Mörk Leonóra

Nagyon magasról zuhant nagyon mélyre. Valaha Szászország legbefolyásosabb asszonya volt, aztán kellemetlen karácsonyi meglepetésként egyszerre börtönben találta magát. Erős Ágost választófejedelem hivatalos kegyencnője, Cosel grófnő 1716 adventjét a nosseni várban töltötte, majd december 24-én megérkezett érte a kocsi, hogy elszállítsa Stolpen várába, ahol kis híján ötven évig élt magányos rabságban.

December elsején, egy keddi napon a nosseni kastélykonyha ránk maradt feljegyzései szerint bőséges ebédet vittek fel az előkelő fogoly szobájába. Zellerlevest kapott ürühússal, utána rákkal és ponttyal töltött csirkét szardellaszósszal, végül kappant articsókával. Ezen a ponton a helyében megkérdeztem volna, és a desszert hol marad, de szegény grófnő akkor már nem volt olyan állapotban, hogy túl sokat akarjon enni. Vacsorát már nem is kért, ágyba döntötte a betegség, az orvostörténészek szerint valószínűleg sztrókot kapott. Az étel azért nem veszett kárba, a maradékot jó étvággyal elfogyasztották a szolgák.

A grófnő mellett egymást váltották az orvosok, és az erőfeszítéseiket siker koronázta, mert az asszony felépült. Végtére is mindössze harminchat éves volt, kiváló fizikai állapotban: közismerten szeretett férfiruhában járni, lovagolni, és a mostoha körülményekkel mit sem törődve elkísérni a szász választófejedelmi cím mellé időnként a lengyel trónt is megszerző szeretőjét a hadjáratokba. Négy hétig nyomta az ágyat, mire gyógyultnak nyilvánították, és a hírt megküldték a drezdai Rezidenzschlossba. A fejedelem nem késlekedett kiadni a parancsot, hogy az asszonyt szállítsák át az Érchegység közepén álló, kevéssé komfortos várba, Stolpenbe. A feljegyzések szerint december 24-én zörgött be a nosseni várkapun a kocsi, és ezt követően a valaha Szászország legbefolyásosabb asszonyának számító grófnő soha többé nem hagyhatta el a börtönét.

Pedig minden olyan szépen indult. A szász választófejedelem, Frigyes Ágost, kortársai által ráragasztott becenevén Erős Ágost 1704. december 7-én pillantotta meg Anna Constantia von Hoymot, amint az asszony éppen saját kezűleg vett részt kigyulladt házuk oltási munkálataiban. A női nem nagy barátjának számító férfinak azonnal megtetszett a hölgy, és hamarosan maga mellé is emelte mint hivatalos kegyencnőt. Ebben sem az nem akadályozta meg, hogy a posztot aktuálisan betöltötte egy másik hölgy, sem az, hogy a szép Constantia történetesen férjnél volt. De hát, az ilyesmi sosem zavarta az épületekre, ékszerekre, ritkaságokra, ünnepségekre és szép nőkre egyaránt rengeteget költő uralkodót, akiről az a hír járta, hogy különféle asszonyoktól összesen 354 gyereke született. Igaz, ő maga egyetlen törvényes utóda, a későbbi II. Frigyes Ágost mellett mindössze kilenc leszármazottját ismerte el. Ám ha mégsem született 354 gyereke, arról semmiképp sem a próbálkozás hiánya tehetett, mert tizenegy hivatalos szeretőjéről tud a történetírás, és ezen a listán az alkalmi hódítások még nem is szerepelnek.

Nem lehetett hát könnyű tartósan lekötni a nagy szerelmi étvágyú férfiú érdeklődését, a hamarosan Cosel grófnő címmel kitüntetett asszonynak mégis sikerült. A kegyencnők népes táborából állítólag ő volt az egyetlen, akit Frigyes Ágost valóban szeretett. Ennek bizonyítékait a mai napig megcsodálhatjuk Drezdában: például a fejedelmi kastélyt, a Rezidenzschloss szomszédságában álló, és ma luxushotelként működő Taschenberg-palotát, amelyet 1707-ben ajándékozott neki. Hogy akadálytalanul eljuthassanak egymáshoz, a két épület közé fedett átjáró is épült. Szintén szerelmi zálogként került az asszony birtokába a közvetlenül az Elba partján álló pillnitzi vízikastély, amely ugyanúgy az udvari főépítész, Matthäus Daniel Pöppelmann tervei nyomán született, mint a Zwinger pompás barokk együttese, a Japán palota vagy Moritzburg mesebeli vadászkastélya. Ezeknek a palotáknak a mai napig csodájára járnak a látogatók, a kortársakat azonban nem töltötte el különösebb örömmel az uralkodó költekezése. Úgy vélekedtek, Cosel grófnő lassan több pénzébe kerül az országnak, mint a hadsereg fenntartása.

