Ha télidőben a jeges Duna partján sétálva egyszer csak vidáman pancsoló fürdőzőkre leszünk figyelmesek, nem a szemünk káprázik. Wim Hof hazai követői ők, a holland Jégemberé, aki arra tanít minket, hogy a hideg a barátunk.

A Fortepan az egyik legismertebb, leghasznosabb portál, ha a közelmúltunkból keresünk képeket; hiszen annyi izgalmas dologról készült fotó az elmúlt lassan 150 évben! Most itt a viszont.hu-n egy sorozatot kezdünk azokból a képekből, amelyeket innen válogatunk és mi valamiért érdekesnek, izgalmasnak, felidézendőnek tartjuk. S mielőtt belevágunk, beszéljünk arról, mi is ez a Fortepan. Az egyik alapítóval és egyben a gyűjtemény mai kurátorával Tamási Miklóssal beszélgettünk.

Tegnap érkezett meg a Tudásmenet a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnázium elé a miskolci Hermann Ottó Gimnnáziumtól. A két pedagógus szakszervezet, a Tanítanék és a Noár mozgalom által szervezett 180 kilométeres demonstrációt teljes hosszában öten gyalogolták végig, azonban sok százan csatlakoztak hozzájuk hosszabb-rövidebb szakaszok megtételére. A viszont.hu (egyedüliként a magyar média képviselői közül) összesen 110 kilométert tett meg; egyrészt, hogy megmutassa szolidaritását, másrészt, hogy tájékoztassa olvasóit. Ezúttal a Tudásmenet általunk is végiggyalogolt, Gyöngyöstól Budapestig tartó szakaszát mutatjuk meg képekben.

A hétköznapi életben a nem megszokott, a változás, a kimozdulás mindig okoz némi szellemi felfrissülést. Ha az ember a hideg tél helyett a mediterrán óceánparton frissen főtt kagyló és enyhén szénsavas, behűtött, könnyű fehér bor mellett (vinho verde) teszi ezt, az végképp jó irányba tudja mozdítani kedélyállapotunkat. De közben gyűlnek a fenyegető fellegek felettünk akkor is, ha próbálunk ügyet sem vetni rájuk.

A bécsiek ragaszkodnak az évfordulókhoz, különösen, ha azok saját életükhöz kapcsolódnak, és még inkább, ha ilyenkor bármilyen vonatkozásban lehet hősies helytállásukra emlékezni. Idén volt például adódott éppen harminc éve, hogy csakis a közelben lakók önkéntes segítségének köszönhetően sikerült kimenteni a tűzből a nevezetes lipicai lovakat.

Lengyelország az orosz-ukrán háború kitörése óta több, mint 1,4 millió ukrajnai menekültnek nyújtott otthont, többnek, mint Európa bármely más országa. Korábban már írtunk róla, hogyan fogadták a bajbajutottakat – azóta hat hónap telt el.

A történet maga nagyon hasonlatos a magyar Rajk-perhez, amelynek következtében Rajk Lászlót, Szőnyi Tibort, Pálffy Györgyöt és Szalai Andrást koholt vádak alapján kivégezték, és másokat, mind-mind vezető kommunista kádereket, hosszú börtönbüntetésre ítéltek.