom, többen most hagyták abba a cikk olvasását), noha sosem laktam ott azelőtt. De most ennek is eljött az ideje. Újpest egy részének is megmaradt a régi hangulata, a földszintes házaival, a régi üzletekkel: retro cukrászda, paplanos, szikvízkészítő, bicikli-építő, ötven éve működő zárszerelő. Szóval itt is jó. De az igazi otthon mégis a XIII. kerület marad.

Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!

Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,

1. akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
2. Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
3. itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!

Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!