Dávid Gyula

Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves”, és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?

A zeneszerző születésének 250. évfordulója kapcsán számos irodalmi és zenei mű próbálta megfejteni a talányt. Jüri Reinvere észt zeneszerző Regensburgban bemutatott „Minona” című operája is erről szól, de Dénes István karmester is alkotott egy zongoraművet Minona, avagy egy szürrealista Beethoven-portré címmel. Jessica Duchen angol író az évfordulóra időzítette a zenetörténet egyik nagy kérdésének kibogozását célzó regényének megjelenését.

A halhatatlan kedves egy híressé vált levél címzettje, amelyet Beethoven írt 1812. július 6-án vagy 7-én. A hölgy kilétéről a mai napig vita folyik a szakértők körében. Beethoven nem datálta teljesen a levelet, hiányzik az évszám és a hely. Számos részlet és egyéb utalás alapján úgy tűnik, hogy a levél 1812 júliusában íródott, amikor Beethoven Teplitzben (Teplice) tartózkodott gyógykezelés céljából. Harry Goldschmid zenetudós leltárszerűen vett sorra minden Beethoven körül szóba jöhető nőt, és végül két lehetséges személyre szűkítette a címzettek körét. Mindketten házasok voltak és többgyermekes édesanyák: Brunszvik Jozefina és Antonie Brentano.  Hogy e két nő közül kinek szólt a levél, arról vallásháború hevességű vita folyt a szakmai világban. Mi mindenesetre induljunk el a minket leginkább érdeklő magyar vonalon!

1799 májusában érkezett Bécsbe ifjabb Korompai Brunszvik Antal gróf özvegye, Seeberg Anna. Lányaival, Teréz Jozefa Anna Johanna Alojziával és Mária Jozefa Nepomucena Alojziával azért kelt útra, hogy a főváros leghíresebb zongoraművészét és zeneszerzőjét, Ludwig van Beethovent kérje fel zongoratanárnak gyermekei mellé. Beethoven általában nem szeretett tanítani, a Brunszvik-lányokkal azonban kivételt tett. Három héten keresztül ingyen zongoraleckéket adott nekik. Feltehetően Jozefinbe első látásra beleszeretett, Terézzel pedig szellemi téren találták meg a közös hangot. Seeberg Anna férjet igyekezett fogni lányainak Bécsben, és a szépreményű művész helyett Jozefint már másfél hónappal később egy gazdagnak vélt, ám, mint hamarosan kiderült, elszegényedett, idős galériatulajdonos grófhoz, Joseph Deymhez adta. Ez nem akadályozta meg Beethovent abban, hogy továbbra is szoros kapcsolatban maradjon a testvérekkel – hol Bécsben, hol Martonvásáron, időnként Pesten vagy Korompán (ma Krompachy, Szlovákia) találkozott velük.

1804 januárjában Jozefin férje hirtelen meghalt. A zeneszerző dédelgette azt a reményt, hogy feleségül veheti kedvesét, Brunszvikék azonban hallani sem akartak róla. Ennek oka Beethoven nehéz anyagi helyzete, rossz hallása és különcsége volt, de természetesen az is, hogy a zeneszerző nem volt nemesi származású. Ráadásul végrendeletében Deym a feleségét tette négy gyermekük gyámjává, ami akkoriban ritkaságszámba ment. Egy mélyen rangon aluli házasság következtében elvesztette volna az első házasságából született arisztokrata gyermekek felügyeleti jogát, a két fiút és a két kislányt könnyen elvehették volna tőle, ezért az anyai szív győzedelmeskedett a szerelmes szív felett.

Jozefin 1808-ban Svájcban megismerkedett a Revalban (Tallinn) született Christoph Adam von Stackelberg báróval, Pestalozzi egyik tanítványával, akit tanárnak alkalmazott gyermekei mellé. A következő három évben három leányt szült a bárónak, akivel 1810-ben házasságot kötött. A házasság kezdettől fogva boldogtalan volt, és Jozefin családja nem is hagyta jóvá. Stackelberg nemes volt ugyan, de alacsonyabb származású, és ráadásul nem is katolikus. Beethoven és Jozefin kapcsolata még azután is szenvedélyesen folytatódott, hogy a nő újra férjhez ment. Stackelberg gyakran volt távol a feleségétől Észtországban, és állítólag csak kétszer látogatta meg, 1812 januárjában és októberében. Bár szülőföldjén ma is jeles iskolaszervezőként emlékeznek rá, akinek kezdeményezésére vasárnapi és árvaiskolákat alapítottak, valamint szemináriumot hoztak létre az állami iskolai tanárok számára, mint férj és apa teljes kudarcot vallott.

