Interjú Kis Hajni filmrendező-forgatókönyvíróval
művészet
A fehér holló ritka madár, ahogy a szólásból tudhatjuk. A legtöbb ember egyet sem lát egész életében. A műpiacnak is megvannak a maguk fehér hollói: olyan elveszett vagy addig ismeretlen művek, melyek az egyetemes művészet kivételes, megkerülhetetlen alkotóihoz köthetők.
Nagy rendező volt nagy jellemmel: milyen kár, hogy úgy tűnik, ez a kettő néha kizárja egymást!
Rossellini, de Sica, Visconti és a többiek
Parti Nagy Lajos megnyitó beszéde, videón
Clara Schumannról, a zongoraművészet európai szintű művészéről a legtöbbeknek elsőre az ugrik be, hogy zongorát tanított, koncertezett, de mindenekelőtt a nagy német romantikus zeneszerző, Schumann felesége, segítője, szekundása, ihletője. S ha pusztán ennyi volna, már akkor beteljesítené küldetését, ám Clara Schumann fantasztikus zeneszerző is.
Az egész két újsággal kezdődött: aztán mi lett belőle?!
És még magyar vonatkozásai is akadtak az ügynek!
Interjú Székely Kriszta rendezővel
A legendák ködébe vész, pedig igazából jelen van, hiszen számos neves filmszínész esküszik rá. Mi ez? A színészi játék elmélete vagy egy előadói technika, esetleg néhány tehetséges színésztanár hatása, akik iskolát alapítottak és széles körben elterjesztették a márkanevet? A sokat emlegetett Method Acting. Brando, Monroe, Dean, Hopper, Pacino, DeNiro, Williams, Day-Lewis – és még sokan mások sok országban, többféle színházi és filmes kultúrában több generáció óta esküsznek rá.
Beethoven születésének idejéről nincs más hiteles információnk, csak a bonni Szent Remigius katolikus plébánián fennmaradt, 1770. december 17-én kelt anyakönyvi bejegyzés. A korban az volt a szokás, hogy a keresztelőt a születést követő 24 órán belül megtartották. Konszenzus van abban (amivel maga Beethoven is egyetértett), hogy a dátum tehát december 16. De messze nem ez a legnagyobb rejtély a zeneköltő életében, hanem az, hogy ki volt az „unsterbliche Geliebte”, a „halhatatlan kedves” és vajon Beethovent tekinthetjük-e Menone (Minona) Maria Theresia Selma Losia Cornelia von Stackelberg vér szerinti édesapjának?
Vagy legalábbis használta már valamelyik általa fejlesztett, fontos cuccot, csak nem tudott róla. Ilyen az, ha az ember olyan közegben alkot, ahol a kész mű alá nem kerülhet szignó – és valószínűleg az sem segít egy zsenin, ha nőnek születik.
Az egyéves viszont.hu első vendége Gárdos Péter filmrendező
A közhelyek szerint a hollywoodi nő szőke, vékony és addig sikít, míg meg nem mentik. Azután pedig nagyon hálás a megmentőjének: de az általában már a vége főcím után következik. De ne dőljünk be a közhelyeknek!
Lehet, hogy a mozi a hétköznapok ünnepe, de a filmvilág egyúttal egy megállás nélkül, egyenletes ritmusban termelő hatalmas üzem is: a benne dolgozók és az értük rajongók is megérdemlik, hogy időnként egy csöppet – ne túl nagyot – hátrébb lépjenek, és visszanézzenek arra, amit csinálnak. Vagyis ünnepeljék magukat. Erre valók a nagy filmfesztiválok, ahol összegyűlhet, aki éppen fontos, nemrég még fontos volt vagy fontos szeretne lenni.
Egy alsó-ausztriai álmos kisváros nem sok vad izgalmat tartogat: a csinos főtér, a gondozott házsorok, virágos parkok megszokottak a hasonló, nagyjából húszezres lakosú osztrák településeken. Egy dologgal mégis kitűnik közülük a Duna menti Tulln: itt született 1890-ben Egon Schiele.
Ideje, hogy megmutassuk a Nóri által már többször bemutatott és egymilliószor leírt VALÓDI VIDÉKET, a kettészakadt Magyarországot.