Ötévenként kiállításokkal, no meg óriási tortával ünnepelnek. A rutinos fotósok tudják: a születésnapi, sütizős tárlatnyitóra célszerű létrával készülni, annak tetejéről könnyebben megörökíthető a népes csapat, amelyről bízvást állíthatjuk: kivételes társaság.
kapcsolat
Egy apa és a fia kapcsolatát sok minden alakíthatja. A közös élmények. Az együtt utazás. A versek. És a családi szürkehályog.
Szovjetpolgár csak szovjetpolgárt szerethet – különben 15 évre a Gulágra viszik.
A Senki szigetének is nevezett Kengyija kataszterileg Horvátországhoz tartozik, de a terület – aminek hivatalos határa a Duna lett – szerbiai fennhatóságú, a lakosság többségében pedig magyar.
Az ukrajnai háború történetéről az elmúlt hónapokban számtalan képet kellett megnéznünk. Kellett – mert van, amit nem lehet elkerülni. Hajdú D. András Magyarországon az ide menekülteket fényképezte, Ukrajnában a harcok között is élni akaró embereket. Képei szívszorítóak, mégis gyönyörűek.
Hogyan befolyásolhatja a háború és a politika az üzleti kapcsolatokat?
Mi történt a festménnyel? Mindenki azt hitte, hogy a restaurátor hibázott, míg ki nem derült, hogy egy csúnya válás volt a háttérben
Bizonyos fák kifejezetten antiszociálisnak tűnnek, és még a saját fajtársaikhoz sem hajlandóak hozzáérni. Ezt a jelenséget hívják a tudósok lombkorona-félénkségnek.
Hány forint a hagyma ma? Kérdezte a nagymama – e remek rigmus volt családunk apai ágának napi mondása. A humor inkább erre az oldalra volt jellemző, különösen apám, Péter fanyar, gyakran rímekbe szedett poénjai voltak mindennaposak. Nagymama, miután istenítette apámat vevő is volt ezekre.
Csaknem 30 évvel ezelőtt, 1992. július 22-én avatott fel egy buddhista szentélyt a XIV. Dalai Láma a Nógrád megyei Tar községben. Ott voltam az avatáson, s most, hogy közeledik a harmincadik évforduló, visszamentem és megnéztem, mi lett a kicsiny sztúpából, s azóta hogyan élnek együtt a katolikus falu lakói a tibeti vallás gyakorlóival. Előre elárulom a kulcsszót: buddhista békében.
Nem lehet talán mondani, hogy egyszerű volt utam erre a világra, de végül is nem panaszkodhatom, hiszen maga a Párt egyengette hatásosan ezt a pályát. Az már csak hab a tortán, hogy Hirschler bácsi kezéből rövid úton a volt Gestapo-főhadiszállásra kerültem.
Rayski ’56 után csalódottan szakított a lengyel kommunista párttal, és végleg visszatért Franciaországba. Az apámat is várták Párizsban az avantgarde mozgalomban megismert művészbarátai. A történet harmadik szereplője szerény személyemben a 80-as évek elején érkezett letelepedési szándékkal Franciaországba, és egy langymeleg estén elkísérte apját Rayski bácsihoz, aki tágas polgári lakásában baráti vacsorát adott.