Ha megkérdezik, ki írta az olyan híres meséket, mint Az ördög három aranyhajszála vagy A libapásztorlány, rávágjuk, hogy ki más, hát a Grimm testvérek! Holott ezeket a történeteket Jacob és Wilhelm egy hesseni polgárasszonytól, Dorothea Viehmanntól hallotta először.

Két vérbő olasz, aki a szerelmet is halálosan komolyan veszi, és ezért hajlandó a törvényekkel is szembe menni. Két tehetséges és elismert zeneszerző, Giovanni Paisiello és Carlo Gesualdo – előbbihez egy hepienddel végződő, rövidke közjáték kapcsolódik, ami akár egyik vígoperája librettója is lehetne; az utóbbihoz viszont a zenetörténet legbrutálisabb gyilkossága.  A helyszín mindkét esetben Nápoly.

A Fortepan az egyik legismertebb, leghasznosabb portál, ha a közelmúltunkból keresünk képeket; hiszen annyi izgalmas dologról készült fotó az elmúlt lassan 150 évben! Most itt a viszont.hu-n egy sorozatot kezdünk azokból a képekből, amelyeket innen válogatunk és mi valamiért érdekesnek, izgalmasnak, felidézendőnek tartjuk. S mielőtt belevágunk, beszéljünk arról, mi is ez a Fortepan. Az egyik alapítóval és egyben a gyűjtemény mai kurátorával Tamási Miklóssal beszélgettünk.

Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves” és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?

Előre kell bocsátanom: nem vagyok karácsonyellenes. Kétségtelen: gyerekkoromban vártam a karácsonyt, élveztem a készülődést, imádtam a régi konzum szaloncukrot, a habcsókot. A karácsonyhoz hozzá tartozott a hó, szinte nem is emlékszem fekete karácsonyra. Hócipőben jártunk, talán van, aki még emlékszik a fehér, vízhatlan, oldalt gombos lábbelire. Csupa szép emlék: a Popper-család mindkét ága zsidó származású, de valahogy a karácsonyt mindig tartották.

Nagyon magasról zuhant nagyon mélyre. Valaha Szászország legbefolyásosabb asszonya volt, aztán kellemetlen karácsonyi meglepetésként egyszerre börtönben találta magát. Erős Ágost választófejedelem hivatalos kegyencnője, Cosel grófnő 1716 adventjét a nosseni várban töltötte, majd december 24-én megérkezett érte a kocsi, hogy elszállítsa Stolpen várába, ahol kis híján ötven évig élt magányos rabságban.

A 80-es évek közepén találkoztam először Cyrano de Bergerac figurájával. Egész pontosan 1985-ben, amikor a Madách Színház Huszti Péterrel a főszerepben mutatta be Rostand darabját. Azonnal megfogott a nyelvezete, a rímek, az egész történet és persze nem utolsósorban maga Cyrano figurája. Olvasva talán még jobban tetszett; azóta már több, mint tucatszor átforgattam. Talán azért is, mert addigi életem során több hasonló szituációba kerültem, mint Cyrano.

Ez a történet annyira szép, hogy filmet kellene belőle csinálni. Ja, csináltak is! Elvégre olyan, mintha kitalálták volna: az, hogy egy megfáradt sztár és az ifjú bombázó egymásba szeret egy forgatáson, és szinte azonnal összeházasodnak, még elképzelhető. De hogy együtt is maradnak, és addig szeretik egymást, míg a halál el nem választja őket… az valószínűleg ritkább. Különleges történet az övék.

A székely himnusz Trianon után egy évvel született, címe eredetileg Bujdosó ének volt és női karra írták. A romániai magyarság körében népdalként terjedt, Magyarországon alig ismerték. Észak-Erdély visszacsatolása után kötelezővé tették a tanulását, majd 1946 és 1989 között mindkét országban betiltották. De szinte minden himnusz története valamiért különös.