1813. április 9-én Joséphine megszülte Stackelberg báró harmadik gyermekét, Minonát – vagyis Menone Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberget. A különös nevet Brunszvik Teréz, a keresztanya találta ki: a Mignon anyakönyvezhető francia név becézése a Minona, ami visszafelé olvasva: Anonim!  Hogy ez mire utal, azt bárki megpróbálhatja kitalálni. Ha a férj látogatásainak időpontja helyes, egy egyszerű számítás arra enged következtetni, hogy Stackelberg nem lehet Minona apja. De akkor ki volt az igazi édesapa?

Jozefin és Beethoven 1812 júliusában találkoztak, ami igazolhatja azt az egyik hipotézist, hogy Beethoven Minona apja. A zeneszerző Prágán keresztül Teplicére utazott, ahol 1812. július 3-án találkozott azzal a nővel, akit néhány nappal később írt híres levelében „halhatatlan kedvesének” nevezett. Ez a nő talán Jozefin lehetett.

A sors sosem engedte, hogy a két szerelmes hosszabb időt tölthessen együtt. Még néhányszor találkoztak, például 1816 nyarán Badenben, amire a zeneszerző naplója is utal. De ezek csak rövid alkalmak voltak. Jozefin életének utolsó évei gyötrelmesen teltek, három gyermekét Stackelberg erőszakkal magával vitte a Baltikumba (a férj végleg elhagyta Jozefint Minona születése után). A boldogtalan asszony 1821. március 31-én halt meg mindössze 42 évesen. Hat évvel később, 1827. március 26-án Beethoven is elhunyt. 

De nem Stackelberg báró volt Minona egyetlen kapcsolata Észtországgal. 1813. április 30-án nagyszabású esküvőt tartottak a bécsi Szent István-székesegyházban. Losonczi gróf Bánffy Dénes, az egyik legrégebbi magyar nemesi család tagja és Johanna Schilling von Cannstatt báróné kötött házasságot – utóbbi 1789. augusztus 13-án Tallinnban született. Bánffyék a zenei élet fontos mecénásai voltak, palotájukban zeneszalont működtettek. Gyakori vendég volt itt Liszt Ferenc is. Christoph von Stackelberg 1841-es halála után lányai, Marie Laura és Minona Kővárhosszúfaluba (ma Románia) költöztek, ahol Jozefin nővére, Karolina férjének, gróf széki Teleki Imrének a birtoka volt (egyik gyermekük Teleki Blanka, a magyar nőnevelés egyik úttörője). Néhány év múlva Marie Laura és Karolina is meghalt, Minona pedig Bécsbe utazott, ahol Bánffyéknál talált új otthonra. Elképzelhető, hogy a Stackelberg és a Schilling von Cannstatt-család között volt valami korábbi kapcsolat, de mindenesetre Minona von Stackelberg bárónő Bánffyné társalkodónője lett az utóbbi 1865 októberében bekövetkezett haláláig.

A grófnő végrendeletében élete hosszáig tartó nyugdíjat hagyott rá. 1897. február 21-én a 83 éves Minona von Stackelberg tüdőgyulladásban halt meg otthonában, és a bécsi Zentralfriedhof temetőben, a Bánffy család kriptájában temették el. Soha nem ment férjhez.

Vajon kiderül valaha, hogy Beethoven volt-e Minona apja vagy sem? Feltehetően nem, hiszen Minonának nem volt utóda, és a csontjainak DNS-elemzése sem segítene. Ugyanis a csontokban csak mitokondriális DNS található, amely az anyától öröklődik. De a rejtély attól szép, hogy rejtély maradhat.

Értesülj a Viszont.hu legfrissebb híreiről!