A szép és intelligens, ugyanakkor lobbanékony és gőgös Constantia az uralkodó nyilvános eseményeken is felvállalt partnereként valóban évi százezer talléros jövedelmet húzott az udvartól, miközben Pöppelmann évi hatszáz, majd főépítészként 1200 tallért keresett, a moritzburgi kastély főszakácsa meg 4000 tallért. Emellett a jövőjéről is gondoskodni igyekezett: mivel sejtette, hogy ahogyan nem ő volt az első, úgy nem ő lesz Frigyes Ágost utolsó metresze, aláíratott az uralkodóval egy hivatalos ígérvényt, miszerint az a törvényes házastársa esetleges halála után feleségül veszi őt, a születendő gyerekeiket pedig törvényesnek ismeri el. Nem tudhatta, hogy végül ez a pecsétes papír okozza majd a vesztét, emiatt zárják előbb Nossen, majd Stolpen rideg kőfalai közé.

Hiába tartotta elevenen tizenegy éven át Erős Ágost érdeklődését, hiába szült neki három gyereket, két lányt és egy fiút, a férfi gondolkodás nélkül feláldozta őt hatalmi ambíciói oltárán. Constantia állítólag azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy politikai kérdésekbe is beleszólt, nem nézte jó szemmel, hogy a lengyel korona megszerzése érdekében a választófejedelem katolizált, és nem helyeselte a Lengyelország meghódítását célzó északi hadjáratot sem. A hataloméhes uralkodó fejében azonban nagyszabású terv élt arról, hogy Szász- és Lengyelországot egyesítve Közép-Európa meghatározó birodalmát hozza létre, és ha ennek érdekében teljesítenie kellett a lengyel nemeseknek azt a követelését, hogy váltson hitet, és válasszon magának német protestáns helyett lengyel katolikus kegyencnőt, akkor megtette. A szépasszonynak mennie kellett.

Frigyes Ágost Pillnitzbe száműzte őt, megtiltva, hogy elhagyja a kastélyt, és a könnyelműen aláírt házassági ígérvényt is visszakövetelte tőle. Az asszony azonban az értékes papírt letétben hagyta egy rokonánál, aki adott pillanatban homoszexualitás vádjával éppen a spandaui börtönben időzött, Constantiának ezért Berlinbe kellett utaznia, hogy a parancsot teljesíthesse. A választófejedelem ezt a lépést felségárulásként értelmezte, mert joggal érezte úgy, hogy ha nyilvánosságra kerülne az ügy, egész Európa rajta nevetne. Az arcvesztést elkerülendő, némi huzavona után megegyezett a porosz királlyal, hogy néhány, Szászországba dezertált porosz katonáért cserébe adja át neki a grófnőt. Így is történt, az asszonyt a szász határon azonnal letartóztatták, és 1716 novemberében Hallén át a nosseni várba hurcolták.

Miután önhibáján kívül nem tudta visszaszolgáltatni a házassági kötelezvényt, 1716 karácsonyán végül megérkezett vele a kocsi Stolpen várába, ahol ma egyszerű kőtábla őrzi az emlékét. A szürke kövekből rakott, régi vár nyaranta népszerű turistalátványosság, a szigorú, kerek torony alatti füves lejtőkön birkák legelésznek, a kövek között lila harangvirág és kakukkfű nyílik, a grófnő egykori szobájából gyönyörű a kilátás. A szerény szállás, az egyszerű bútorok azonban messze nem nyújtották azt a fényűzést, amihez Constantia az előző, bőségben töltött évek során hozzászokott, és a vastag kőfalak között télen iszonyatosan hideg lehetett. A legnagyobb szenvedést azonban az jelentette az asszony számára, hogy megfosztották minden vagyonától és kapcsolatától, még azt sem engedélyezték, hogy találkozhasson a gyerekeivel vagy levelet írhasson nekik. Azzal a felkiáltással, hogy államtitkok vannak a birtokában, Frigyes Ágost halála után sem hagyhatta el a várat, ott is halt meg 1765 márciusában. Tizenegy, feltehetőleg boldog évért majd ötvenévnyi magányos rabsággal fizetett. Élt nyolcvannégy évet.

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!