A héten megjelent írásainkból kiderül, hogy az ember sokszor hiába tervezget: bármikor történhet valami, ami egycsapásra mindent megváltoztat.
Megeshet például, hogy a hazájában úgy fordul a közélet, hogy az egyik pillanatról a másikra, bár még csak néhány éves, szembe kell néznie azzal, hogy az addig biztonságosnak hitt családi közeg hirtelen felbomlik körülötte. Ez történt szerzőnkkel, Tardos Jánossal, aki utólag, felnőtt fejjel rekonstruálta a történteket – és ezt megosztja olvasóinkkal is.
„Én csak hároméves és három hónapos voltam, amikor apámat az ÁVO letartóztatta – de csak mi mondtuk ÁVÓ-nak, mert az már a humánus, kádárista Belügyminisztérium volt, még ha személyileg nem is történt meg akkor még a kádercsere. A humánus, kádárista bel- és igazságügy azután még aznap éjszaka felakasztatta Dudás Józsefet és Szabó Jánost (a Széna téri fegyveres felkelőt, a falábú Szabó bácsit), talán azért is, hogy apámat megfelelően elhelyezhessék a Fő utcai börtönben: ő másnap este épp Dudás még ki nem hűlt priccsére hajthatta le a fejét.”
A teljes cikk a képre kattintva olvasható!
Bár szerencsére nem gyakran, de az is megeshet, hogy az ember egy szép novemberi napon kora egy virágzó nagyvárosában ébred mint egy gyarmatosító ország jómódú állampolgára, aztán egy óra múlva mindent elsöpör egy hatalmas földrengés, nyomában szökőárral és tűzvésszel. Nem marad más, csak a kétség: vajon véletlenül történt mindez, vagy megtorlásként valami korábban elkövetett bűntettért?
„Szűk négy hónappal a hatalmas pusztítás után, 1756. március 11-én (a zsidó naptár szerint 5516. év, Adar II. hónap 11-én, öt nappal Purim kezdete előtt) a nagyjából 350 fős, hamburgi szefárd zsidó közösség vezetői négy napos böjtöt és imádságot hirdettek a földrengés áldazatainak emlékére. A hamburgi és az amszterdami zsidó közösség is az áldozatokért és isteni gondviselésért imádkozott. Mindannyian úgy gondolták, hogy a hatalmas pusztítást az inkvizíció során elkövetett népirtás és a zsidóság erőszakos betérítése okozta: a portugálok isteni büntetésként kapták a természeti katasztrófát.”
A teljes cikkért katt a képre!
Persze akad, aki semmit nem bíz a véletlenre, és igyekszik mindenre felkészülni. Például úgy, hogy gondosan, előre megtervezi a saját temetését. És ha mindehhez még pénze is van és néhány jó kapcsolata, akkor megeshet, hogy a kor leghíresebb zeneszerzője kifejezetten neki komponál gyászzenét.
„Leopold von Anhalt-Köthen herceget fiatal korától kezdve foglalkoztatta a halál gondolata, sőt a saját, grandiózusnak elképzelt temetését is gondosan megtervezte. A részletek időnként változtak, egyvalamiben azonban biztos volt: a gyászzenét csakis Johann Sebastian Bach komponálhatja. Meg is bízta Bachot, aki természetesen elfogadta a felkérést, hiszen korábban a herceg szolgálatában állt: hat éven át volt a kötheni udvari zenekar karmestere és kamarazenei igazgatója. A zenét szenvedélyesen szerető herceggel nagyon jó személyes kapcsolata alakult ki, mivel Leopold igazán megbecsülte Bachot, ráadásul maga is kiváló amatőr zenész volt, és hegedűsként gyakran beült a zenekarba. 1728 novemberében, harmincnégy évesen vitte el a himlő, a temetésre Bach Klagt, Kinder, klagt es aller Welt címmel huszonnégy tételes kantátát komponált.”
A teljes cikk a képre kattintva olvasható!
Értesülj elsőként a Viszont.hu legfrissebb híreiről!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!