Szakit sok olvasónk kedvelte ismeretlenül is: a róla készült portré egyike az eddig megjelent legnépszerűbb cikkeinknek. Nemrég érkezett a hír, hogy többé már senki sem fog vele találkozni, beszélgetni Egerben járva. Nekrológ a “senki fiáról”.
sorsok
Vannak halmozódó hátrányok. Mind olyan, ami a kirekesztést támogatja. A generációs szegénység önmagában is nagy teher, megtörni az eleve elrendeltet nem egyszerű. Aztán ott a cigányság, amivel szemben, ha a rasszjegyek láthatók, nem túl toleráns a többség. Ha pedig ez még LMBTQ érintettséggel is párosul, ez már szinte reménytelen.
„Ha azt mondják az emberről: «az egy csúnya színésznő», — ez árt. Ha azt mondják: «ez a legcsúnyább», — az használ. Csak a tehetséggel nem sokra megy az ember…” (Fehér Lili)
Vannak gyereksorsok, amelyeket nem lehet értelmezni. Mert értelmezhetetlen, hogy lehet mindezt ép ésszel túlélni. Az meg végképp, hogy lehet ezen az úton szakmaszerzésig jutni, családot alapítani. Neki mégis sikerült.
A híres festő kalandjai a francia bevándorlási hivatallal
Sok kedvünk nem volna most beleállni a 8 fokos vízbe. Igaz, nem is kéri ezt tőlünk senki. Az itt dolgozó munkások számára azonban ez nem döntés kérdése: nekik bele kell állni a vízbe, hiszen ők novembertől azért hajtanak heteken át, hogy karácsonyra legyen az ünnepi asztalokon elegendő ponty.
Ficsku azt mondja, feltétlenül ki kell mennünk a város határában lévő, alig ismert első világháborús katonatemetőbe, mert ott lesz felolvasása. Kinek olvasol fel, nézek rá, mire azt mondja, hogy neked és az ismeretlen halottaknak.
Az egri főutcán koldul egy ember, aki az egész életét végigdolgozta.