Kácsor Zsolt
Elhunyt Barkó Zsolt, az Egerben mindenki által Szakiként ismert, lerokkant munkásember, akiről a közelmúltban közöltünk portrét. Nekrológ „a senki fiáról”.
A „senki fia” kifejezés Villon (és Hobo) révén lehet ismerős a magyar füleknek, s habár Szaki nem volt sem bohém, sem költő, sem garabonciás diák, csak egy egyszerű melós a sok millió közül, úgy gondoltuk, ő is megérdemel egy olyan nekrológot, amilyeneket az ismert és híres emberekről szoktak írni.
Holott Szaki nem volt sem ismert, sem híres: őt „csak” egy város, Eger lakossága ismerte, s bizony, az elmúlt hetekben, mióta Szaki jellegzetes alakja eltűnt a sétálóutcáról, sokaknak feltűnt a hiánya.
Eljött egy reggel áprilisban, amikor Szaki a kerekesszékével nem gördült oda szokott helyére a Széchenyi utcára.
– Hol lehet? – kérdezte gondolatban az utcazenész, aki hozzászokott már, hogy mire ő megkezdi a műszakot, addigra Szaki már rég ott üldögél az érseki palota előtt.
– Hol lehet? – kérdezte gondolatban az a kávéboltos kisasszony, aki rendszeresen megkérdezte Szakitól, hogy hozhat-e neki egy kávét.
– Hol lehet? – kérdezte gondolatban egy régi ismerőse, aki folyton azt kérdezte Szakitól, hogy hozzon-e neki valami harapnivalót, mire Szaki mindig a fejét rázta: Ne hozzál, van nekem pénzem, majd veszek!
Azért nem látta senki az utcán, mert Szaki kórházba került: legyöngült szervezete nem bírt a rátörő betegségekkel. Tavaly szerencsésen kilábalt a koronavírus-fertőzésből, idén azonban más testi bajok gyötörték. Amikor utoljára találkoztam vele, arra panaszkodott, hogy nagyon fáj a lába, mégpedig az, amit levágtak, és fáj a csonk is; de nem tudni, mi a baj.
Kórházba került hát, pár héttel ezelőtt, és sajnos olyannyira leromlott már az egészségi állapota, hogy a szervezete feladta a harcot. Pedig amilyen szelídség sugárzott belőle, olyan küzdő és harcos ember volt, legalábbis addig, amíg még bírta magát erővel. Dolgozott, melózott, maszekolt, aztán belerokkant, az utcára került koldusként, s most íme: halott.
Eleget szenvedett az elmúlt években, úgyhogy csak reménykedni tudok benne: könnyű és fájdalommentes halála volt. Megérdemelte, hogy legalább az utolsó pillanatban ne szenvedjen. Remélem, így volt.
Nyugodj békében, Szaki!
Ha biztosan látni szeretnéd a viszont.hu posztjait,
- akkor a Facebook oldalon a fej részben klikkelj a jobb oldali három pontra!
- Ekkor megjelenik egy legördülő menü, ahol a “Követési beállítások”-ra kell kattintani,
- itt pedig a “Kedvencek”-re, végül legalul a kék “Frissítés” gombra és ezzel kész!
Ezután a posztjaink a a hírfolyamodon feljebb fognak megjelenni és nem maradsz le róluk. Köszönjük, ha így teszel, ezzel nagyon sokat segítesz nekünk! Cserébe ígérjük, hogy a korábbiaknál is érdekesebb írásokkal fogsz találkozni!